Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Mayer Endre. Megjegyzések a vallástanítás tervéhez

A U könyvekkel át kellene menni a 6-ik osztályba s ugyanilyen módon tárgyalva körülbelól karácsonyig foglalkozni velők. Karácsony után következnék az ó- ós középkori egyháztörténet; a 7. osztálynak maradna az újkori egyháztörténet, kapcsolatosan a®magyar prot. egyháztörténettel. A biblia olvastatását az egyháztörténet mellől teljesen elhagynám. A nyolcadikban a hittan és erkölcstan mellé tanácsos a római levél olvasását venni, ha a tanár ráér ennek olvasására s oly tanitványai vannak, a kik megértik ezen nehéz levelet. Ha lehetséges görög eredetiben olvasni ez iratot, csak nyerhet vele úgy a tanuló ifjúság, mint a vallástanár. Áttérve a tananyag methodikus kezelésére, nagyjában helyesek az utasítások, melyeket a terv ad ; de jól tudjuk, hogy az ily útbaigazításoknak akkor van igazi becsök, ha nem csupán általánosságban mozognak, hanem, ha különösen a részletekre kiterjeszkednek. A bibliai történetek tanításáról szóló megjegyzések, amennyiben az emlékezetbe vésés, tanulságlevezetés- s feldolgozásra vonatkoznak, helyénvalók s csak azt nem irom alá. hogy az egyes bibliai történetekből nem a történeti anyag elsajátítása a fődolog, hanem a vallásos képzés sat. Ez állítást én oda módosítanám, hogy az egyes elbeszélések valláserkölcsi igazságainak s tanúságainak kidomboritása mellett okvetlenül szükséges a történeti anyag elsajátítása s a történeti fejlődés kimutatása. Az első osztályba kerülő fiúk ismerik már a bibliai történetek nagy részét, a tanárnak erre építenie és ehhez csatolnia kell az ó-szövetségi bibliai történeteknek szerves összefüggésökben való tanítását. Igen szépen lehet feltüntetni az Istenről való felfogásnak különbözőségét Ábrahám idejében s a próféták korában s rámutatni az embereknek kultúrfejlődésére, a mint pásztorokból s nomádokból földmivelőkké s iparosokká, egyszóval kultúrnéppé lesznek A bibliai történetek tárgyalása mellett okvetlen ki kell terjeszkedni Palesztina földrajzára s be kell az egészet fejezni összefoglalólag a zsidók történetével. A második osztályban az új-szövetség történetének tárgyalásában különösen azon mozzanatokat kell kidomborítani, a melyek az ó-szövetséggel szemben való haladást s Jézus tanának egyetemességét mutatják be. A tanítás központja természetszerűleg Jézus. A terv nem nevezi meg azon bibliai történeteket, a melyeket okvetlen kell tanitani, már pedig e nélkül az utasítások általánossága semmit sem lendit a vallásoktatáson. Összefoglalásul Jézus történetét és nevesebb tanítványainak életét kell még felvenni s ekkóp előkészíteni a III. osztály egyháztörténeti anyagát. Mivel a III. oszt. tanulók a gymn. tanterv szerint egyetemes világtörténetet még nem tanultak, nagyon természetes, hogy az egyháztörténet tanítása nem lehet pragmatikus, hanem csak egyes élet- és korrajzokból állhat. A tervben felemlített férfiak neveit összehasonlítva az elemi iskolai egyháztörténeti tanításnál felemiitetteknek neveivel jóval kevesebbet találunk. Hiányzik Athanasius, Anus. Augustinus, Pelagius neve ; nincs szó az üldözésekről, hittéritósekről, szerzetességről, a papságról, pápaságról, keresztes hadjáratokról s más meg más fontos történeti személyeknek s eseményeknek ismertetéséről. Tekintettel arra, hogy a 3-ik osztályban Magyarország történetének elég szép szerepe van, azt hiszem, az egyetemes egyháztörténet gazdag anyagára nagyobb súlyt kell fektetnünk s több időt kell szentelnünk, mint a hogy az első pillanatra szükségesnek látszik, mert csak úgy érthetik meg a magyar reformácziót is, ha a reformáczió mozgalmának előzményeit jól ismerik. A IV. osztály tananyaga hittan és erkölcstan s összefoglaló betetőzése az I—

III. oszt. tananyagának Luther kis kátéja alapján. A terv nem okolja meg, miért kell Luther kátéja alapján tanitani s miért nem magát a kátét, s nem magyarázza meg, hogy rendszeres hittant és erkölcstant mikép lehet a . káté alapján tanitani. Az ó szövetségi bibliai történetek tanításánál alkalma van a tanárnak a tíz parancsolatot, az új-szövetségi bibliai történetek tanításakor a miatyánkot megmagyarázni s a káté alapján megértetni, nemkülönben előfordul itt a keresztség s úrvacsora is : a IV. osztályú hittan és erkölcstan már csak összegyűjtése s kiegészítő rendszerbe foglalása lehet annak, a mit a fiúk eddig tanultak. A tanítás szelleme a kátéé, mert ezt követeli az evang. egyház, melynek szolgálatában állva tanit az illető vallástanár. Másik kelléke az iráselvűség ; törekedni kell tehát arra, hogy az irást minél nagyobb mértékben kihasználja. Különösen oly szakaszokat kell olvastatni, melyeknek kiváló dogmatikus és ethikus jelentőségük van, mint pl. a világ teremtése, a bűnbeesés (I. Móz. 1—3. fej. s Róm. 1, 18—32, 5, 12—21.) Isten gondvise-