Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Battyánd

Ó44 intensivebb gyakorlása dolgában, 4. nagyobb köze­ledést a laikusokhoz s élénk részvételt az intercon­fessionális vállalatokban s 5. terjesztését az Írásnak a laikusok között s kerülését a szeretetlen polé­miával a kritikában és a politikában. Végül még a tollerantiát is ajánlja a más vallásfelekezetekkel szemben. Kíváncsian várjuk, mit mondanak a keresz­tyén szellemi reformjavaslatokhoz majd Rómában ! A jeruzsálemi német prot. Krisz­tustemplom fölavatása, a melyre magyarhoni ev. egyházegyetemünk is meghívót kapott s annak képviseletében Zelenka Pál püspökünk az ün­nepélyre már el is utazott, lényegében véve a wittenbergi vártemplom fölavatásának ünnepélye mintájára fog lefolyni. A német császárt ós nejét dr. Levetzow kanczellár vezetése mellett a jo­hannita rend fogja fogadni, s csak azután mennek a többi fejedelmi vendégek kíséretében a temp­lomba. Bejárata előtt fogadják a császárt az ev. jeruzsálemi alap kuratóriuma, az építészek, a né­met ev. egyházkormányzatok s a külföldi ev. egy­házak képviselői s a jeruzsálemi, bethlehemi, jaffai cs haifai ev. papság. A fölavatás aktusát Dry an­der udvari főpap és generálsuperintendens végzi. Segédje leend Groltz főegyházi tanácsos és Erd­m a n n generálsuperintendens. A fölavatást követő ünnepi istentiszteleten a liturgiát F ab er generál superintendens végzi, mig az ünnepi beszédet Hoppe jeruzsálemi ev. lelkész fogja tartani. Az istentisztelet végével megnyitják a nagy közön­ségnek a remek templomot. Az ünnepi istentisz­teleten csakis meghívóval lehet résztvenni. Kár, hogy arra valaki a hazai ev. theol. professorok közül nem mehetett. Azt olvassuk az „Alig. Ev. Luth. K.-Ztg" mult számában, hogy Rade frankfurti lelkész elhagyta állását, hogy összes idejét a nagyhirű „Christliche Welt" szerkesztésének szentelhesse Boldog isten, hol marad el ettől a mi hazai prot sajtónk, mely alig győzi a szükséges kiadásokat nemhogy önálló állást, vagy foglalkozást biztosi tana szerkesztőnek és munkatársaknak egyaránt Hazai sajtónk is, ép úgy, mint egyházunk, igazán „Krisztus szolgai alakjának hordozója." „Protestantisches mön c h t h u m" czim alatt egy fiatal theológus röpiratot irt, a melyben a művelt férfiakat ós nőket arra szó­lítja fel a szegény tépelődő, hogy az ideális kath. szerzetességnek az ideálját vigyék át a protes­tantismus terére a munkás osztályoknak az evan­gélium számára való megnyerése czéljából. Sze­gény evangelium, mely már csak a pápás szer­zetesség útján tudná meghódítani a szegényebb néposztályokat! Hogy ilyesmire is ébredhettünk a XIX. század végével. E röpiratra alkalmilag kö­zépkori romantikus tartalmánál fogva még visz­szatérünk. — Addig is fölhívjuk reá a figyelmet. (Eperjes.) Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Magyar állam. „Lelkiismeretlenség volna a nyomorgó alsó papságot arra biztatni, hogy ne kérje a segélyt az államtól, a mindannyiunk adó­jából, mert politikai függetlenségét teszi koczkára. Persze a nagy javadalmasok politikai függetlensé­gét, vagyis inkább annak az ellenkezőjét nem sza­bad szóvá tenni. A szegény alsó papság koplal­jon, mert ha elfogadja az államsegélyt, veszélyez­teti függetlenségét, melyet a nagy java dal m ások a még nagyobb javadalmak elnyeréseért oly köny­nyen koczkáztatnak. Mert ez igy van a katholikus politikában. Azért bizony mi nem találunk semmi elitélni valót abban, ha a terhet viselni képtelen papság elfogadja a segélyt abban a tudatban, hogy az nem a kormánytól jön, érte nem a kormány­nak tartozik háládatossággal, hanem annak a ha­zának. meLy iránt úgyis hűséges szeretettel visel­kedik papságunk." (A r. kath. lapok bezzeg más­kép beszéltek akkor, mikor a protestáns papok fizetésének kiegószitóséről volt szó I Akkor alku, eladás, vásárlás, rabszolga, tékozlás szavak voltak náluk divatban !) Hittudományi folyóirat. Azt a kérdést feszegeti: katholikus volt-e Auguszta császárné I. Vilmos német császár felesége, de feszegeti olyan modorban, hogy az olvasóban az a hiede­lem- támadjon, mintha csakugyan r. kath. lett volna, bár csak titokban tért volna át az egyházba Dupauloup franczia püspök hatása alatt. „A két illustris találkozó sirba vitte a titkát s igy csak a scrutator cordium et rerum tudhatja, hogy feltevésünk megfelel-e a valóságnak, hogy Dupau­loup megtóritette-e Augusta császárnét, vagy lelki vezetője, valóságos director spirituálisa volt-e?" „Végül még mint nagyérdekű dolgot emiitjük fel, hogy Augusta császárné megtérésének hir­lelésével csaknem egyidejűleg merült fel az a hir, hogy Viktória angol királyné is konvertita volna. Erre nézve már nehéz volna bizonyítékok­kal, vagy olyan jelentőségű indiciumokkal állani elő, a milyeneket a német császárné fent emii­tett találkozásaiból következtettünk stb." Lám, hogyan csinálják a történelmet a róm. kath. egyház érdekében Semper aliquid haeretl Mint­ha bizony egy ilyen áttéréssel nem csapták volna a lehető legnagyobb hűhót! Nevetséges a czikk következő megjegyzése is: „Az ilyen meg­térések nekünk, katholikusoknak, bizonyára nagy örömünkre és megnyugvásunkra szolgálnak s még több a vigasztalás, ha fejedelmi személyekről van szó, kiket eme lépésükben sem érdek, sem csa­ládi szempont, sem politika nem vezérelt, hanem tisztán a meggyőződés hűséges követése." Miért titkolták volna tthát „meggyőződésüket?!" Orosházán nyomatott Veres Lajos gyorssajtóján.

Next

/
Thumbnails
Contents