Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Payr Sándor. Öreg Aáchs Mihály

16 gen Fekete ágyánál. S igy, miként hire is volt (mert mások is emiitik), az oly mélyen sűlyedt, hitszegő ember, utolsó napjaiban magába szállott és az evang. hitben kivánt meghalni. A boldogtalan, hogy élni és élvezni jobban szeretett, mert csak ott tehette, K o 11 o n i c h és a jezsuiták szárnyai alatt! Az a körülmény tehát, hogy Aáchs Fekete halálának idejében 169

9-ben csakugyan a Kőszeg melletti Nemes-Csoóban volt lelkész, va-, lószinüséget kölcsönöz Haynóczi állításának, a ki különben is komoly, megbízható történetiró. B e z i k és M a 11 h e i d e s a Gymnasiologiában e tekintetben kételyeiket fejezik ki, azt mondván : „Aliqui (Stephanum Fekete) opera Michaelis Ats ad nostram reductum fuisse ecclesiam opinantur, at documenta germanica contrarium testantur." (302. lapon.) A megbélyegzett, botrányos életű, előbbi hitfeleit üldöző, a jezsuiták házában lakó és MáriaCzellbe búcsúra járó Feketének a közeli Kőszegen való tartózkodása elég kellemetlen szomszédság lehetett ama hat év alatt és oly veszedelmes időkben az evangeliomi tisztaságért és hithűségért buzgólkodó nemes-csoói papra nézve. S ezenfelül más bajok is érték. 1699-ben, július 21-ón tűz ütött ki N.-Osoóban, a német pap (valószínűleg Mirus Ker. János) lakásán, a mikor Aáchs is nagy károkat szenvedett. A kőszegi jó urak 30 forinttal igyekeztek magyar papjokat a veszteségért kárpótolni. De másfelől meg egyházi irodalmunkra nézve felette gyümölcsözők és áldásosak voltak A á c h snak itt töltött évei. Itt irta ugyanis nyomtatásban megjelent második művét, egy imakönyvet e czimen : „Arany Lántz, Avagy Oly buzgó Fohászkodások és rövid alázatos Imádkozások, ) mellyekkel a győzhetetlen Istent meggyőző igaz szívbeli hit ő Felségét nvgához kapcsolhatja, és az ő elmenetelét jelentő szándékjában maga szive házában a keresztyén ember e nagy Urat megmaraszthatja, Mellyek az imádkozó Lelkek könnyebbségekórt a hívek eleibe botsáttattak Aáchs Mihály Aug. Confession levő Lelki Tanitó által. Lőcse 1696." 12. r. 210 lap. A tiszteletes Authorhoz Lővei Balázs győri lelkész a könyv elején ilyen tartalmú előbeszédecskét intéz : Jól gondoltad Christusban nálamnál öregebb szolgatársam, hogy e könyvet irtad, mert majd alig találtatik egy-két imádságos könyv magyar, melyet Religiónkon való ember bocsátott volna ki." A győri pap, Aáchs jó barátja, ki maga is író ember volt, örömmel üdvözölte tehát nemescsoói kollegájának irodalmi kísérletét. És hogy Aáchs a XVII. század végén mily nagy hiányt pótolt ez imakönyvével ós mennyire eltalálta benne a hangot, melyen a vigaszt szomjúhozó lélek Istennel beszélni óhajt, bizonyítja ezt azon tíz kiadás, melyet a munka 90 óvi időközben megért. Legutóbb 1858-ban egy pesti kiadó 11-edszer adta ki. Aáchs imádságai biblikus, hitteljes és kene-* tes hangon vannak tartva, némi mysticus jellemvonással, miként ezt egyéb műveiben is felfedezhetjük. Még fontosabb ugyanezen 1696. évben Aáchsnak egy másik vállakózása, az új énekeskönyv. Ez is Lőcsén jelent meg ugyanazon betűkkel ós ugyanazon alakban, mint az Arany Lántz. A két könyvecske rendszerint egybe is kötve fordul elő. Azért sokan az énekeskönyv szerkesztőjének is Aáchsot tartják. A könyv czime: ,.Zöngedöző Mennyei Kar, az az németből magyarrá forditatott, szép isteni dicséreteket és hálaadó énekeket más magyarul szereztetett énekekkel együtt magában foglaló könyvetske." 12. r. 264. 1. A versfejek szerint teljes bizonyossággal magától Aáchstól valók e kis gyűjteményben a következő énekek: 1. Minden e földön csak elmúlandó, 2. Magas egekben lakozó Felség és 3. Szivem keserűségét.*) Ismert munkatársai voltak. Lővei Balázs győri pap, a kinek énekei: 1. Látod, mikép juta, 2. Lölköm, kit elvesztettél és 3. Lölköm ő nagy örömében; továbbá Tatay István téthi lelkész (1695-től 1706-ig), ennek énekei: 1. Szivemet hozzád emelem ós 2. Téged igazán s valóban.. Ezen énekek közül csak Lővei énekei nem váltak népszerűekké, mert a későbbi kiadásokból kihagyattak. Mig Aáchsnak és Tataynak kétkét éneke ma is megvan a dunántúli énekeskönyvben 352. 283. 19. és 13. számok alatt; de eredeti alakjok igen sok változtatást szenvedett a század elején. Az emiitetteken kivül több munkatársa is volt Aáchsnak s úgy ezek, mint ő, az énekeskönyv *) Ezen harmadik éneket Hrabovszky nem említvén Aáchs munkái között, ennek szerzőjére úgy véletlenül magarabukkantam reá. A vers fejőkből ugyanis hátulról visszafelé Michael Ats olvasható ki.