Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Holles Danó. Nehány szó a nyugdíjintézet szabályrerndelet javaslatáról

járó indokolatlan féltékenykedési, a tiszta evangélium alapján, a melyen állunk, a komoly munkára egyesüljünk ! BANCSÓ ANTAL theol. tanár. Néhány szó a magyarországi ág. Hitv. ev. ker. egyház Egyetemes nyugdíjintézetének szabályrendelet javaslatáról. A nógrádi ev. lelkészi értekezletnek Holles Danó. Nagyt. Föesperes úr ! Becses felhívása folytán figyelemmel tanulmányoztam át fenti javaslatot s annak indokolását is, különösen azért, mert minden szabály a maga létjogát az indító okokból meríti. Megismerkedvén ekként az előttem fekvő javaslati §§-kal, van szerencsém azokról szerzett nézetemet, de egyszersmind saját javaslatomat alábbi jelentésemben a t. értekezlet elé terjeszteni. Ezen szabályrendeleti javaslatnak három kimagasló s fő figyelmet érdemlő elve van : a tagsági kötelezettség; — a nyugdíj igénylés idejének beállta; — és az intézet fenntartásához való hozzájárulás kötelessége. A tagsági kötelezettség a javaslat II. ezikkelyének 5. és 6. §§-aiban van megjelölve. A 7. § a most alkalmazásban levő nyugdíjra jogosultakról szól s azt rendeli, hogy ezek mind kötelezett tagjai a nyugdíjintézetnek, „kivéve az oly 65 éven felül levő férfiakat, kik vagy nőtlenek, vagy özvegyek s 18 éven aluii gyermekkel sem birnak." A nyugdíjintézet fentartásához való hozzájárulás kötelessége a III. cz. 8. 10. 11. 12. és 13. §§-aiban szabályoztatik s az önkéntes kegyes adományokon, illetve alapítványokon kivül az egyet, evang. egyház közalapját, továbbá a lelkészszel vagy lelkészekkel biró egyházgyülekezeteket és a megfelelő tanintézeteket fentartó testületeket, végre magukat az igényre jogosult tagokat kötelezi. A közalap 25,000 frtot egy szermindenkorra tőkéül és 17,500 frtot évi járulékul lesz köteles fizetni. Az egyházak és iskolát fentartó testületek minden nyugdíjra jogosult után 12—12 frttal járulandnak a nyugdíjintézet fentartásához. Végre a nyugdíjra jogosultak mindnyájan egyenlően a belépéskor egyszermindenkorra 60—60 frtot s évente 24—24 frtot fizetendnek. A nyugdíj igénylés idejének beállta s a nyugdíj mennyisége a IV. cz. 15. 17. 19. 20. és 22. §§-aiban szabályoztatik. Ezek szerint a nyugdíjazandó csak 10 éven át történt befizetések után tarthat igényt a nyugdíjra, mely mindenkire nézve egyiránt 600—600 frt évenként. Az özvegy, férje, bármikor történt elhalálozását követő fél év múlva (özvegyi félév) 300 frt évi ellátási járadékra jogosult, úgy azonban, hogy a férje által esetleg be nem tizetett belépti vagy 10 évi díjhátralékok az özvegyi nyugdíjból a pénztár javára levonatnak. A kiskorú árvák neveltetési járadéka legfeljebb 4 árváig, ha az anya él, évenként s egyenként 60—60 frt, ha pedig apátlanok és anyátlanok, akkor 120—120 frt Itt a 10 évi befizetés hátrálékának levonása nem említtetvén, ez az árvákra nem vonatkozik. A 22. §. fentartja az intézet számára azon jogot, hogy az évi zárszámadásban mutatkozó egyenleg hiány a nyugdijakból és ellátási járadékokból levonassék. Az I. V. VI. és VII. czikkek ismertetését nem tartom szükségesnek, mert ezek az elnevezésre, kormányzásra s pénzkezelésre vonatkozván, hasonlóak minden más pénzintézet ily tartalmú szabályaihoz; szükségesnek tartom ellenben véleményt mondani azon pontok és szabályzatokról, melyek az intézet megalakulására, fenmaraclására ós felvirágzására nézve lényegesek. Hogy az evang. egyháznak valamennyi, a lelkiekben munkálkodó tisztviselője kötelezett tagja legyen az egyet, papi nyugdíjintézetnek, az indokolásra nem szorul. Az egyházat ugyanis e tekintetben kettős szent érdek vezérli : első az, hogy megóvja az egy ház gyülekezeteket attól, miszerint vagy egy munkaképtelen, egy végképen elaggott, talán testileg-szellemileg elnyomorodott lelkész és folyton váltakozó segédlet készek vezetése alatt a vallási, erkölcsi és anyagi fejetlenségörvénye felé közeledjék, vagy peclig eddigi szokásaink szerint a lelkészi jövedelem V

3-ával nyugdíjazza lelkészét, választván magának a másik 2/»-ra, szivében az elégedetlenség, zügolódás és gyűlölség magvaival biró lelkészt, ki egészen testvérieden, de nagyon megérthető titkos fohászokban kéri Istent, hogy nyugdíjas agg, vagy nyomorék kartársát mielőbb vigye el a halál ; második az, hogy fáradt, kimerült lelki munkásainak, lelkipásztorainak biztositson munkaképtelen napjaikra legalább annyi jövedelmet, évi