Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értesítők - Székesfehérvár

mit a reformált hit követői ártottak, a kath. Deák Ferencznek kellett helyre hozni. (De hiszen a kath. Széchenyi maga elismerte, hogy az új elvek, eszmék iránt ő ébresztette fel a vágyat a magyarban, a kath. Eötvös J. b. könyvet irt Kossuth védelmére ; a kath. Batthányi József elnöke, Deák, Eötvös, Esterházy, Széchenyi tagja lett a minisztériumnak, mely Kossuth elveit meg akarta valósítani, a kath. király szentesitette a törvényeket ; a kaîh. S z é cheny i Kossuthra értve azt irta naplójában 1848-ban: „Bátrabbak, merészebbek, kikkel magasabb láthatatlan hatalmak Játszanak szorosb szövetségben lenni, rövid napok alatt oly alapra fektették hazánk jövendőjét, melyet, tisztelet becsület, de igazság is, velem együtt mi hangya munkások tán soha vagy csak nemzedékek után lettünk volna képesek megalakítani s mely alapon bizonyosan felvirul fajtánk s pedig hamarább, mint gondolnók „stb." A kath. Deák a képviselőházban tisztelettel emiitette Kossuth érdemeit! A mi 1849-ben történt, azt Kossuth nem kívánta). A kath. vallás tehát (1867-ben) újra megmentője lett a magyarnak. (Az ám, Königgratznél az eretnek porosz hátultöltője !) A kath. vallású ember soha se a saját érclekét szerette, hanem a hazáét. Katholikusról mondja a költő azt is, hogy ..Mikor királynál is nagyobb úrrá akarták őt tenni, el nem ment egy tapodtat se, mert csak magyar akart lenni." Es a kath. vallású egvtőlegyig ilyen! (Xo talán nem igen kisértgetik egytől-egyig azzal őket, hogy királynál is nagyobb úrrá teszik ; mert p. o, a legnagyobb magyarnak a fia, a r. k. gr. Széchenyi Ödön elment a török Konstantinápolyba tűzoltóparancsnoknak is! Kossuthról pedig a magyar nép vallja: Kossuth Lajos édes apám.) Mi tehát az alapja annak a vádnak, melyet a nem katholikusok hangoztatnak ellenünk? Alapja az, hogy az érdekhajhászatot, a zsebpolitikát a kath. útálta és útálni is fogja mindig ; ők pedig (a nem katholikusok) tisztán é rdekből szeretik „drága" hazájokat, melyet azonban egy drágábbon szívesen elcserélnének. (Es a ki igy ír, igy ir a magyar népnek, az maga is magyar r. kath pap, annak a neve — nem érdemli hogy leírjuk.) Ti tudjátok, hogy ez a kör (kath. olvasókörről van szó) ti értetek és gyermekeitekért van . . . A ki nem akarja hitét nyíltan is megvallani, a ki nem csoportosul kath. zászló alá, az ne bizzék a kath. egyház isteni alapitójában, a ki majd ítélni fog az elevenek és holtak fölött s a ki meg fogja azt tagadni az ő mennyei Atyja előtt, a ki őt a földön megvallani restelte." — (Így beszélnek a néphez lelkészek, de azért azt mondják, hogy ők nem izgatják a népet, ők a keresztényeket egyesíteni akarják, ők a béke és szeretet apostolai ! Szegény nep !) Religio. A Blaskovics-féle levél ügyét „a psycholagia fáklyájával világítja meg„

if

c Szerinte a protestantinismus fegyvere az a katholicismus ellen. „Apponyi szívének vala szánva a szúrás; de eltörött a vítőr és a pengének visszapattant hegye mélyen megsebezte a kálvinista gyűlölködést. Protestánsok ! Miért gyűlölitek, miért üldözitek a katholikust ? ! Hisz az isten egy fajnak teremtett bennünket s Jézus egységes keresztény nemzetté váltott meg bennünket. S ilyenek voltunk, míg a német be nem hozta közibénk a vallási meghasonlást. (De hisz a nemzeti egységet a ker. vallás behozatala bontotta meg először.) S míg egységesek voltunk vallásban, az ország nagy volt. (IV. Béla, dobzse László, II. Lajos idejében is ?) Azóta, hogy mi egymás ellen küzdünk, az ország befelé szakadozott, kifelé béna. (Mert az lett a jelszó, hogy Magyarországot koldussá, németté, katholikussá kell tenni. Tartsa meg vallási meggyőződését mindegyikünk s mint jó hazafi szolgálja a hazát politikai elv alapján : mindjárt megférünk ! Mondjon le a r. kath egyház régi törekvéséről, a világuralomról, melynek most is szolgálatában áll, a mit a Religio is elárul, midőn ezt írja: „Francziaországban a keresztyén vallás (helyesebben a r. kath.) erős, új alapokra fektette jövő fejlődését, s a kath. egyház ott bátran haladhat előre s bátran veheti fel program injába magának az állam hatalomnak is a kereszt (helyesebben a pápa) előtt való m e g h ó d o 1

1 a t á s á t. " (Adjuk meg az egyháznak is, a mi az egyházé, de az államnak is, a mi az államé.) Szabad sajtó, „Közelebbről egy levelet kaptunk, melyben egy főgondnok arról értesít bennünket, hogy miután megunta a papok siránkozását, lapunkat többé nincs kedve olvasni." — Ez a főgondnok bizonyosan azt gondolja, ha ugyan szokott gondolkozni, hogy a lelkészek csak kedvtelésből siránkoznak; ugyan próbálja meg: eszközöljön ki a lelkészek számára tanulmányukhoz méltó fizetést: vájjon siránkoznak-e még akkor is? Azt is gondolja bizonyosan, hogy az egyház csak arra való, hogy ő neki a főgondnoki czim viselésére s a vele járó befolyásra p. o. (képviselőválasztásnál) alkalmat adjon. Kár volt a nevét meg nem irni, — ámbár igy is tudjuk; a neve: legio. Alkotmány, A csabai kegyuraságra vonatkozó közgyűlési határozatot jelzi s azután hozzá teszi : „igy szólna a kupaktanács határozata; de elfeledik a bölcs városatyák azt, hogy itt nem új adományozásról van szó, hanem csak a réginek szabályozásáról, a melyet már emberemlékezet óta gyakoroltak, a melynek kötelezettsége alól a jogról való lemondás által sem szabadulhatnak meg." - -Igen, csak kupaktanács ; ennek a kupaktanácsnak kell a pénze, de máskép : fogja be a száját. Ha a fizetés köteles-voltáról van szó, akkor kegyúr, ha a kegyúri jogról van szó, melyet pedig már emberemlékezet óta gyakorolt, akkor kupaktanács. Fizessen, s örüljön, hogy fizethet eretnek létére