Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Payr Sándor. Öreg Aáchs Mihály

vánta, szabadon iátézkedett s ebb ? a gyülekezetek is akarva, nem akarva, bele nyugodtak, Aáchs is Simonyit ilyn ;> *z it congreatiától neki rendelt .qnartiÍjának mon Ija. Csurgó nem szívesen mozdult ki helyéből s hogy maradhasson, azzal ijjesztgette a simonyiakat, hogy Aachs, ha hozzájok kerül, sokat feg majd vasmegyei jószágán időzni. Ezen kis jószágának távol fekvése, mig Devecserben volt, sok alkalmatlanságot szerzett Aáchsnak. Fentebbi leveléből azt is megtudjul-, hogy a háborús kurucz világban egy alkalommal alig tudott visszajönni jószágocskájáról és élete is veszélyben forgott „Sárvárnál és az Rábán túl levő földön levén az ráczok (labanCzok)." Birtoka valószínűleg előbbi tartózkodása helyén Nemes-Osoó határában feküdt. Aáchs tehát az 1706. év márczius havaig lelkészkedett Devecserben. Ezen veszprémmegyei működése alatt érte őt a nagy kiterjedésű kemenesalji egyházmegye részéről az a kitüntetés, hogy Asbóth János halála után ennek utódjáúl, Lénárt Benedek alesperes sághi lelkész mellőzésével főesperessé választották 1706-ban január 27-én. a Mihály fán tartott gyűlésen.

1) Aáchs ekkor már 60 éves férfiú volt, de a sok bajjal járó egyházkormányzatra még mindig képesnek tartották. Egyhangúlag választották meg. És elég erélyesnek is bizonyult hivatalában. Beiktatásakor latin nyelven mondott esküjében, melyben hitvallási irataink nem említtetnek, azt igéri» hogy tehetsége szerint igazságot fog szolgáltatni lelkészeknek, tanítóknak és hallgatóknak egyiránt. Ez az esperesválasztó gyűlés különben a kurucz hadjáratok fegyverzaja között Bercsényi Miklósnak, II. Rákóczy Ferencz főgenerálisának rendeletére hivatott össze. 1706. elején eme dunántúli részeken a kuruczok kezében volt a hatalom. A dunántúli evangélikusok főpalronusa. tele kesi Török István is (Rákóczy kormánytanácsosa ós huszár ezredes, kit a dunántúli vitás egyházi ügyekben maga a fejedelem küldött ki egy hozzá intézett levelével biztosul) ez év január havában Yasmegyében jár és hódolati esküre kötelezi az egyháziakat és világiakat.

2) Ezért mondja Aáchs eme gyűlésükről: „Citati fuimus more in ecclesiis nostris hactenus non practicato per judicem A kemenesaljai c/gyházmegye jkönyve. *) Például jan. 14-én Szombathelyen a kőszegieket szól* iitja fel a meghódolásra. Lásd T. Török I. cz. monográ* fiám 23. 1. nobilium." Bercsényi nevében üzent reájok a szolgabiró, lioüy életük és vagyonuk elvesztésének terhe alatt okvetlen megjelenjenek. Szigorúan meg volt parancsolva, hogy mindenüket lekötve Rákóczy n a k hűséget fogadjanak. Ezt meg is tették. Aáchs szavai szerint: „jussum quia erat." Ezzel lehűti egy kicsit a szabadságharez iránt nála méltán feltételezliető lelkesedést. Úgy látszik,, mint önérzetes protestáns papot bántotta az eklézsiának és a politikának ezen összekeverése. A még Thököly idejéből ismeretes és irodalmi munkásságáért is kedvelt Aáchsot, telekesi Török pártfogoltját, szívesen látták a Rákóczy pártján álló kemenesaljiak az esperesi hivatalban. Erre mutat az egyhangú választás is. Ez a választás és a Simonyiba való áthelyezés egy kis elégtétel is volt Aáchsnak, ki korábban N.-Csoóból Devecserbe menni és Asbóthnak helyet engedni volt kénytelen. Esperesi működését nagy buzgalommal kezdi meg. Székfoglalóját és tulajdonképeni beköszöntőjét még csak a február 7-én Simonyiban, telekesi Török István ós nagyszámú közönség jelenlétében lefolyt gyűlésen tartotta meg. Ugyanitt húsz papjelölt is előtte tette le a vizsgálatot. Az ünnepély imával ós énekkel kezdődött. Négy éneket is elénekeltek atyáink az ünnepi beszéd előtt, ú. m. : „El-bémegvünk nagy örömben, Téged Úr Isten mi keresztyének. Adjunk hálát mindnyájan az Atya Úr Istennek, Szent az Atya Isten mindeneknek teremtője" kezdetű énekeket. Őseink szerettek énekelni. Jól illett a háborús időkhöz a harmadik ének eme versszaka: Ennyi sok romlásokban Es sok vórontásokban, A kegyetlen ördögnek Ilyen nagy dühösségben Tartsd meg a te táborodat Es te szent egyházadat. A te gyarló fiaidat. Ez énekek az Aáchs közreműködésével kiadott Zengedező Mennyei Kar cz. énekeskönyvben fordulnak elő, melynek ekkor itt már az 1703. évi második kiadását használhatták. (Folyt, köv.) BELFÖLD. A lelkészi fizetések javitása -^k nem akar sikerülni. Már 1896. évi szept. 24-iki szá-