Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Rendeletek, körlevelek, tudnivalók - Erzsébet királyné emlékünnepe

<531 "pontból, hogy protestálásnak a felügyelő szerint nincs s nem lehet helye bármily irányú állami intézkedéssel szemben sem ... A programmbeszédnek érdekes pontja volt az is, hogy az államtitkár prot. theol. fakultást sürget a budapesti egyetemen." „Cirkevné Listy." „A bányai egyházkerület ez évi közgyűlése több fontos határozatot hozott, nevezetesen a budapesti egyházak egyesítését és a túróczi esperességet illetőleg. A mint tudva van, Dr. Wagner, a budapesti magyar egyház új felügyelője munkásságának programmjául tűzte ki egyesíteni az eddig létezett budapesti egyházakat. Erre állítólag igen fontos okai vannak u. m. jobb igazgatás, a hiveknek ezélszerübb gondozása, főleg pedig az illető egyháztagoknak rendes megadóztatása. A fő ok azonban itt is csak közvetve érintetett s ez az, hogy megsemmisítse a tót egyházat s elvegye tőle a lehetőséget, hogy maga választhassa meg hivatalnokait és tanácsosait a közegyház érdekében. Neki Budapesten csak egy egyház kell, a többiek csak filiái legyenek annak; a lelkészek a „központban" választatnának, a jelenlegi egyházak csak jelölhetnének. — Ez lenne elvesztett vagyonukért a kárpótlás ! Váljon nem gondolt e arra, hogy ez által elvész a fővárosi egyházmegye, mert hiszen egy egyház, ha mindjárt több leányegyháza van is, nem alkothat egyházmegyét." — „Elfogadtatott Zsil in szít y inditványa, mely szerint a kérdés tanulmányozására egy bizottság küldetett ki." „A püspök és a kerületi felügyelő jelentést tettek a túróczi egyházmegyében lefolyt egyházlátogatásról. A tűrócz-szt.-mártoni egyházlátogatást felhasználta a püspök úr arra, hogy megvilágítsa a kerületnek magatartását a túróczi egyházmegyével szemben, hogy az tőle az anyanyelvet elvenni nem akarja, csak a magyar nyelv tanítását kivánja az egyházi iskolákban — ha alkalma lett volna megvizsgálni a szt.-mártoni tanulókat, elismerte volna, hogy még Pilisen sem tanítják jobb eredménnyel — s hogy nem is akarja őket a ref. egyházhoz csatolni — hát az egyetemes felügyelő űr?! A világi elem, hogy távol tartotta magát az isteni tisztelettől, a mi állítólag az egyidőben tartott Palacky-féle ünnepélynek tulajdonítandó ketten voltak ott mindössze. Hátha a püspök úr egyenesen Mártonba jött volna és nem Rákóra, majd meglátta volna, hogy hogyan fogadják." „A túróczi kivételes állapotokat a jogi bizottság oly irányban akarta tárgyáltatni, hogy az állapot továbbra is megmaradjon, mert a 96. és 86. §§-ok értelmében a rendesen megválasztott alesperesnek és alfelügyelőnek a hivatalt átadni nem lehet és itt bebizonyodott, hogy „jogilag ilyen magyarázat is lehetséges." A jogi álláspontnak ilyen védelmezése elkedvetlenített minden féligmeddig jogilag gondolkozó férfiút és nagy felháborodást idézett elő." Ennek kifejezést is adtak a túróczi követek mellett Szeberényi, Zsilinszky és főleg Veres. Veres felszólalása döntött s az esperesség igazgatása átadatott az alesperesnek és másod felügyelőnek." RENDELETEK. A vallás- és közoktatásügyi ni. kir. miniszter 1898. évi 4196. ein. sz. a. a megdicsőült Krzsébet királyné 0 császári és kir. Felsége emlékezetének évenként iskolai megünneplése tárgyában az alábbi körrendeletet adta ki : I. Még frissen sajog a szörnyű seb, melyet nemzetünk lelkén ütött a durva gyilkos, aki Magyarország földi nemtőjét, Erzsébet királyasszonyt orvul megölte messze idegenben. Megölte azt a Királynét, aki nemzetünk szószólója, anyja volt, aki megosztotta falatját a szegénynyel. aki, mint dicső védszentje, Erzsébet, fejedelmi palástjának szárnya alá vette a szűkölködőt, aki fájó könnyeket törölt le, mialatt lelke sirt, s aki mindeneknek jó anyja volt, s kinek áldott nyomán az engesztelődés rózsái fakadtak, — megölte egy alávaló szövetség vadállattá aljasult tagja, élő példájául annak, hogy mivé lesz az ember, a rossz nevelés és ferde elvek hatása alatt, mikor hit és erkölcs nélkül nő fel s nyomorult eszével túlteszi magát a törvény korlátain. Tanítsuk az ifjúságot hinni ós munkálkodni. Tárjuk fel előtte a rettenetes örvényt, a melyet a fejetlenség és szivtelenség tanai nyitnak minden társadalomban. Tanítsuk megutálni azt az intézményt, melynek mérges, gyalázatos fája ilyen átkozott gyümölcsöket terem. És tanuljunk megnyugodni a változhatatlanban. Tekintsünk fel a mi szeretett Felséges Királyunk megtört szivére, a melyet oly iszonyú sebekkel vérezett meg a sors, de a mely fenséges atyai sziv még akkor is a miénk, népéé, alattvalóié, mikor ezernyi sújtó sorscsapás gyógyíthatatlan sebet üt rajta, s a melj sziv mélységes fájdalmában megtépett lelkét odatárja elénk, mondván : Szeretetem, atyai gondom, mindenem — a tiétek. — Az Ő fájdalma a mi fájdalmunk ; lássa a mi forrón szeretett Király-Atyánk, hogy a palotától a kunyhóig minden sziv vele fáj, minden szem vele sir, s mutassuk meg: mennyire .szeretjük Őt, mikor Felséges Hitvesét siratjuk s Annak drága emlékét őrizzük, ünnepeljük Neveljük Erzsébet Királyné emlékében a tanuló ifjúságot. Nem szabad az ö dicső emlékezetének meghalványulnia a jövő nemzedékek lelkében sem. Évről-évre szenteljük az ó dicső és áldott emlékezetének az ő védszentje Erzsébetnek napját, november tizenkilenczedikét. — S mig a gyász e szomorú esztendejében már megtartottuk gyász-ünnepeinket, — ezentúl évről-évre, Erzsébet napján méltó gyászünnepólylyel újítsuk fel a mi elvérzett Pátronánknak, Erzsébet királyasszonynak emlékezetét; forduljon a maga hite szerint Isten-