Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Pulszky Ágost beszéde a képviselőházban

gadja. És még egy, az autonómiának az az értelmezése, a mely az autonómiát az államhatalom bármi ingerencziájával, ha az állami hatalom által nyújtott segélyről van szó, egyenesen ellentétbe akarja helyezni és függetlenné tenni. Én nem értem valóban, hogy mondhatja valaki azt, hogy ezen törvényjavaslat által az állam az autonómia eddigi kereteit, bármikép megszorítja ós megsérti, mikor tényleg csak olyan valamire kiván az állam jogot, a mire vonatkozó intézkedést eddig sem felekezet, sem állam nem tehetett ós a mi zavartalanul és érintetlenül meghagyja a lelkészt a maga állásában és mindazon viszonzatokban, a melyekben illető vallásfelekezetével és annak főhatóságával áll. Mindezekben a kérdésekben a törvényjavaslat semminemű hatalmat, sem a miniszternek, sem a közigazgatasi bíróságnak, sem az állam semminemű exponensének nem ad, csak olyasmire ad hatalmat, a mire vonatkozólag felhatalmazza a törvényhozás a minisztert, hogy t. i. .segélyt nyújtson és ezen segélyt bizonyos esetben, a törvény által meghatározott bizonyos feltételek mellett megvonhassa, de akkor is ezen miniszteri intézkedés a közigazgatási biróságnak ellenőrző birói oltalma alá helyeztetik. Ebből az következik, hogy az autonómiának, mint olyannak, sérelméről nem lehet szó. csak ismételve konstatálom azt, a mit az igen t. miniszter űr is konstatált már, hogy e tekintetben Apponyi Albert igen t. képviselő űr inditványa semmiben sem tér el azon elvektől, a melyeket a kormány maga is elfogad. Az inditvány c) pontja azt mondja (olvassa): „Olyan lelkészek, a kikkel szemben a segély megtagadásának, illetőleg megvonásának a javaslatban megjelölt valamely oka fenforog, ebből az alapból nem segélyezhetők ; ha ilyenek a bemutatott névjegyzékben előfordulnak, a kormány azok nevének törlését, illetőleg a segély megvonását követelheti ; ha pedig valamelyik ellen ilyen természetű indokolt panasz hozatik fel, a kormány a javaslatban körülirt eljárást indíthatja meg, az ott meghatározott joghatálylyal." E tekintetben tehát semminemű különbség nincs Apponyi Albert gr. inditványa és a kormány javaslata közt; ós ha korteskedési czélzattal vádolják a kormányt, ép úgy vádolhatják azon javaslatot, melyet Apponyi gr. terjesztett elő. Illetőleg ebből az tűnik ki, hogy az egész korteskedési czélzattal való vádolás, a melyhez pedig sajnálatomra még Szentiványi t. képviselőtársam is hozzájárult, egyenes ellentétben van mindazok meggyőződésével, a kik bizonyos felelősség érzete mellett terjesztettek a Ház elé törvényjavaslatot vagy határozati javaslatot. B u z á t h Ferencz : A luteránusoknak más a véleményük. (Zaj a jobboldalon.) Pulszky Ágost: Épen ezen közbeszólásból is, valamint az autonómiának igen csodálatos értelmezéséből, a melyet Molnár János képviselő úr beszédére vonatkozólag az imént volt szeiencsém megvilágitani, tanúságot meríthetnek mindazok, a kik más szempontokból kiindulva, a javaslatot általánosságban elfogadni nem kivánják. Ilyenek első sorban azon szász képviselő urak, a kik itt, azt hiszem, hibásan és megbízás nélkül, de úgy gerálták magukat és úgy szóltak, mintha a szász egyháznak a véleményét is kifejeznék. És ugyanezen nagyzás mutatkozik az igen t. képviselő urak azon követelésében, hogy a kormány, mielőtt ilyen javaslatot előterjesztett volna, vagy jövőre, mielőtt ilyen teimészetű javaslattal előlépne, őket, mint külön felekezetet, kérdezze meg e tekintetben. Engedelmet kérek, lia az 1895iki törvényt megtekinti, akkor meggyőződhetik belőle arról, hogy ők nem külön felekezet és nem is lehetnek külön felekezet; ők az ágostai evangélikus magyar felekezet németajkú püspöksége, öli nem külön szász felekezet; olyat a protestánsok nem ismernek. Ok magyar ágostai evangélikusok német nyelven, úgy mint más ágostai evangélikusok is vannak német gyülekezetekben, csakhogy ők, elismerem, régi történeti okok alapján — külön püspökségben vannak szervezve. Es csakis a magyar állam elnézése — megengedem, bizonyos méltánylást érdemlő okok folytán — idézte elő azt, hogy eltűretetfc ily külön felekezetben való megmaradásuk és nem követeltetett, hogy az ágost. evang. egyetemben ők is részt vegyenek. Azonkivül még egyet kell megjegyeznem. Az igen tisztelt képviselő urak elfelejtik, hogy nem is helyes, nem megfelelő, sőt mondhatnám, nem is törvényes az a czim, a melyet okmányaikra rányomni szoktak, mert ők nem „Siebenbürgische Landeskirche," mert vannak Erdélyben más ágostaiak is, a kik szervezetbe nincsenek belefoglalva, (Igaz ! Úgy van !) Sőt elég jellemző rájuk nézve, hogy a mikor ezek készek voltak a szervezetükbe való belépésre, azért, mert ezen gyülekezetek magyar nyelvűek, azokat befogadni nem akarták, és azon gyülekezetek kénytelenek voltak igen távol és közigazgatási szempontból is igen czélszerütlenül az egészen messzefekvő tiszai szuperintendencziához csatlakozni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Az igen t. képviselő urak más tekintetben is igen súlyos és nyomós tévedéseket hoztak fel itt a Házban. Azt mondották, hogy ez a felekezet az, mely a legkevésbé részesült állami segélyezésben. Hát bocsánatot kérek, a tény az, hogy nincsen Magyarországnak egyetlenegy felekezete, talán a római katholikusokat sem véve ki, a mely az államnak nagyobb támogatásában részesült volna mindig és mindenha ; csak arra vagyok bátor hivatkozni, hogy nincsen egy felekezet sem,