Evangélikus Egyház és Iskola 1898.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Pukánszky Béla. Az anyag, a bűn és a halál eredete az ó-testamentom szerint
4 36 ^párhuzamos. 8 5) Az ékiratos elbeszélés bősének neve Hasisadra (a kegyes és a bölcs) nála Xisythros, Sisithros alakban fordul elő. A vizözönnek megjelentése álomban, a madaraknak háromszori kiküldése, Xisylhros magasztalása és számos más érintkezési pont minden kétségen felül emelik, hogy itt ugyanazon hagyománynak egy másik, későbbi alakjával van dolgunk, mint a melyet az ékirat tartalmaz. Számos individuális vonás, a melyet a feliratos elbeszélésben találunk. Berossusnál el van mosódva, általánosabbakkal helyettesítve. Berossus általában „az istenekről" szól ott is, a hol a fölirat azokat, mint egymástól határozottan megkülönböztetett személyeket lépteti fel. Az ékiratos elbeszélés galamb, fecske és holló kiküldéséről szól 3 6), Berossus egyszerűen csak „madarakról." Berosusnál a legfontosabb közlemény, a melyre az iró a legnagyobb súlyt helyezi, hogy a szentirások nem vesztek el a vizözönben, hanem Xisuthros Sippar városában a földbe elásta s igy az elpusztulástól megőrizte azokat. Ez a mozzanat az ékiratos elbeszélésben egészen hiányzik, s világosan mutatja, hogy Berossus tudósítása oly korból való, a melyben már a theologia volt a szóvivő. Hasis-adra, a ki a vizözön történetét élőszóval plántálja tova, sokkal antikabb alak, mint az a Xisuthros, a ki a szentirásokat a földbe elássa s igy a régi eseményeket Írásban hagyja az utókorra. Az ékiratos elbeszélés az isteneket oly lényeknek rajzolja, a kiknek közvetlen hatását az ember mindenben érzi; a kiknek hangját hallja a mennydörgésben, lépéseit a viharban ; a kik egymással viszálkodnak, az emberrel barátságosan érintkeznek, elmennek hozzá a hajóba, őt kézen fogják. Az ékiratos elbeszélésben az istenek még nincsenek elszakítva a világtól, még felismerhető szoros vonatkozásuk a természet elemeihez ; B erossusnál ellenben magasan az ember és világ fölött állanak. Berossus arról, hogy az egyes isteneknek mi részük van az özön elhozatalában, nem szól semmit. Az ő elbeszélésében az istenség az emberrel legfeljebb álomban érintkezik, vagy az égből aláhangzó szó segélyével ; az istenek mintegy a színfal mögött maradnak, a melytől nem látjuk őket; nem járnak-kelnek az emberek között, nem nyúlnak bele azok életébe. Az isteni rangra emelt Hasis-adra, bár halhatat»») L. Theolog Tijdschrift IX. 161 kk. 323 kk. ") III. Colurana 38—44. lan, a földön marad lakni; ellenben Berossus elbeszélésében Xisuthros az égbe vitetik. Mindezen vonások világosan mutatják a két közlemény egymáshoz való viszonyát, nevezetesen, hogy ama forrás, a melyből Berossus elbeszélését meritette, sokkal későbbi, mint az ékiratos közlemény. Az Őstörténet könyvében levő teremtési történet is babyloni minta után idomult. Ezen babyloni teremtési elbeszélés ugyancsak Berossus, valamint D a m a s c i u s följegyzéseiből már régebben ismeretes volt. Hasonlósága az izraeli hatnapos teremtési történettel 3 7) azon következtetésre vezetett, hogy az utóbbi babyloni forrásokból van merítve. E következtetés nem veszít valószínűségéből semmit az által, hogy a babyloni és izraeli teremtési képzetek között külömbségek is vannak, s hogy a megegyezés sokszor lehet esetleges, vagy hogy e megegyezés sokszor kisebb, mint a phoeniciai mythosok és a Genesis előadása között. A mig a babyloni ós a Papi iratbeli őstörténetnek egyes érintkezési pontjait hasonlítjuk össze, pl. a teremtés történetét, a tíztagú genealógiát, a vizözönt stb. addig ingadozhatunk ítéletünkben; de ha az egészet hasonlítjuk össze, akkor nem. Ugyanis azt látjuk, hogy ugyanazon szerzők egyike, a kik a vizözön elbeszélését közlik, ennek bevezetése gyanánt egy genealógiát nyújt, 3 8) a melyet a Seth, Enos és Noali nevek betoldása által tesz héttagúból tíztagúvá. Ez eljárását látva nem maradhatunk kétségben az iránt, hogy indítást eliez neki a teremtés és vizözön között levő tíz babyloni király adott. De bár aránylag hosszú fejlődési folyamatát látjuk az izraeli kosmogoniai ós teremtési képzeteknek, a teremtés tulajdonképi kezdetére nem megy vissza ez az utolsó, legsublimisebb sem. Az ősvizek fölött lebegő szellem, a mely azokba életerőt bocsát, csak a teremtésnek előföltétele, nem kezdete. A teremtést az Őstörténet könyve is csak a Ohaosból való kiválasztástól kezdve beszéli el, a chaosnak eredetéről nem nyilatkozik. Ha e kérdést fölvetette volna, Isten fogalma alapján valószínűleg azon választ adta volna, hogy a világ anyaga is Istennek műve. De ő ezt a kérdést nem veti fel. Ez a körülmény nem az ő elbeszélésének régies volta mellett bizonyít, mint D i 113 7) W. Cala ad, de Scheppiag votgens Genesis en de Eraansche Overlevering (Theol. Tijdschr. XXIII. [1889.) 180. kk.) í 8) Gen. 5.
