Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Weber Samu. A catechizatio és a hívek látogatása

lelkes üdvözléssel fogadta, de nemcsak e külső csin lepte meg a püspök urat, hanem az is, a mit a muzsasereg szivének teljességéből nyilvánított szájával, daczára annak, hogy az iskolaév elején állunk, mégis úgy a vallási tárgyakból, mint a magyarok történetéből a gyermeksereg oly szép s alapos ismereteket árult el s szép mondatos feleleteivel annyira elragadta, hogy mintegy kedvesen kénytelennek érezte magát kinyilvánitani, miszerint a bemutatott eredmény nem annyira, sőt nem is az év elejéhez, mint inkább az év végéhez ihő, miért a teljes elismerés méltán megilleti legfőképp a tanitót. Vétenénk, ha ezúttal nem fonnánk koszorút az érdemes tanitó számára, ki úgyszólván halhatatlan érdemet szerzett magának a gyülekezet körében az által, hogy ezen még 30 év előtt teljesen német gyülekezetet 30 évi ott működése alatt teljesen magyarrá tette minden rázkódtatás nélkül, úgy hogy a millenáris esztendőnek emlékezetére maga az egyházközség kérte a magyar nyelvnek teljes behozatalát úgy az istentiszteletnél, mint az iskolában ; szedheti tehát észszel és okossággal ültetett s gondosan nevelt ritka fájának érett ritka gyümölcsét. Ezen tanitónak neve, megérdemli, hogy feljegyeztessék: Bernhardt Imre. V

210 órakor megkezdődött az istenitisztelet a 100 éves fennállásának emlékezetére teljesen renovált s gyengéd női kezek által gyönyörűen díszített templomban. Buzgó éneklés és oltári ima után fellépett a szószékre a helybeli lelkész s az Apóst: cselek. 15-dik részének 36-dik verse alapján — igazán alkalmas alapige — fejtegette az egyházlátogatás magasztos czélját, épitő, buzdító, erősítő hatását, egyúttal a múltra vetett pillantást a templom 100 éves fennállása alkalmából s kimutatta, mily hatalmasan nyugodott rajta az Istennek áldó keze s a jövőre is a gyülekezettel marad áldó kegyelme, ha ez is hű marad hozzá. — A szt. beszéd végeztével a püspök úr lépett az oltár elé s ezen szt. igék alapján : „Jó az űrnak hajlékában lakozni" tartott egy gyönyörű, megragadó, képekben gazdag, erős hatású beszédet, melynek folyamán iparkodott felkelteni az összetartozandóság érzetét, az egyház iránti szeretetet s az Isten hajlékához való ragaszkodást, mint a mely a legjobb nevelő a családnak, az életnek, a társadalomnak egyaránt. — A főpásztori szeretetteljes szó nem tévesztette hatását. — Ezután felolvasta a helybeli lelkész a gyülekezet történetét, mely számos lélekemelő mozzanatot tartalmaz. Miután a püspök úr a gyülekezet javára szolgáló hallottak ós tapasztaltak felett örömét és elismerését kifejezte, a hiányokat illetőleg alapos útbaigazítást nyújtott — s egynémelyekre utasításokat adott volna — a gyűlést imával s áldásadásával bezárta. Délután a püspök űr kíséretével együtt Köttsétől elbúcsúzott s Ecsónynek vette útját, bandériumtól kisérve Karád nagyközség végéig, honnét szivélyes üdv- és szerencsekivánatok közt több kíséretétől megvált, hogy hazatérjen egy felejthetlen napnak édes emlékével. — Ecsény határán küldöttség élén az igali járás főszolgabirája melegen üdvözölte főtisztelendő urat, kiemelvén azt, mennyire örvend annak a szerencsének, hogy újra üdvözölheti közigazgatása terén ép erőben és egészségben, boldogsága perczeinek számítja kíséretében lehetni s fáradalmát, ha lehet, vele elfeledtetni; szivélyes viszont üdvözlés után indult a menet bandériumtól körülvéve, harangzúgás között Ecsény felé, hol a lelkészlaknál diadalkapun áthaladva a lelkész, Schöpf Gyula, gyülekezetétől körülvéve üdvözölte melegen, szívélyesen a püspök urat, ki hasonló melegséggel válaszolt. Szeptember 3-ikán reggel 7

29-kor ismét az iskolalátogatás képezte az első feladatot; noha a buzgalom legalább a tanitó részéről nem hiányzik, mégis, hogy az eredmény gyengébb volt a köttseinél, ennek oka nagyrészt a falu szétszórtsága, mely ugyanis három részből áll s mindegyik rész jó távol esik egymástól, — másrészt az iskolaév kezdete. Az iskolalátogatás után az isteni tisztelet vette kezdetét, hol is a lelkész János Jelenések könyve 6-dik részének 1—6-dik v. alapján tartotta szónoklatát lelkesen és meggyőzően. Ezután a püspök úr lépett az oltár elé s a szentirás eme szavaihoz : „Áldottak legyetek, a kik vagytok az Úrnak házából . . . Megelégedtünk az úrnak javaival . . ." fűzve gondolat-menetét, gyönyörűen, szivrehatóan fejtegette az Urnák áldó javait, melyekért hála fejében nem kiván egyebet, mint engedelmes, hű, alázatos gyermeki szivet, mely minden időben készséggel áldoz az ő megsegítő, könyörülő Urának imával s dicsérő psalmusokkal otthonában is, ele kivált az Úrnak dicsőségére emelt szt. hajlékban, melynek szeretetére lelkesen buzdított. Kapcsolatosan ezzel megáldotta főpásztorunk a teljesen kijavított, valamint az újonnan beszerzett pompás orgonát is. Megjegyzendő itt, hogy a lelkész németül beszélt, főtiszt, püspök úr pedig magyarul, mindkét nyelvet érti a gyülekezet, azért is van 2 vasárnapon német s a harmadik vasárnapon magyar istenitisztelet s a mi német gyülekezeteink magyarosításánál ez az egyedüli helyes ós tapintatos eljárás; soha ne lássanak ők kényszert alkalmazni, kivált a szent dolgokban, a szent cselekvényeknél, a változás, a magyar nyelvre való áttérés álljon be náluk önkényt, mintegy magukból kifolyólag, igy a reactió réme nem fog ijeszteni soha. Ha Ecsény tovább is igy folytatja, úgy 15 óv múlva ez is, mint Köttse, megmagyarosodik. A püspök úr beszéde után a helybeli lelkész felolvasta magyarul a gyülekezet történetét, mely igen sok ós érdekes adatokat tartalmaz. Ezután Ecsény filiáit szólította elő a püspök, Polányt, Vámost ós Hácsputendát, melyek közt az