Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Zsebes

218 tudomást szerzett, egy, mond egy lélek találkozott, Materny Imre nagyváradi ev. lelkész, ki e czélra hozzánk egy forintot küldött. Múlt évben Késmárkon tartott esperességi gyűlés alkalmával a vacsoránál, hol az ügyet személyesen adtam elő, Kaptam e czélra Toperez er Dezsőtől, Zvarányi Sándortól, Huss Ármintól, Henne 1 Zsigától 1—1 frtot; összesen 4 frtot. Ha a közeli ós távoli testvér csak úgy érzi és hallgatja meg a bajban, szükségben levő testvér esdő, kiáltó szavát, úgy bizony-bizony kár nálunk testvériségről. cselekedetekben nyilvánuló szeretetről beszélni. Nem kértünk mi sokat, de egy pár hatost, egy-egy forintot jobb módú egyházaink, tehetősebb tagjaink, no egyháznagyjaink is, kik a zsebesiek bajáról és szükségéről értesültík, bizony küldhettek volna. — De hát igaz, hogy ma megfordítva áll e mondás: jobb adni, mint venni, vagyis jobb venni, mint adni. Mert miről volt itt szó? Nem csupán arról, hogy azt a néhány zsebesi protestáns lelket harangszó hivja imára és a templomba; meg voltak ók harang nélkül idáig, meg lettek volna ezután is, de szó volt itt egy vallási, egyházi becsületbeli kérdésről, melyet elejteni, elhagyni nem volt szabad. A dolog úgy áll, hogy ezen harang kérdéssel nemcsak a zsebesi, hanem a közeli falvakban elszórva lakó protestáns hívek vagy állnak, vagy buknak. A részünkről egyáltalában nem provokált csatát — hála Istennek — mi nyertük meg, s én hiszem, hogy még ezen községben a két harang szóllani fog, annak protestáns népe, a kisértések és üldöztetések daczára is meg fog állani erősen a maga hitében s ki kételkedik abban, hogy népünk ma is tud hiven megállani hitében, hogy tud lelkesedni, áldozni, de sőt ha kell szenvedni is hitéért ós egyházáért, az jött volna el ezen egyszerű falusi harangok felszentelési ünnepélyére és látott volna oly törhetlen ragaszkodást az egyházhoz, oly lelkesedést, buzgalmat és örömöt, mely minden tekintetben tiszteletet érdemel s szebb reményre jogosít. És ezzel kapcsolatban még egyet; a tiszai ág. h. ev. egyházkerület f. évi april hó 14—15. napjain Miskolczon tartott rendkívüli közgyűlésén életbeléptetett egy szabályrendeletet, mely szerint a kerület a sokkal kisebb Eperjesen, Bártfán, de sőt még Kis Szebenben is a két-két egymástól teljesen független, önálló gyülekezet mellett vidéki missiói kört is elismer, Kassán pedig, felső magyarország ezen metropolisa mellett vidéki missiói kört elismerni és hagyni nem akar, az eddig Kassához tartozó községeket minden földrajzi, közigazgatási és piaczi mindennapi érdekek tekintetbe vétele nélkül, mellyel ezen községek egyházilag is föltétlenül Kassára vannak utalva, a hivek akarata ellenére Kassától elcsatolta s mappáról madár irányban és módjára a sokkal távolabb ós semmi közvetlen összeköttetéssel nem biró egyházakhoz csatolta ; Kassán a két önálló ev. gyülekezetet azoknak minden megkérdeztetése nélkül egybe boronálta. — Nem különös missió ez? Nem kell-e csodálkoznuuk az ily hivatalos beosztáson, mely a híveket maga szolgáltatja ki az idegen felekezeteknek?! Bizony-bizony üdvösebb munkát is végezhetett volna a tiszai egyházkerület! (Kassa) Homola István. Gyurátz F. danántúli püspök, mint a dunántúli egyházkerületi lelkészegylet tagja, az egyházmegyei lelkészegyletek figyelmébe ajánlotta a következő kérdéseket: 1. Mi által gyakorol az egyház üdvös hatást a sociális bajok orvoslásánál? Mi itt a feladata a templomnak, iskolának, lelkésznek, tanítónak? 2. A konfirmátiói oktatásnál a tananyagra, tankönyvre nézve igen lényeges eltérések tapasztalhatók; nem tartja-e indokoltnak a lelkészi egylet a tananyag meghatározását, illetőleg az eddiginél nagyobb öszhangzat létesítésére törekvést? Nem volna-e szükséges határozatilag kimondani, hogy a nyilvános bírálatot kikerülő irott tűzetek használata eltiltatik? 3. Mikép emelhető a konfirmátió ünnepének jelentősége? Nem ajánlható-e e czélból a lelkészeknek azon törekvés, hogy konfirmátiói emlékül minden növendék egy vallásos munkát p. o. a legszegényebb által is megszerezhető kis bibliát, illetőleg újszövetséget, ima, vagy énekes könyvet kapjon? Mi módon volna ez legkönnyebben eszközölhető? 4. Nem tartja-e az egylet a hivek lelkiszükséglete kielégitésónél tanácsosnak azon gondolkodást is, hogy az egyháziasság ápolására alkalmas valláserkölcsi olvasmányok terjesztessenek népünk körében? Mikép volna e feladat megkönnyíthető? A Luther társaság, a M. pr. irodalmi társaságnak mely kiadványai ajánlhatók leginkább e czélra ? Az angolból magyar s német nyelvre fordított „vallásos iratok" mennyiben gyakorolhatnak jó hatást a mi népünk gondolkozásmódjára. 5. A községi hitelszövetkezetek jelentőségük a mostani viszonyok közt. Mennyiben érdemelnek pártolást, várható-e működésük nyomán kedvező hatás a takarékosság erényének fejlesztésére, népünk helyzetének, áldozatképességének emelkedésére? Ajánlható-e a lelkészeknek, tanítóknak a közreműködés ily hitelszövetkezetek megalakításánál ? 6. Hogyan volna a lelkészi fizetésnek az állani által tervezett kiegészítése az egyház segélyezésével, illetőleg a gyülekezetek adóterhének könnyítésével a legczélszerűbben kapcsolatba hozható? 7. Vallásos esték tartása a téli időszakban a buzgóság élesztése czéljából. Mily jelentőséget tulajdonit neki a lelkészi egylet? Ajánlja-e ós mily eljárási berendezési móddal? Az egyháztörténeti, valláserkölcsi tartalmú felolvasásokkal, illetőleg szabad előadásokkal egybekapcsolt vallásos esték, vagy a templomban biblia magyarázatokkal végzett estéli is eni