Evangélikus Egyház és Iskola 1898.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Ennek indokolása

102 832,291, illetve 1,577.917 forintnyi szükséglet jelentékenyen fog apadni. Ezek iniatt a valóságos szükségletet ma még nem lehet megállapítani ; annyi azonban már most is bizonyos, hogy a törvényjavaslat 11. §-ában tett intézkedés folytán az első három évben a lelkészi javadalomnak 600 forintra való kiegészítéséhez évente nem lesz 832.291 frtra szükség, hanem kerek összeget véve, legfeljebb 600.000 frtra. Tehát az első három évre összesen 1,800.000 frtra volna szükség; a további 800 frtra való kiegészítése a lelkészi jövedelemnek csak ezután hat (6) év alatt fog eszközöltetni ; s az évi 600.000 frtnyi szükséglet ezen hat éven át évenként körülbelül 60—70 ezer frttal fog emelkedni. Ezen fokozatos végrehajtás a viselendő terhet oly mérsékeltté teszi, hogy azt az állami pénztár minden nagyobb rázkódás nélkül elbirja. Másrészt ezen törvényjavaslat a lelkészekre nézve mégis jelentékenyen kedvezőbb helyzetet teremt, mert első sorban a legszűkebb anyagi viszonyok között lévő lelkészeknek nyújtható segély, holott az aránylag jobban javadalmazott lelkészek csak később fognak a jövedelmi kiegészítésben részesülni. Bár óhajtottam volna a lelkészeket fontos hivatásukhoz mérten jóval nagyobb mérvű és több fokozatban jelentkező jövedelmi kiegészítésben részesíteni, de a pénzügyi helyzet megfontolása attól visszatartott. Igy is azonban a törvényjavaslat által tervbe vett jövedelmi kiegészítés nagy mértékben javítani fogja a kevésbé javadalmazott lelkészek anyagi helyzetét ós a lelkészek jelentékeny része fogja érezni annak jóltevő eredményét. Végül nem hagyhatom érintetlenül, hogy a törvényjavaslat a lelkészek állásszerű ellátásának minimumát 800 forintban állapítván meg, ez által a lelkészeket ugyanolyan átlagos anyagi helyzetbe juttatja, mint a minővel a nyugati államokban birnak. Minthogy azonban a lelkészi állással egybekötött jövedelmek igen különböző forrásból eredhetnek, különböző jogi természettel birnak. majd kisebb, majd nagyobb mértékben bizonytalan jellegűek, minthogy továbbá a lelkészi jövedelmekkel terhek is járnak, okvetetlenül szükséges, törvényhozás útján megállapítani azon alapelveket, a melyek a jövedelmek és kiadások bevallásánál irányadóknak tekintendők. Első sorban kívánja ezt az állami kincstár, illetőleg az adózó polgárok vitális érdeke és az osztó igazság. A mily mértékben szükséges és igazolt a valóban szűkölködő lelkészek állami felsegélése, ép oly mértékben könnyelműség volna állami támogatást nyújtani ott, a hol ezt tárgyilagos körülmények nem igazolják. A jövedelmi kiegészítés intézményszerű megállapításáról lévén szó, úgy a vallásfelekezetekre, mint az érdekelt lelkészekre nézve esak az lehet igazán megnyugtató, lia a törvényhozás állapítja meg azon jövedelmeket, a melyek fetszámitandók, és azon kiadásokat, a melyek levonhatók. Ugyanígy találjuk ezt a nyugati államokban is, a melyek törvényeiből az is kiderül, hogy az egyes jövedelmi és kiadási tételek mérlegelésénél igen különböző szempontok érvényesülhetnek. Vannak bizonyos jövedelmek, mint pl. a stóladijak, misestipendiumok stb., a melyek egyik állam törvényhozása szerint leszámíthatok, a másiké szerint nem. Ugyanezt mondhatjuk bizonyos kiadási tételekre nézve, a minő pl. a káplántartás, az építkezési költségek stb. % BELFÖLD. Az „Evang. egyházi szemle" részletesen foglalkozott a coníirmatioi tankönyvekről szóló bírálattal, mely lapunkban jelent meg. A dolog teljes megvilágítása végett közöljük az észrevételeket : ,.Ezen bírálat olyan állításokat is koczkáztat, melyek symbolikus könyveinkkel nem egyeznek. Igy az egyik pályamunkának hibául rója fel, hogy azt mondja: ,,A megigazulás alatt bűneinknek bocsánatát értjük." Pedig a iustificatio és a remissio peccatorum hitvallásainkban synoním fogalmak, a mint azt az ág. hitvallás 4. czikke is bizonyítja. Az apologia (III. 169.) pedig a scholasticusok megigazulási tanát megfeddi azért, mert „Non docet iustificationem esse remissionem peccatorum. A Form. Conc. harmadik czikkében azt mondja, (I, 3, V.) Credimus . . . vocabulum iustiücare ... in hoc articulo idem significare quod absolvere a peccatis és az elvetendő tévtanok közé sorolja azt: vocabula non idem esse ac a peccatis absolvere et absolvi (antithesis 3.) Nem értem továbbá, hogy miért vetik el a 6-ik számú munka meghatározását a szentségekről, míg a 3-ik munka ki nem elégítő meghatározását elösmerik „ámbár nem teljes." Mit jelentsen ez a mondat: „holott a szentírás ama kitételeihez mérten, hogy a jelekhez igéret járul?" Hí-