Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Tiszavidéki egyházmegye

rosz tartományegyházhoz való viszonya, a melynek relátiójából megtudjuk, hogy újabban 70 német külföldi ev. egyház csatlakozott a porosz tartományegyházhoz s 30,000 márkát fordíthattak azok fölsegélyezésére, s végül az ultramontanismus óriási terjedésével szemben egy „általános német ev. egyházi szövetségnek" a megalakítását tervezte a zsinat, mi mellett a belmisszió munkásságának gazdag tere sem kerülte ki körültekintő figyelmét. Berlin városa vallásos-egyházi bajainak enyhítésére még 1888. a császárné védnöksége alatt megalakult az ú. n. „Ev. egyházi segélyegylet". mely idáig 2.340,000 márkát gyújtott, s a városi misszió emelésére 800,100, a diakoniszsza-ügyre 580,000 és s. lelkészi állások szervezésére 75,000 márkát fordíthatott. Facta loquuntur! Az egyház szeretetmunkássága kérdéseinek tárgyalásánál 2 izben is nagyobb vitára adott okot az ú. n. „modern Pastorensocialismus." Abból az alkalomból ugyanis, hogy újabban néhány fiatalabb lelkész a belmissziót a socialis politika körébe vonta be, egy a lelkészi hivatás s a sociálpolitikai agitálás határait megjelölő rendeletnek közzétételére indította 1895. decz. havában a főegyházi tanácsot. Stöcker támadásaira Borkhausen azzal felelt, hogy az ev. egyház belmissziója saját és nem az állani lábán áll, hogy a vallásnak a sociálpolitikai ágitátióval való összezavarása veszedelmes s hogy a lelkésznek állampolgári és papi kötelességei a valódi keresztyéniség szellemében összeegyeztetendők. A valódi ker. szellemben folytatott sociális munkásság az egyház létérdeke, ezt a főegyházi tanács rendelete sem zárja ki s csak a túlzásoknak akarta elejét venni. E nemesebb értelemben vett ker. egyházi sociális munkásságnak napjainkban egyik leghivatottabb írója és képviselője Nathusius greifswaidi tanár. A szorosabb értelemben vett s a zsinaton tárgyalt egyházi ügyek 5 szempont alatt tekinthetők, ú. m. az istentisztelet, tanfegyelem, szervezet és háztartás körébe tartozó ügyek voltak a zsinat további főbb tárgyai. Az 1894—97. években 115 új parochia keletkezett, ebből 10 Berlinben. 1891—96-ig a porosz tartomány egy ház területén 184 új templom épült, köztük 13 Berlinben 9177 gyülekezetből csak 63 elégedetlenkedik a hagyományos szokás érdekében az új ágenda miatt, a melynek lengyél, litvániai és vend nyelvre való fordítása folyamatban van. A lelkész oltári éneke csak igen kevés gyülekezetben van szokásban. A perikopák revisiója is üdvös javításon ment át, s egy új ó-szövetsógi, evangeliumi és epistolai textus-sorozat készült el. Perikopakényszerról tehát az egyházi szónoklat tekintetében a porosz tartományegyházban szó sincsen. A tan- és oktatás köréből foglalkozott az egyetemes zsinat az alsó és középiskolai vallásoktatás s az evangelisátió kérdésével. Utóbbival ugy van nak Németországban, mint nálunk. Az angol eredetű és jellegű evangelisátió ott is tévútra került. A zsinat egészen helyesen hangsúlyozta, hogy evangelisátióról csak a lelkipásztori munkásságon belül az ige hirdetés sérelme nélkül arra hivatott egyéneknél lehet szó, különösen Meyer boroszlói superintendens védte meg a cura pastoralist ide nem tartozó s csak zavart okozó laikusok beavatkozásaival szemben. Az erkölcs és fegyelem kérdései között az egyetemes zsinaton az általános egyházfegyelmi törvény, a halottégetés s a duellum kérdése szerepelt. Egy általános egyházfegyelmi törvény megalkotására 1891. óta gyűjti a főegyházi tanács az anyagot, a lelkésznek a halottégetésnél való functiója meg nem engedtetett s a duellum „az isten törvénye ellen valónak" mondatott. Érdekes képet mutat a zsinat háztartása. Több mint 7.458,812 márka alapítvány áll különféle egyházi czélokra a zsinat rendelkezésére. Forrásunk azonban megjegyzi, hogy az az összeg még mindig nem annyi, mint a mennyit az 1810. az állam által bevont evangy. egyházi vagyon egy év alatt jövedelmez. Hol vagyunk mi ettől mi nálunk Magyarországon, a hol az ev. egyháznak az államsegély mellett is igazán csak morzsák állanak rendelkezésére. A lelkészi fizetés kérdésében az alapfizetés minimumát a zsinat 1800 márkában állapította meg, de kimondotta, hogy annak 2400 márkára való fölemelését a legközelebbi jövőben czélozza. E fizetés 25 évi szolgálat alatt a quinqueniumokkal 4800 márkára emelkedhetik. Előttünk magyar prot. lelkészek előtt úgy tűnik föl ez a beszéd, mint egy álom. — Parlamentünk még a 800 frtot is sokalja. Szegény lelkészek ! A lelkészek kiképzése és hivatalba lépése kérdésénél sokat foglalkozott a zsinat az ú. n. vicariátus s a papi seminárium ügyével, s általában az egyetemi theol.-tanulás s a gyakorlati lelkészi élet közötti viszonynak meghatározásával. Rendezett kérdések ezek Németországban, a melyektől mi még igen távol állunk. Nálunk is a s. lelkészek ügye egyik legsürgősebb ügye az egyháznak. Végül az ú. n. „Professorenfrage" is kisértett a zsinaton. Az egyház nagyobb jogának biztosítását hangsúlyozzák egyesek a theol. tanszékek betöltésénél. A hitvallás-hűség tekintetében gyakoroljon az egyház nagyobb befolyást a tanári kinevezésekre. A zsinat e legkényesebb kérdésben is bölcs mérsékletet és tapintatos komolyságot tanúsított. A kinevezendő tanároktól csakis a tudományos theologia evangy. szabadságával egyező hitvalláshűséget kívánja meg s örömmel üdvözli, ha a gyakorlati lelkészek sorából is kerülnek ki egyes docensek. E zsinat működésére visszatekintve, azt mondja