Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Payr Sándor. Öreg Aáchs Mihály

14 tározódik, hogy a papi jövedelem az elhalálozás napjáig az elhúnyt lelkész örököseié, azontúl fél évig illeti a lelkésznek özvegyét, illetőleg leszármazóit és munkaképtelen szülőit. „Ha (pedig) az elhalt lelkész uián sem özvegy, sem leszármazók, sem munkára képtelen szülők nem maradtak hátra: akkor az elhalálozás napjától számított egy negyedévre járó lelkészi javadalom a lakáson ós palást dijon kivül a lelkészi nyugdijintézetet illeti." Ezen intézkedésekből világos, hogy az egyetemes lelkészi nyugdíjintézet, csak özvegy, leszármazó, vagy munkára képtelen szülő nem létében húz egy negyedévi javadalmat; világos, hogy csak a halálozás által megürült papi állomás után húz a mondott esetben egy negyedévi jövedelmet; vdágos, hogy csak egy negyedévi javadalmat húzhat, sem többet sem kevesebbet. Nem húzhat tehát egy negyed évinél nagyobb javadalmat, nem húzhat oly állomás után, melyből a lelkész más állomásra távozott; és nem húzhat jövedelmet azért, mert az állomás az özvegyi félévnél, illetve a nyugdijintézeti negyedévnél tovább maradt üresedésben. Ezen a fiskális talentomok előtt világos dolog azonban egy csomó kérdést hagy homályban, nevezetesen : kit illet tehát az a jövedelem, melyet az egyetemes papi nyugdíjintézet a fenti okoknál fogva nem vehet igénybe? Marad-e az egyházé, hogy folyó szükségleteire elkölthesse? vagy tartozik azt az egyház tőkésíteni alapúi a papi fizetés emelésére, esetleg a személyes szolgálmányok megváltására? vagy mivel az előző lelkészi jövedelmet az újonnan megválasztott lelkész szokta rendszerint (terményekben) fölvenni : hagyassék-e nála bonificatio fejében, vagy tartozik-e azt valamely jótékony czólra lefizetni? Jó lesz ezekkel a dolgokkal tisztába jönni most a gyakorlat elején; mert tudtommal máris történnek viszás intézkedések az esperességekben. À zsinati törvény bizonyosan nem azért nem vette igénybe, hanem csak az özvegy, gyermek vagy szülő hátrahagyása nélkül elhalt lelkész halála utáni egy negyedévi papi jövedelmet, mert a többit más czólra kívánta fordítani : hanem azért, mert rendes körülmények között alig van jövedelem. Föltette ugyanis, hogy legtöbb esetben van özvegy, gyermek vagy szülő, s igy ezek félévig élvezvén a jövedelmet, ezen félév alatt az állomás is betölthető. Ha pedig félév alatt be nem töltetnék, ott van a 71. §, mely szerint ilyen egyházba a püspök helyettes lelkészt küld. A hol pedig ^az "elhunyt lelkész sem özvegyet, sem gyermeket, sem szülőt nem hagyott hátra: ott az állomás egy negyedév alatt is betölthető. De hátha be nem tölthető ? Hátha egy évig is elhúzódó választási pörök támadnak? Hátha az állomás nem* halálozás, hanem lemondás által üresedik- meg, a mikor szintén eltelik legalább egy negyedév, míg betölthető lesz? Ezen időre eső papi jövedelemről a zsinati törvény — hallgat. Ámde, ha a zsinati törvény hallgat, hadd szóljon az eddigi gyakorlat, mely az intercalaris jövedelmet semmiképen sem hagyta az egyház,, vagy az újonnan választott lelkész kezén. Nálunk Nógrádmegyében, a hol az egyházak sűrűn fekszenek egymás mellett, a papürült egyházban rendesen a szomszéd lelkészek vállaltak minden dij nélkül administrátorságot ; de azután meg is kívánták, hogy az intercalaris jövedelem az ő papi özvegy-árva-intózetöket gyarapítsa. En azt hiszem, hogy ezen gyakorlat a jövőben is megtartandó, sha kell, szabályrendeletileg is biztosítandó. Ám adjuk ki az egyetemes papi nyugdíjintézetnek a szorosan meghatározott esetben, —- mivel többet úgy sem követel, — az egy negyedévi papi jövedelmet: de az azon kivül netán esedénes intercalaris jövedelem maradjon ezentúl is az esperességi özvegy-árva-intézetó. Nem adhatjuk mi ezt az egyháznak, mert az üresedés idején a szomszéd papság megszolgált érte ; nem adhatjuk az újonnan választott lelkésznek, mert erre nincs jogczime. Az egyetemes papi nyugdíjintézet úgyis csak alamizsnát nyújt a nyugalmazott papnak vagy családjának : e mellett éppen nem fölösleges a helyi intézetek fentartása és gyarapítása, a mint ezt az egyetemes papi nyugdíjintézetnek létesítői is elismerni kényszerültek. GAÁL MIHÁLY. Öreg Aáchs Mihály. (1646—1708.) Adalék egyházi ének irodalmunk történetéhez. (Folytatás.) Aáchs egy évet sem tölthetett Farádon, mert kétségtelen, hogy a végzetes 1674. esztendőben ő sem maradhatott papi hivatalában. Sem 1