Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Koren Pál. Mi okozta a reformatiót?

<539 A papi és püspöki javadalmakat annak adták, a ki fizetett, nem keresve az illetőnél papi, sót semmiféle képzettséget. Kocsisokat, szakácsokat, csőszöket tettek meg papoknak, s megtűrtek e népségnél minden bűnt, ha e papok fizették a reájok bűneik czimén kivetett sarczot. A pápai jövedelmeknek másik bő forrása volt a különféle felmentvények osztogatása, a sok dispenzáczió. Igy például ha a hiveket vétségeik miatt az egyház vezeklésre Ítélte, esetleg böjtöt vagy egyéb testi sanyargattatást tett kötelességükké, akkor pénzzel megválthatták magokat az illetők a büntetéstől. Mások meg önkényt vállalkoztak például a keresztes hadakban való résztvevésre, vagy fogadalmat tettek, hogy vagy magok lépnek zárdába, vagy gyermekeiket szánták szerzetesi életre. Ha később e fogadalmokat megbánták, pénzért feloldozta őket a pápa ez igéret alól. Jövedelmeik növelése czéljából megszaporították a pápák a rokonságból származtatott házassági akadályokat. De jó pénzért ezek alól is megadták a felmentést. A viszálkodó házasokat meg a körülmények szerint elválasztották egymástól, s igy tényleg felbontották az illetők házasságát, bár elvben, forma szerint a házasságot felbonthatlannak vallották. Nagy teher volt ez a sok felmentvény a hivekre, de nagy jövedelem volt a pápáknak. A zsarolásnak egy másik módja volta bűnbocsánatárulás, az ügynevezett indulgenczia. 1300-ban VIII. Bonifáczius pápának támadt azon ötlete, hogy a pápaság hatalmának évenként megtartott, de azon esztendőben évszázados emlékünnepére búesűt hirdet és teljes bűnbocsánatot ad azoknak, kik ez alkalommal Rómába zarándokolnak. Az üzlet nagyon jól jövedelmezett. Kimondta tehát a pápa, hogy e nagy búcsújárás száz évenként ismételtetni fog — elrendelte a száz éves jubileumi év ünneplését. De Bonifáczius utódai nem győzték bevárni a száz évet, s igy a százasból lett ötvenes, lett huszonöt éves jubileum. Sőt megadták a bűnbocsánatot zarándoklás nélkül is, ha az illető bűnös a római út esetleges költségeit elküldte a pápának, s a midőn igy sem folyt be annyi pénz, a mennyire a pápának szüksége volt, elvitték a bűnbocsánati czédulát házhoz is Teczel és társai, s megbocsátottak lopást és rablást is, ha csak a zsákmányon osztozhattak. — Akadtak imitt-amott buzgó, rettenthetlen keresztyének. a kik tiltakoztak e hallatlan visszaélések ellen, utalva arra, hogy ha a bűnbocsánat-árulás helyes volna, akkor Krisztus azon állítása téves, hogy a gazdagnak nehéz a mennyországba jutni, mert hiszen a pápa által árult bűnbocsánat révén könynyű. De szerintük Krisztusnak van abban igaza, hogy pénzen a bocsánatot megvenni nem lehet, mert az isteni kegyelem nem eladó. Isten meg nem vesztegethető. De hasztalan volt minden tiltakozás. A pápák a megkezdett irányban haladtak tovább. És megemlékezvén arról, hogy Isten nemcsak az élőknek, de a halottaknak is ura, mint a Mindenhatónak helytartóit, magokat is az örökkévalóság urainak vallották s kijelentették, hogy ezen hatalmoknál fogva ők nemcsak az élőknek bocsáthatják meg bűneiket, hanem utalványozott bűnbocsánatukkal a halottakat is kiszabadíthatják a tisztító tűz, illetve a kárhozat kínjaiból — már t. i. az elhunytak élő rokonai által fizetendő illő ár mellett. Ennek hallatára akadhatott-e szülő, a ki pokoli kínokat szenvedő gyermekét, testvér, a ki testvérét, gyermek, a ki szülőjót meg ne szánta volna s gyötrelmeiből ne sietett volna ezüsttel, aranynyal, de minden áron megváltani? Szóval a bűnbocsánatvétel a halottak iránti kegyelet által parancsolt kötelességgé lett. A pápa ezen evangelioma nem mindenkire volt ilyen hatással, de azért mégis csaknem mindenki vette a bűnbocsánati czédulát. Mert úgy vélekedtek a kissé józanabb gondolkodásúak : ba nem használ e portéka, de nem is árt. Es a halottaknak tényleg nem ártott, de az élőknek kárára volt. Mert nemcsak pónzök veszett oda, hanem hitök is enyészett, mert azután már egyébtől, mint a tisztító tűztől, nem féltek, és beleélték magokat azon gyalázatos hitbe, hogy a lélek pénzen megváltható. Az igazak elkeseredettsége ugyan e botrány hallatara a tetőfokra hágott. Szemökbe vágták az e tanokat szemérmetlenül hirdető zsarolóknak, hogy ha a pápának van hatalma kiüriteni a poklot, miért nem teszi azt a szenvedők iránti szánalomból, miért teszi azt csak pénzért? De elhangzott a merész szó, s a vásár folyt tovább. Igy bocsátották a pápák árúba nemcsak a földet — az egyházi javakat, hanem a mennyet is — Istennek kegyelmét. A pápák az eddig elmondottakban vázolt törekvéseinek hűséges végrehajtói a szerzete-