Evangélikus Egyház és Iskola 1898.
Tematikus tartalom - Könyvek ismertetése - Pethes János. Melanchton F. élete. Ism. Cenzor
Az Alsó-Feil ér kútra (Hont vor) rendes lelkésznek, Utávo/.o: Stúr Pál helyére püspöki irodavezetővé m: c. decz. 5-én Tirtsch Gergely lett ordinálva dr. Bal tik F. püspök mellé. A megüresedett kis-sztankóczí (Trenosén vm.) lelkészi állásra, a hol, mert a hivány nem üti meg a 800 fr'tnyi minimumot, rendes lelkész egyelőre nem választható, a püspök minden keresése és fáradozása daczára sem tudtak 2 hónapon át helyettes-lelkészt kapni, mig végre Krizsán Milos, ó-turai segédlelkész fogadta azt el. Krizsan Zsigmond trencséni lelkész, a vall. és közokt. minister által a Trencsén városi állami tanintézeteknél hitoktatóul lett elismerve Harmath Károly, a pozsonyi lyceum derék tanára körülbelül 35 évi buzgó és lelkiismeretes működése után súlyos szembaja következtében nyugdíjba vonult. Mastena József, zsolnai helyettes lelkész Pusztafődémesre (Pozsony vm.) rendes lelkésznek lett megválasztva. A zsolnai helyettes-lelkészi állás, melyet oly sok küzdelem és nehézség árán sikerült létesíteni, most íme ismét betöltetlenül áll. Garamszeghre (Zólyom vm.) a megboldogult Molitorisz János helyére Paulin y i Dániel, a dunánin. ker. missiói lelkest lett 80 szótöbbséggel rendes lelkésznek megválasztva. A választást a kisebbség megtámadta s igy a szegény garamszeghi egyházközség, melynek már 1895. óta nincsen rendes lelkésze, ismét csak hosszabb időre lelkészi gondozás nélkül marad. IRODALOM. „Melancliton Fülöp élete." Jutalmazott pályamunka, irta P e t h e s János. A Luthertársaság, hogy Melau ton születése 400-ik évfordulójának ünnepét a művelt protestáns világgal együtt nemes hivatásának megfelelően, méltó módon megörökítse, 1896. évi gyűlésén 25. jkvi p. a. elhatározta, hogy pályázatot hirdet a nagy reformátor életének megírására. E pályázat eredménye a jelen munka, a mely — nem tudom hány társa elől — elnyerte a babért, mint a L. T. XXVIÜ. sz. kiadványa jelent meg. Mielőtt a munkára megjegyzéseimet megtenném, igen kívánatosnak tartanám, ha a L. T. évi jelentéseiben ezentúl a bírálatok egész terjedelmükben közöltetnének. Ez általános szokás minden hasonló irodalmi társaságnál, a mely közönsége előtt munkálkodásáról igy is beszámol, a mellett a felelősséget közvetlenül a bírálókra hárítja s tágasabb körben is nyilvánvalókká teszi azon szempontokat, a melyek őt a pályadíj kitűzésében s odaítélésében vezették. Most például csak annyit tudunk, hogy „a bírálók a beérkezett pályamunkákat megbírálták;" hogy a jutalmat „Pethes munkája nyerte el." Igy, igaz, bírálatunkban függetlenek vagyunk, de nem akarnánk semmiképen igazságtalanságot elkövetni s óhajtottuk volna, hogy a társaság bírálóinak szempontja előttünk világos legyen ; annyival inkább, mert mi a pályázat ily eredményét szerencsésnek épen nem tarthatjuk. Pethes munkája, elismerjük, szorgalmas összeállítás, de egyébként nehézkes, színtelen, krónikaszerü, minden különösebb irodalmi érték és jelentőség nélkül való tuczattermék. Nem hiszem, hogy a népnek kedves olvasmányát képezné, annál kevésbé, hogy a művelteket kielégítené. Jól tudom én azt, hogy egy olyan alaknak, mint a milyen Me lanton volt, az életrajzát megírni igen nehéz dolog, jóval nehezebb, mint pl. a Lutherét. Egész életmunkája — bárha főleg Luther halála után folyton ott mozog a hit reformácziója munkájának kellő közepén — inkább az iskola sokkal csendesebb s a nagy közönség számára kevésbé érdekes légkörében tartja, - - a dogmatikus viták, a melyeket megállania kellett, főleg élete végén a flancianusokkal, kényes, nehéz kérdés az olvasó közönség számára, — a sok ideoda utazgatás, gyűlésezés, megbeszélések, conventusok stb. tárgyuk azonosságánál fogva az egyhangúság veszedelmével fenyegetik az irót. Hozzá az egyén maga nem oly markansúl körvonalozott. individuális ós határozott, mint pl. Luthernél. És mégis az egyént kell ám megrajzolni, s életmunkáját és hatályát megrajzolt egyénisége alapján megértetni. Ez szerzőnknek — nézetem szerint — egyáltalán nem sikerült. A Me lanton jellemét megalkotó elemek ugyan feltalálhatók könyvében itt-ott szótszórva, de az olvasó nem alkotni, de alkotást élvezni, azon okulni akar, nincs is módjában azt a munkát elvégezni mindig, a mit az író elmulasztott. Ezért nem is fogja Pethes munkáját se a köznép, se a műveltebb osztály élvezni. Nem elég azt elmondani, hol, hogyan, mit, kitől tanult pl. Me lanton, nem elég egész élete menetét a krónikázó pontosságával lemásolni, de kiragadni a főmozzanatokat, azokat úgy csoportosítani, hogy az egyént hiven érvényre juttassák s beléjük lehelni ennek mintegy a lelkét: ez az, a mit manapság megkívánunk nemcsak egy tudományos, de egy épitő és tanító életrajztól is, a minőnek a L. T. intentiója szerint a jelen munkának is kellene lennie. Mi az a humanismus, s mily viszonyban van az, mint a renaissance-nak a tudományok mezején való érvényesülése a reformáczióhoz, mint vallásos renaissance-hoz? Mikép lesz Me lanton testestőllelkestől humanistává? Mint nyilatkozik e humanismusa vallásos téren egyrészt a lényegtelen dolgokban való engedékenység és békülékenység,