Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Poszvék Sándor. Nap folt nélkül

241 színtelen fejtegetésekből, miket azért kellett előrebocsátanom, hogy választott tárgyamat a kellő világításban tüntethessem fel ! Nem tartok ellenmondástól, ha a jellem legdicsőbb, legeszményibb vonásául a szeretetet nevezem meg. Ez képviseli az istenit az emberi dolgokban, az égieket a földön. Megfelelőbben nem határozhatjuk meg az Isten lényegét, mint úgy, hogy az Írással azt hirdetjük: „Isten a szeretet." A szeretet minden áldásnak s üdvösségnek ős kútforrása, mind annak a jónak, nemesnek és szépnek alapja, a mit ember ereje Isten segedelmével teremtett, gondozott s megőrizett. S ezen isteni szikra, melynek szelid lobogása a földi vándor sátorát a családi béke édes tűzhelyévé varázsolja át — ezen égi láng, melynek fényénél ezer és ezer, a nyomor sötét völgyében bolyongó útitársunk biztos menedéket talál, —• mily sokszor sújtja és pusztítja féktelen elemi hatalmával épen azt, a mit a dédelgető szeretet felépíteni akar s lesz átkává annak, a mit áldani óhajt ! A szeretet önmagára utalva, a többi lelki erők vezetése nélkül, könnyen vetődik tévútra. Fénye árnyékot vet, annál messzebb terjedő, annál sötétebb árnyékot, mentől inkább vonja ki magát azon testvérerények hatása alól, a melyek ezen isteni erő szabályozására, áldásos működésének biztosítására vannak hivatva. Közbeszéddé vált a szó: „a szeretet vak." Mit jelent ez? Azt, hogy a szeretet sz en vedé lylyó, a lelki-világ korlátlan hatalmává is lesz, mely az érzékeket megbénítja annyira, hogy más gondolat, más érzület számára nem marad tér. Vakitó, emésztő tűzzé lesz, mely az ész világító, az igazság tisztító szikráját elfojtja. „A szeretet — azt mondja az irás — erős, mint a halált" Bizony a valódi, az igazsággal párosult szeretet. De van gyenge, engedékeny, erótelen szeretet is, — önkezével kovácsolja a vasat, mely övéi igaz jólétének, jövőjének öldöklő fegyverévé lesz. A szeretet is elfajul, ha a többi kiváló lelki erők szabályozó hatását kizárja. Méze méreggé válik, adva vesz. adományt osztogatva rabol, áldva átkoz. Vak, az előítélet teszi elfogulttá, igazságtalanná, sót kegyetlenebbé a legirgalmatJanabb zsarnoknál. Úgy a mindennapi t a p a s z t a I á s, mint az emberiség története igazolja e merésznek látszó állítást. Ki ássa meg az erkölcsi elvetemültség sirját, melybe annyi neveletlen gyermek sűlyed? Az engedékeny, az oktalan szülői szeretet! Melyik műhelyben készült a békó, melyet a polgári szabadság annyi dicső bajnoka — a világ gyalázatára — viselt? A hazája hagyományait, a fejedelme hatalmát féltő, előítéleteiben elfogult honszeretet műhelyében 1 Melyik átkos kéz gyújtotta meg a máglyákat, melyeknek lángjai közt evangélikus egyházunknak annyi nemes hitvallója lehelte ki lelkét? A vallás iránti szeretet keze, melyben a kereszt, a béke jelvénye, a szenvedély féktelen hatalma alatt, sújtó fegyverré vált ! De ne tovább ! Hisz — Ígéretem szerint — fényalakot kell rajzolnom, fény alakot, mely nem vet árnyékot. Mire való tehát a sötét vonásokra való utalás, melyek az emberi jellemnek úgyis csak bágyadt világosságát egészen elhomályosítják? Ha szabad isteni megváltónknak rövid földi életét, a mint azt az evangélisták hézagos történeti elbeszélések keretében ecsetelik, a fent vázolt emberi jellem világában szemügyre venni, akkor jellem képének alapvonása kétség nélkül a szeretet. Ez ád történeti egyéniségének sajátos jelleget, ez jelel ki működésének jellemzetes irányt, — az a szeretet, mely isteni szellemének minden egyéb magasztos erőivel teljes összhangban, őseredeti tisztaságában, eszményi hatályában érvényesül s megdicsőül. Az emberi cselekvés és működés e legszebb ós legnemesebb drámájában a megindító jelenetek szép számmal vannak képviselve. Egy mólyen s melegen érző kedély húrjai pendülnek meg, minden fogékony szívben a meleg, rokonszenves, megindult érzelmeknek visszhangját keltve. Mint gyermek, engedelmes vala az ő szüleinek. (Luk. 2. 51.) Megható jelenet játszódik le a keresztfa alatt, midőn elhomályosodó szemének tekintete szülő édes anyja megtört alakján s a mellette álló azon tanítványnak „kit szeret vala/ könyes arczán akad rneg. „Asszony, im hol a te fiad!" e szóban jut kifejezésre a haldokló fiúnak végakarata, melynek végrehajtását e szóval : „imhol a te anyád!" (Ján. 19. 26.) János megpróbált hűségére bízza. A kis gyermekeket „ölébe veszi s kezeit re áj ok vetvén megáldja" (Márk 10. 16. v. ő. 9. 36.) A „mező liliomai," az „égi madarak,"