Evangélikus Egyház és Iskola 1898.
Tematikus tartalom - Temető - László János
167 a felsó kereskedelmi iskolák és az állami felsőbb leányiskolák igazgatóihoz a mellékelt rendeletet intéztem. Van szerencsém a főtiszt, egyházi főhatóságot felkérni, hogy az egyházi főhatósága alatt álló elemi-, felsó nép-, polgári-, felsőbb leány- és felsó kereskedelmi iskolákat, kisdedóvónő-, tanitóés tanitónókezdéket hasonló értelemben utasítani s tett intézkedéseit velem közölni méltóztassék. TEMETŐ. ! Bodófalvi Bodó Lipót. Az újabb nemzedék által alig ismert veteránját a politikai és egyházi közéletnek kisértük az örök nyugalomra Bodó Lipótban márez. 12-én Nagy-Szelezsényben, 81 éves korában. Született N.-Szelezsényben 1871. nov. 15. régi ós buzgó ev. családból, atyja Bodó Sándor az egyház felügyelője volt, s ennek oldalán segédkezve kezdte megismerni az egyházi közéletet, melyben mind tevékenyebb részt vett, úgy, hogy midőn atyja korának gyengeségére s a nehéz munkára utalva, az egyháznak tett 44 évi szolgálat után 1847-ben felügyeiői állásáról lemondott, az egyház legifjabb fiát Bodó Lipótot választá egyhangúlag utódjává, egy időben valamivel korábban kezdette polittkaí közpályáját is a kis tapolcsányi járásban.— Az egyházi téren nehéz munka várakozott a felügyelőre, a kevés lélekszámú, nagy anyagi gondokkal küzdő diasporális egyháznak fentartása, nem egyszer állott ezen articularis egyház azon ponton, hogy megszűnik, s csak a múlté lesz. A felügyelő kitartása, szivóssága, körültekintő munkássága, áldozatkész gondossága mindannyiszor talált módot a hivekben a buzgóságot, áldozatkészséget felkelteni, es más segélyeket is igénybe véve a veszedelmet elhárítani, az egyházat a végenyészettől megmenteni. Az 1859-ik évi pátens alkalmával, melynek az esperességben voltak pártolói, az autonom párt élén állott, s buzgólkodásuk folytán csakis egy lelkész lett patentalis, a többi az autonomia mellett, daczára a hatalmi pressiónak, hiven kitartott. Ezen idő alatt pedig még egy nagy dolgot végzett, a templom boltozata bedöléssel fenyegetett, úgy hogy évekig az istenitiszteleteket is magánházakban kellett tartani. Az 1857—1863. évekig tartó nehéz munkával, sok akadályok ellenére, nemcsak a templomot sikerült újra beboltozni, hanem új tornyot is építeni, s a templom belső felszerelését is eszközölni Ízléssel, csinos oltárt és szép oltárképet szerzett. Alig egy évtized multán a roskadozott iskola helyébe is újat épített tanitólakással. Mester volt a mindenféle segélyek felkutatásában és megnyerésében. Nem kímélte a fáradságot, nem restelte az utánjárást, pedig e közben a megyei életben is szerepelt, elébb mint árvaszéki elnök, majd alispán. 1869-ben esperességi felügyelővé választatott. A megyei hivatalos életből 1883. deczemberében, tekintettel korára, végleg megvált 42 évi szolgálat uián. figyelemmel kisérve a közéletet ezután is, az esperességi felügyelői tisztet 1889ig vitte minden cziklusban egyhangúlag megválasztva. Ezen időtől fogva az egyházi közélettől is visszavonult, s a kerületi gyűléseken sem vett részt, melyekről azelőtt soha sem hiányzott. Az utolső években korával járó gyengesége ós betegeskedése gátolta a közügyekben részvételtől. Az egyházközség és egyházmegye üdvözlését, egyházi felügyelősége 50-ik évfordulóján karszékébe szegezve fogadta. A fáradt munkást az Úr márcz. 10-én szóllitotta ki hosszas szenvedés után az életből, hogy a pályafutás bevégeztével a hitet megtartó vándort az igazság koronájával jutalmazza. Temetése márcz. 12-én volt, számos tisztelőinek tömeges részvétele mellett, kik a díszes koszorúkkal elborított koporsót gyalog kisérték ki a távoli temetőbe, midőn a gyászszertartást az elhunyt határozott kívánsága folytán a legnagyobb egyszerűséggel egyedül a helybeli lelkész végezte. Legyen áldott ós áldásos emlékezete ! Sárkány Dezső ág. h. ev. lelkész. László János soproni gyakorló-iskolai ta ? nitó f. évi márezius hó 28-án, élete 35-ik áldásos munkássága 14-ik évében hosszú szenvedés után elhunyt. Lelkiismeretes nevelőt, jeles tanárt vesztett benne egyházunk, a ki szakképzettsége mellett szerénysége, nemes jelleme, nyájas modora által tanártársainak vonzalmát, tanítványainak igaz szeretetét, ismerőinek őszinte tiszteletét szerezte meg. Brózik Titusz háji ev. lelkész f. hó 4-én szívszélhűdés következtében meghalt. ÜZENETEK. Tisztelt munkatársaimat kérem : szíveskedjenek rövidítés nélkül, a papírnak csak egyik oldalára írni, s idegen szavakat, a mennyire lehet kerülni. A gyű léfti tudósításokban csak az általános érdekű, lényeges dolgokat olvassa érdekkel a közönség. — K. I. Köszönöm; csak eredetieket akarnók a beszédgyüjteménybe fölvanni. — Sz. M. Mindig örömmel közlök tőled, de sokra kell tekintettel lennem; elnézést kérek ! — H. I. Levelet írtam. — K. A. Köszönöm. — B. D. Tavaly a második félévről maradt hátralék. — K. S. Nagy örömmel várlak! — H. L. Levelet irtam. — S. K. Méltó a kifakadás ; csak az a baj, hogy az önérzettől elszoktatott lelkészek már
