Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Szili Lénárd. Egyetemes lelkészi egylet

retett lelkészének, miután a püspök a szívélyes fogadtatásért elismerését és köszönetét kinyilvánította volna, az üdvözlő gyülekezet szétoszlott, hogy készüljön még jobban a másnapi ünnepre. Szeptember 6-dikán az első harangszóra a püspök úr kíséretével — mely most egygyel megszaporodott, az alesperessel, Wieszner Boldizsárral, kit sürgős családi ügyei eddig visszatartottak — mindenekelőtt megtekintette s megvizsgálta az iskolákat, melyekben bizony nagyon érezhető volt a két éven át tartott tanitói hiány, melynek azonban reménylhetőleg most vége szakadt, miután a folyton változó atlanitói állást beszüntette s második rendszeres tanitói állomást létesített, sőt ezt egy jó tanerővel eddig már be is töltötte, buzgalomra, kitartásra intvén a tanitókat, a harangok hivására az Úrnak hajlékába sietett a menet, a szt. hajléknak tágassága es világossága mindenkinek megnyerte tetszését. Ének ós oltári functió után a helybeli lelkész a szószékre lépett és Luk. 18, 9—14. versei alapján lelkesen és meggyőzően fejtegette az Isten igaz imádásának kellékeit. Végzett szt. beszéd után megnyittatott a gyűlés a helybeli lelkésznek az egyházközség történetének felolvasására való felszólítással. Az egyházközség története mindvégig lekötötte a figyelmet s nem ok nélkül, mert igen fontos mozzanatokat tartalmazott tanulságul s megszivlelósül a jelen és utókornak. Miután a gyülekezeti ügykezelést tekintve a püspök úr felkérdezésére lelkész és tanitó urak kielégítő választ adtak, a gyűlés imával és énekkel bezáratott. Harangzúgás közt indult innen a menet Kölesd felé Kis-Tormáson át, hol a menetet megállíttatta Kis-Tormás lelkésze, gyülekezete élén, hogy a főpásztort üdvözölje, a viszontüdvözlés után a menet innét tovább haladt, alig ért azonban a közellevő Kölesd elé, újra megállíttatott s itt egy szépen és gazdagon diszitett diadaliv alatt lelkesült s űjjongó néptől körülvéve üdvözölte először br. Jeszenszky, másodszor a község érdemes jegyzője és harmadszor a reform, testvérfelekezet ismeretes buzgó lelkésze, Kálmán Dezső, teljes ornátusban gyülekezete élén. Mindhárom üdvözletre püspök űr a legnagyobb szeretetreméltósággal felelt s hogy eltalálta a hangot, ezt bizonyította a lelkes éljenzés, mellyel feleleteit fogadták. A menet ezután tovább az evang. lelkészlak elé, hol ismét diszkapu alatt fogadta remek üdvözlő beszéddel a helybeli lelkész Lági er Sándor, utána a fehérbe öltözött leánykoszorúból kilépett egy kis leány s a könnyekig megható üdvözlő beszódke kíséretében egy csokrot nyújtott át a püspöknek, ki mindkét üdvözlésre szívélyesen ós meghatóan válaszolt s miután a virágot nyújtó jelképezett ólettavaszt homlokon csókolta köszönetül s emlékül — a lelkészlakba ment kíséretével, hogy a napnak terhe után a beállott éjjel nyugalmát élvezze. Szeptember 7-dikén reggel az első dolog az iskola látogatása volt. Igen szép eredményt mutatott be Szabó tanitó, pedig még csak most kezdődött az iskolaév, gyermekei értelmes, szabatos, mondatos feleleteikkel igazán megörvendeztették az embert. Kölesd büszke lehet tanerejére, szeretett főpásztorunk rögtön észrevette s dicsérte is a tanitót, — ki igen szerény, — buzgóságot s továbbra is erőt és kitartást kivánt neki ; az iskolalátogatás után a menet indult a hegyen épült Isten házába s itt valóságos meglepetés várta az idegent. Gyönyörű stilben épült templom ajtaja tárult fel előttünk, a belseje is egész új alakot tárt elénk, elütőleg az eddig megszokott stíltől, de nem hátrányára, sőt nagyon is^ előnyére a templomnak. Igazán el lehet mondani, nem hiába nyerte s nyeri a segélyt e kisded gyülekezet a különféle segélyintézetektől, de meg is érdemli, mert szépre, jóra, üdvösségesre forditja a nyert segélyt, de igaztalanok lennénk, ha itt meg nem emlékeznénk e kisded gyülekezetnek loppant, a legvégsőkig terjedő áldozatkészségéről, szemben egyházával s egyházi intézményeivel, ők bizva biznak az Urban s úgy hozzák meg áldozataikat s azért velők is van az Urnák áldó kegyelme ; mégis nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy az egyházi buzgó életnek ily lüktetéseért, nyilvánulásaért a különben szelid, áldott jó lelkű, szerény pásztort illeti a legtöbb érdem. Az istentiszteleten a helybeli lelkész szónokolt Máté 5. 14—16. versei alapján, lelkesen és meggyőzően, ennek végeztével a püspök úr szólott a szentírásnak eme sorai alapján : „Tartsd meg a mi nálad vagyon, hogy senki el ne vegye a te koronádat;" mondhatom ily remek beszédet már rég nem hallottam, a velők oszlásáig, a szivek legmélyebb rejtekéig hatott e beszéd, örvendeztetett, lelkesített, gyújtott e beszéd, különösen a végén, a midőn beszéde végét megvilágította egy XVII-dik századbeli történettel, a midőn egy jobbágy biró leányával rámutatott arra a koronára, mely hervadhatlan s többet ér. mint minden kincs e világon ; e megkapó, igazán alkalmas citatumra, nem volt az egész templomban sziv, mely meg nem indult, — szem. mely könnyeket ne harmatozott volna, „a hitért mindent" ez sugárzott ki, a meghatottság könnyeivel áztatta szemekből; a beszéd végével a püspök úr megnyitottnak jelentette ki a gyűlést, mire a lelkész a gyülekezet történetét olvasta fel. a mely bizony gazdag változatokban és válságokban; megjegyzendő : e gyülekezet német volt eredetileg, még most is tanúskodnak erről az egyházhivek nevei, most azonban teljesen magyar. Az adósságokkal még küzd e kisded gyülekezet, dp a mielébbi törlesztésre meg van a jó szándék és igyekezet s ha továbbra is megmarad a hívekben az eddig