Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Gyűlések, ünnepélyek stb. - Abelova

9 Minekelőtte az „Evang. egyház és iskola" múlt évi 50-ik számában Holle s Dániel dobrocsi lelkész úr, reám vonatkozó közleménye megjelent volna, én már azelőtt a sziráki takarékpénztári megbízatásomról lemondtam, s igy Holl es úr közleménye feleslegessé vált. Ezen megbízatást csakis addig Ígértem folytatni, mig az intézet gondoskodni fog utódomról. Külömben kérem ezen intézet rövid ismertetését közölni, hogy tudva legyen ama indító ok, melynek folytán azt hajlandó voltam elvállalni. Ezelőtt tizenöt évvel, akkori felügyelőm B o z ó Pál, és a mostani Gróf Degenfeld Lajos urakkal tanácskoztunk a felett, miként lehetne vidékünket kiragadni az uzsorások kezéből; tanácskozásunk eredménye lett azon határozat : nem lévén egész vidékünkön pénzintézet, hogy felállítunk egy takarékpénztári intézetet. Tervünk kivitelére megnyertük a balassagyarmati takarékpénztár igazgatóságát, s ezen intézet beállított ide egy takarékpénztári fiókot. Ennek én több éven keresztül ingyen szállást adtam, s egy ideig ingyen végeztem a takarékpénztári teendőket, úgy hogy a lelkészi teendőkkel itt érvényesült felebaráti szeretet nagyon összefért, s a hivek érdekében tett tevékenységemért, irántam most is hálás az egész vidék. Azután huzamosabb ideig igen mérsékelt tiszteletdíj mellett működtem, mely fokozatosan emelkedett, de a 600 frtot csak ez évben érte el. Ezen intezet körébe bevontuk a vidék lelkészeit is, kik útmutatóiul lettek, s azok mai napig is, hol segítsünk, kik érdemesek arra. Xyolcz ág. ev. anyaegyház s tiz leány egyház híveit szerencsések voltunk a/, uzsorások kezeiből kiragadni és sok más vallású községet. E/eket tekintetbe véve úgy vagyok meggyőződve, hogy ezen működésem állal a vidék s közelebb a mi híveink javát mozdítottam elő, s megfeszített, erővel ugyan, de azt hiszem, hogy e mellett papi hivatásomnak is eleget tettem, feleljenek erre azok, a kik papi működésemet ismerik, külömben a legjobb felelet erre a nógrádi esperesség nyilatkozata, mely abban nyilvánult, hogy ezelőtt két évvel alesperessé, most pedig főesperessé megválasztott. És az esperesség ezen megtisztelő nyilatkozata, megérlete bennem azon elhatározásomat, hogy a takarékpénztári működésemről lemondjak, mii beiktatásom után azonnal meg is tettem, tudván azt is, hogy a legjobb iutentióból származó ezen működésem szálka lenne egynémelyek előtt, mit Hol les Dániel lelkész úr közleménye is tanusit, de ezen gondolatoknál eszembe jutott nagy mesterünk hasonlata „a szálka és gerendáról." Wladár Miksa nógrádi esperes. Csánigi lakos özv. Bőjtös Györgyné (Gaál Juliánná) eddigi alapítványát neveié 35 frt 59 kr.ral a répczelak-csánigi, 69 frt 18 krral a csánigi gyülekezet javára, a csánigi iskola számára beszerzendő harmoniumra adott 40 frtot; összes adománya tehát 174 frt 37 kr. — Midőn azon alkalomból, hogy ő felsége a király a nemzetet 10 szoborral megajándékozta, a csánigi ev. iskolában megtartatott az örömünnepély ; a gyülekezet presbyteriuma is gyűlést tartott és az ünnepély emlékezetét jegyzőkönyvbe iktatta ; egyúttal azzal is emlékezetesebbé tette az ünnepnapot, hogy az iskola javára harmoniumnak beszerzését határozta el, melynek 80 frt vételára önkénytes adományok által azonnal fedezve lőn. Abelova decz. hó 12-én örömünnepet ült, ekkor lett ugyanis az egyház új lelkésze Szlancsik Bogyoszló. hivatalába beiktatva. Az ünnepély már decz. hó 8-án kezdődött, a mikor is a hivek hosszú kocsisorban, nemzeti színű csokrocskákkal feldíszített bandériummal élén „éljen Szlancsik Bogyoszló szivünkből megválasztott lelkipásztorunk," „áldott legyen a ki jön az Úrnak nevében" felírású zászlók alatt, a közeli Polichnóra indultak, hogy haza hozzák lelkészöket, a ki várva lelkes híveit, ekkor már édes apjánál, a polichnói gyülekezet lelkészénél tartózkodott. Mikor a bandérium s a hosszú kocsisor a polichnói paplak előtt megállapodott, előlépett Ke r kel y Gryörgy s egyszerű földmives létére, oly szép szavakban üdvözölte a megválasztottat, hogy a meghatottságtól nem egynek a jelenlévők közül könynyek ragyogtak szemeiben. Miután a megválasztott az üdvözlést szívből jövő szavakkal megköszönte s helyét a számára fentartott kocsiban elfoglalta, a menet elindult Abelova felé. A falu szélén, hol a legények ünnepi diszben, a leányok pedig fehérbe öltözötten koszorúkkal fejeiken várakoztak a menetre, az ifjúság üdvözlését fogadta az érkező (a megválasztott), hogy azután a hivek éljenzése között a parochiára vonuljon, a melynek a hivőkkel zsúfolásig megtelt udvarában, az egyház kántor-tanítója Csipkay Lajos megható szavakban üdvözölte, kifejezést adva ama reményeknek, melyekkel éltetve fogadják őt, lelkipásztorukat, vezetőjüket, védőjüket, a ki is az egek mindenható urától segedelmet kérve megígérte, hogy egyházának, híveinek szenteli életét s igyekezni fog érdemessé tenni magát arra a bizalomra s szeretetre, a melylyel fogadják. — Maga az iktatás decz. hó 12-én. ádvent 3-ik vasárnapján ment végbe, mely alkalommal Frenyó Gyula szt.-péteri lelkész esp. pénztárnok, a rendes epistolai textus alapján gyönyörű, úgy alakilag, mint tartalmilag remek szószéki beszédet mondott, Bartholomaeidesz Gryula kálnói lelkész, kiérdernült esperes, esperességünk kiváló szónoka, magát az iktatást végezte, melynek végeztével a beiktatott, a szokásos ima eléneklése után, hiveit megáldotta. Az egek jóságos Istene pedig, adjon erőt fiatal testvérünknek, hogy ott, a hova őt a mennyei