Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Hetvényi Lajos. Bíráló bizottsági jelentés a confirmatói pályaművekről

18 gában röviden, de mégis kimerítően hit- és erkölcstant, egyháztörténelmet s egy kis jellemző symbolikát s ez utóbbinál különösen a róm. kath. egyházra kell kiterjeszkedni s ismertetni a különbséget az anyagi és alaki elv s egyházról szóló tan alapján. — A mi a menetet illeti, a dolog természete szerint a konfirmáció fogalmából kell kiindulni s erről könnyen áttérhet a vallás lén^ egének és isteni boldogító erejének bibliai alapon történt gyakorlati ismertetésére. így jut rá arra, hogy a tökéletes isteni kijelentés a bibliában-van s itt röviden ismertetni kell a bibliát, mint az isteni kijelentés tökéletes okmányát. — Ezután a szentírás tanitásának velejét kell adni a hit- és erkölcstani részben. A hittant Luther Kátéjának második része, az erkölcstant pedig az első rész alapján kell ismertetni. Luther Kátéjának negyedik ós ötödik részét (a kegyelmi eszközökről szóló tant) legjobb a hittanban a szentlélekről szóló tanhoz foglalni; a Káté harmadik részét röviden lehet az erkölcstanban tárgyalni, midőn az istenitiszteletről szól. -— A hittanból az erkölcstanhoz legyen meg a kellő átmenet annak kimutatása folytán, hogy a hit által Isten kegyelméből újjászületett életnek minő gyümölcsöket, kell teremni. Az erkölcstan előadása a kötelességtan alakjában a tízparancsolat alapján történjék, mely természetszerűleg két részre oszlik: Isten és az emberek iránt tanúsitandó kötelességekre, mely utóbbi ismét két alrészre oszlik, úgymint felebarátaink és önmagunk iránti kötelességekre. - A konfirm. káté eme két főrészéből a harmadikra a kellő átmenetnek ismét meg kell lenni ama kérdés felvetése által, hogy az ismertetett fundamentumon az egyház a különböző felekezetekben raikép föjlődött tovább. Az egyháztörténetből az átmenet a negyedik részre ismét könnyű annak kiemelésével, hogy az egyes ker. felekezetekkel, különösen a róm. kath. egyházzal szemben mit hiszünk mi ág. hitv. evangélikusok. Mindenesetre arra kell törekedni, hogy az egész munka egységes legyen. A mi a konfirm. káté alakját illeti, — hogy a konfirm. oktatás lényegének s czéljának megfeleljen, — az nem lehet más, mint a katechetikai tanalak. Ha ügyesen, logikusan van megszerkesztve, akkor csakis ezen alakban domborodhatnak ki a 12—14 éves gyermekek előtt a vallásos igazságok úgy, hogy szivük mélyébe vésődjenek. Továbbá a koúfirm. oktatás katechesis alakjában történik s igy ha a kézikönyv tanalakja kifejtő, akkor az oktatás és a könyv között olyan ellentét van, a mi rendkivül nagy zavart és nehézséget okoz. A terjedelem tekintetében a paedagogiai érdek legyen az irányadó s ez nem ajánl mást, minthogy a konfirm. káté legyen olyan, hogy sem többet, sem kevesebbet ne foglaljon magában, mint a mit az egyház minden tagjának, minden időben tudni és vallani kell. Óvakodni kell tehát attól, hogy a kézikönyvbe olyasmit ne vegyünk fel, a mi már a kifejtésbe, a magyarázatba való, mert igy az egész elmosódik a gyermek előtt, a lényeges dolgot összezavarja a magyarázati részszel s nemsokára mindegyiket elfelejti. A mi a nyelvezetet illeti, e tekintetben a népiskolai műveltség veendő figyelembe ; az ő eszmekörébe vágó nyelven kell a vallási igazságokat ismertetni. — Az előadás legyen meleg, de ne áradozó, a mondatok legyenek rövidek, kerekdedek. Alkalmas bibliai idézetek s megfelelő helyeken énekversek nem maradhatnak el, de e tekintetben kellő gonddal kell az idézeteket kiválasztani. Ezek után áttérhetünk az egyes pályamunkákróL megalkotott véleményünk előadására. A menynyiség tekintetében az eredmény meglepő, a meny* nyiben 11 pályamunka érkezett, de hogy minő a belső érték, az az előbb elmondottakból már sejthető. Nézzük tehát sorra az egyes pályaműveket. 1. Jelige: „Erős vár a mi Istenünk." Miután a vallásról és a vallásokról általában szólott, a ker. egyháztörténetet tárgyalja s utánna „váltanok" rosz czim alatt az ág. h. ev. egyház és a róm. kath. egyház között, továbbá az ág. h. ev. és reform, egyházak közötti különbségeket tárgyalja. A különbségeket épen olyan terjedelemben adja elő, mint a»- hittant, — Az egyes felekezeteket egymástól elválasztó tanokról addig nem szólhatunk, mig a hittant nem tárgyaltuk. Ezt érzi szerző is s épen ezért egyes tanokat a symbolikus részben fejt ki, igy p. o. a megigazulásról szóló tant stb. Ez természetesen kuszáitságot, zavart idéz eiő. Tehát felosztása rosz. — Tanalakja közlő, tehát ebben sem felel meg a követelménynek. Az egyes részek között sincs meg a kellő arány. A syrnbolikus különbségeket 10 oldalon, a hittant 11 oldalon, az erkölcstant 4 oldalon, a németországi reformácziót 13 oldalon, a magyarországi reformácziót pedig 10 sorban tárgyalja. Ez utóbbiért határozottan megrovást érdemel. — Az emberről, a bűnről s következményeiről nem szól; Jézusról röviden, hiányosan emlékezik meg s a szentlélekről szóló tan még rövidebb. Az egész munka logikátlan, rendetlen; az egyes tanodat össze-visszahányja. P. o. előbb szól Isten munkáiról s azután mondja csak meg, hogy mi az Isten és milyen az Isten. Isten tulajdonságainak elsorolásában sincs semmiféle rend. — Meghatározásai általában nincsenek, vagy rosszak. Nincs átmenet sehol. A dolog lényegével sok helyütt maga a szerző sincs tisztában. Az egyes hibáknak elsorolása lapokat venne igénybe, itt tehát csak kettőnek a felhozására szorítkozunk; p, o. a megigazulásról azt mondja: „A megigazulás alatt bűneinknek bocsánatát értjük." A másik óriási tévedése az, hogy a kegyelmi eszközök közé sorolja az Isten igéjét, a szentsé-