Evangélikus Egyház és Iskola 1898.
Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Pethes János. Melanchton F. élete. Ism. Cenzor
22 járói mégemlék ezett szerzőnk, és pedig — mint mondám — igen terjedelmesen, miért nem folytatta tovább? Hiszen Melanthon reformálta az egyetemi oktatást is ! S midőn iskolaszervező munkája mellett tanításáról, padagogikai irodalmi működéséről megemlékezik, miért áll meg az ethika s politikánál? Forrása, Schmidt, nem mutatta-e meg neki, hogy Melanthon mily nevezetes újító és úttörő épen a történet terén, a melyet addig elhanyagoltak teljesen; hogy mit jelent ez ő irodalmi működése, theologiai szempontból, főleg a bibliamagyarázat érdekében? Épen itt (IX) a hol Melanthont legigazibb otthonában kellene megrajzolnia, munkája a legfogyatékosabb és leghiányosabb. Melanthon viszonya dolgában pedig a magyarokhoz épen ki nem elégítő. Pedig — magyar szempontból — ez adott volna művének bizonyos önállóságot s értéket. Bővebben foglalkoztam a kis munkával — a melynek jóindulatu szorgalmát újból készséggel elismerem, —- semmint ilyen kisebb művekkel szokás, de kénytelen voltam a főszempont mellett a részletekre is kiterjeszkedni (a nélkül, hogy ezeket kimerítettem volna) mert lehetőleg teljes indokolását akartam nyújtani annak, miért nem vagyok én a Luthertársaság bírálóinak vélemégyévei megelégedve. Végül még csak egy megjegyzést — s ezt a könyv czimére. A pályázat s Pethes is hősünk nevét következetesen „Méla nc hton"-nak irja. Pedig ő semmi esetre sem Melanchton, hanem, ha grammatisálni akarunk, akkor M el an c h thon, ha pedig történetileg hívek akarunk lenni, akkor M e 1 a n t h o n. Ama szerzőnk által használt formában hősünk maga sohasem irta nevét. De igenis irta fiatalabb korában a grammatikailag helyes formában, később aztán váltogatva igy is, Melanthonnak is, majd 1630. óta állandóan csak Melanthonnak. Igazolják ezt összes iratai és levelei, a mint a „Corpus Eeformatorum"-ban híven lenyomatva vannak. Igazolják azon iratok is, a melyek nekünk magyaroknak képezik kincseinket. így pl. a körmöczi levél, a melyet K riz ko másolatban,— a selmeczi levél, a melyet H ä n d 1 másolatában épen a Luthertársaság adott ki (XXVII. kiadvány ós 1896. évi jelentés), — a Luther végrendelete, a mely egyetemes egyházunk levéltárában őriztetik (facsimile példányban kiadta Doleschall), — s azon papavató oklevél, melyet a pozsonyi ev. lyceum levéltára őriz: mind ez iratok egytőlegyig a „Melanthon" névaláírást viselik. Az, hogy mások, rossz szokásból vagy meggondolatlanságból hibát követtek el, bennünket nem kötelez arra, hogy őket kövessük, de igenis feljogosít arra, hogy őket kiorrigáljuk. Oensor. Magyar Hírlap. „Nem várhatnak tovább főképpen a protestáns papok, akik hogy a szabadság s a haladás politikája mellé állva, a nemzetnek milyen szolgálatot tettek : az túlnő a napi krónikán, az belekerül a történelembe. De hogy még fizetniök is kelljen a saját szolgálataikért, hogy a szabadság gyarapodása az ő kevéske filléreiket apaszsza még jobban : az már mártirságnak is sok. A kormány, a párt, a vezérek ós a közlegények egyre Ígérgetik az 1848. XX. végrehajtását, a lelkészi fizetésekről való tőrvényt. Most irják, most fogalmazzák, most kerül — éppen a minap híresztelték — előleges szentesítés alá. Ezenközben a pap függ az egyházi hatóságtól, függ a hívőktől, függ az úrtól, függ a paraszttól, függ még az idő járásától is. Mert jaj az ő kis járandóságának, ha rosszul üt be a teimés. A gazda még csak megveszi valahogy az árán. De a pap belepusztul, mialatt az ő törvényét irják, fogalmazzák, forgatják, fontolgatják vagyis, magyarán kimondva, húzzák-halasztják, ameddig csak tudják. Mire várnak még ? A közvélemény sürgeti a javaslatot, a Házban hang ellene emelkedni nem fog s a budget is csak birja, lia az exczellencziás penziókkal meg tud birkózni. Haj, haj, ez a baja a protestáns papoknak : miért nem születtek valóságos belső titkos tanácsosoknak !" Debreczeni prot. lap. „Tanuljunk ellenfeleinktől. Az ultrámontánság mindenütt a betű az irodalom hatalmával hirdet. A pápa maga uta sitja híveit e hatalmas fegyver használatára s ha egykor a reformatio a könyvnyomtatás segítségével adott neki majdnem halálos sebet, most ugyané fegyverrel akarná megölni a pápaság a protestantismust. A másik véglet a nemzetközi, istentagadó sociáldemokratia szintén a sajtó hatalmával végzi roppant hódítását s ezrekre ós ezrekre menő olvasóközönséget tudott tapjainak, könyveinek, füzeteinek, röpiratainak teremteni a földműves és gyárimunkások műveltségben elmaradt, szegénységgel küzdő, jó részben írni-olvasni sem tudó csoportjából. A magyar protestantismus-többsége a sajtó fontosságának felismerésében nem emelkedett odáig, hova az egyszerű, fogyatékos műveltségű, vagy épen paraszti vagy gyári munkás. A világiak majdnem egészen magára hagyták a prot. sajtót a küzdelemben,, ezért van aztán, hogy a prot. világi elem jó része nincs tájékozva egyházi és iskolai ügyeinkről, nem él contactusban törekvéseinkkel, nem lelkesül érdekünkért." Teineto-szentelési beszéd. Tartotta Isá Vincze, győri ág. h. ev. lelkész 1897. decz. 8. Magvas, szép beszéd ! Szabad Sajtó. „Ha az állam konkurrencziába lépett velünk ós tart magának „politikai papokat", kiket azért megfizet, hogy ingyen kössenek házasságot ós ha továbbá az állam igazán azt akarja, hogy a vallási érzület ki ne veszszen a népből és őszintén van gondolva is az az intelem, hogy „ezzel egyházi kötelezettségének még nem