Evangélikus Egyház és Iskola 1898.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Materny Lajos székfoglaló beszéde
Tizenhatodi k évfolyam. 4. szám Oroshaza, 1898. január 27. PANG. EGYHÁZ ES ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre . . 6 frt Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 frt KO kr. Egy szám ára 12 kr. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. P AA V Mm A Am Hirdetés dija: Egész oldal . » frt Fél oldal. . • • ^ „ Negyed oldal . 2 , Ennél kisebb 1 , Bélyeg külön 30 kr. Materny Lajos főesperes székfoglaló beszéde. Mólyen tisztelt egyházmegyei közgyűlés ! Az osztatlan bizalom azon megtisztelő megnyilatkozásával szemben, mely főesperessó történt megválasztatáson! által osztályrészemül jutott, első szavam a hála és köszönet szava. Köszönetet mondok a kitüntetésért, azzal a kijelentéssel, hogy egyházmegyénk tényezőinek egy akarata előtt tiszteletteljesen meghajlok, bár. ha erőm gyengeségének érzetében meggondolom, hogy a tiszavidéki eg^lïàtfGïegye zömét képező egyházak élén a régi kapcsolatban évtizedeken át nagynevű vezérférfiak állottak, félnem kell, hogy a megválasztatásomhoz kötött reményeknek, várakozásnak megfelelni nem leszek képes és csak az a tudat nem hagy elcsüggednem, hogy elnöktársamban a nemes egyházak bizalma oly segitő társat állított mellém, kinek egyházunk iránti szeretete, hűsége és sokoldalú tapasztalatai megkönnyítik sok tekintetben munkámat. Midőn tehát az egyházmegye bizalmából most elfoglalom a főesperesi széket, teszem azt azzal az elhatározással, hogy ezen a helyen sem akarok egyebet, mint szóval és tettel, intéssel és buzdítással, alkalmas ós alkalmatlan időben szolgálni a Krisztust, a ki tétetett nekünk igazsággá ós bölcsességgé, szentséggé és válsággá, mert nincsen senkiben másban üdvösség, nem is adatott emberek között ég alatt más név, mely által kellene megtartatnunk, csak a Jézus Krisztus neve. E czél fog lebegni szemeim előtt úgy az egyház ós iskola terén való működésemben, valamint az ezeken kivül álló tényezőkkel való érintkezésemben. Epen azért legfőbb kötelességemnek fogom tartani a hitélet ápolását. Hiszen a hit az a kőszikla, melyen — Jézus szavai szerint — felépült az anyaszentegyház ; a nélkül az ember ingadozó nádszál, melyet a szél ide s tova hajtogat. Ha valamikor, a mostani válságos időben szükséges, hogy hitben erősek legyünk. Liberális haladásnak tekinti manapság sok ember a symbolumok, hitvallások kicsinylését, elvetését. Pedig a hol ezen téves felfogás hivekre talál, ott bomladoznak az egyház falai s a hitélet is lankad. A hitvallás nem ereklye, hanem drága kincse egyházunknak, melynek története bizonyságot tesz arról, hogy az a nemzedék volt erős a hitben, mely tiszteletben tartotta hitvallását. Drága kincsünk az ágostai hitvallás; ehez tántorithatlan hűséggel ragaszkodtam s azon leszek, hogy a Szentírás mellett a hitvallás legyen egyházi élecünknek zsinórmértéke. Szegények mindenkor lesznek közöttetek. A szegények gondozása, a szeretet gyakorlása nélkül az Úrnak szolgálni nem lehet. Egyházunkban közmondásos a szegénység s egyházmegyénkben aránylag sok az Ínséggel küzdő egyház. Ezeknek ügyét felkarolni egyik legfőbb gondom leend. Eddig is éveken át állottam samaritánusi szeretet szolgálatában, vezettem Tiszán innen ós túl a gyámintézet ügyeit s ha Mózesként nem is fakasztottam enyhitő italt a sziklából, legalább igyekeztem néhány üdítő cseppet szerezni a szomjúhozóknak. Az iskolákat illetőleg azt a nézetet vallom, a mit közegyházunk kezdettől fogva vallott, hogy t. i. az iskolák az egyház veteményes kertjei, melyeknek az a hivatásuk, hogy az egyháznak hithű és áldozatkész tagokat neveljenek. Azért kell, hogy azokban a vallásos nevelésre kiváló gond fordittassék s a vallás legyen az a kovász, mely az egész iskolai életet áthassa. Egyházunk
