Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Mayer Endre. Megjegyzések az iskolai bizottságok szabályrendeleti javaslatára

bevonjon az iskolák fentartásának s kormányzásának körébe, mert ez által az illetőket az egyházhoz is csatolja s az pgyház javát ily módon is munkálja. Végül figyelembe kell venni egyházunk anyagi viszonyait s midőn azt látjuk, hogy közigazgatási költségeink oly rohamosan emelkednek, hogy az egyházkerületek nem bírják s esperességeink, de még inkább gyülekezeteink roskadoznak a szinte elviselhetetlen egyház-igazgatási költségek alatt s terjed az elégedetlenség a zsinati törvények által rájok rótt ezen súlyos terhek miatt: akkor óvakodni kell oly szervezettől, mely magasztos, ideális czélok által vezéreltetve, gyülekezeteinket újból megterheli s képtelenné teszi iskolák fentartására. Ezeket tartom én oly főelveknek, a melyeket a javaslat-készítőknek okvetlen tekintetbe kellett venniök s a melyeknek, — nézetem szerint, — szerencsés felhasználásával lehetett oly javaslatot készíteni, mely általában mindenkit, a ki iskoláinkkal foglalkozik s a ki iskoláink belső életét némileg ismeri, kielégíthetne. Ezen elvek vezetnek engem is megjegyzéseimben, a melyeket a í. é. júl. 2-án tartott közoktatásügyi bizottságban beterjesztett iskolaszervezeti javaslatra teszek abból a czél ból, hogy e fontos javaslathoz, melyet a közoktatásügyi bizottság ülése hosszú, érdekes s nem izgalom nélkül való tárgyalás után általánosságban elfogadott ugyan, de tüzetesebb átdolgozás végett egy öttagú bizottsághoz utasított, minél többen hozzászóljanak s a bizottság többfelől hallott különféle vélemények esetleges felhasználásával oly javaslatot nyűithasson be, melyet az egyetemes gyűlés magáévá tehessen. A bizottsági ülésben Gryőry Eleknek — a ki egyúttal szerkesztője a javaslatnak — előadóismertetése alapján tárgyalt javaslat mélyen bele. nyúl iskoláink szervezetébe s életébe és oly egyöntetű s egységes szervezetet kiván adni. a mely kétségtelenül megszüntetné azt a sok viszásságot és nembánomságot, mely sok helyütt divik s képtelenné teszi az iskolát arra, hogy hivatásának igazán megfeleljen. Ámde erős centralizáló törekvése, iskoláink történetileg helyesnek bizonyult szervezetének figyelmen kivül hagyása és kettős iskolai bizottságok szervezésének követelése minden fokon olyannyira bonyolulttá és zavarttá teszi az egész tervezetet, hogy kivihetetlenné válik s ha mégis kötelezővé tétetnék minden iskolafentartóra, több kárt okozna, mint hasznot. A javaslat bevezető pontjai kellőleg tájékoztatnak a zsinati törvényekben foglalt s a javaslatban irányelvekül felhasznált utasítások felől, de nehézkes mondatszerkezetök miatt sokan nem képesek megérteni s igy nevezetesen az „a" pont 2-ik és a „b" pont első kikezdéseit, a mi a javaslat elfogadására s megtartására nézve csak hátráltató lehet. Hogy a meglevő iskolai szervezetre s az állam törvényeire és utasításaira mennyiben voltak tekintettel a javaslat készítők, az nincs megemlítve. Pedig a javaslatnak ezeket okvetlen kellett volna figyelembe vennie már csak a kivihetőség tekintetéből s a mennyiben figyelembe vette, azt a bevezető pontokban felemlítenie is. A szabályrendelet öt fejezetben 62. §-ban egyházkormányzati tagoltságunknak megfelelően legelsőben adja az általános határozatokat (1—7. §.) azután szól az egyházközségi (18—26. §.), az egyházmegyei (27—40. §.), egyházkerületi (41— 51. §.) és végül egyházegyetemi (52—62. §.) iskolai bizottságokról és mindenütt megállapít kis és nagy bizottságot megfelelő hatáskörrel és ügyrenddel. Az első fejezetnek határozatai között különösen az 1. és 2. § nak van kiváló elvi jelentősége, a melynek elfogadásától vagy elvetésétől függ a javaslat sorsa. Ezen két §. ugyanis kötelezővé teszi ugyan bizonyos, a javaslatban contemplált iskolai bizottságok létesítését (1. §.), de oly egyházközségekre nézve, a melyekben csak alsófoku iskolák léteznek, megengedhetőnek tartja, hogy ezen bizottság maga az egyháztanács legyen (2. §.) Ha azt vesszük tekintetbe, hogy gyülekezeteink %o része csak elemi iskolát tart fenn s hogy ezeknek is legalább Vio része oly falusi gyülekezet. a melyekben lelkészen, tanitón s az esetleg helybenlakó felügyelőn és nagy ritkán jegyzőn kivül nincs mivelt ember, a ki az iskolaügyhöz valamit ért, akkor merőben lehetetlenség elképzelni, hogy ezen két szakasz általában testet öltsön s a helyett, hogy a kötelezőknek kijelentett bizottságokat alakítanák meg a gyülekezetek, az egyháztanácsot fogják megbízni a bizottsága részére előirt kötelességek teljesítésével s igy bekövetkezik, hogy a kivétel lesz szabálylyá s a szabály kivételessé. Az állami törvény az elemi iskolák mellé iskolaszékeket rendel s azokat bizonyos kötelességek teljesítésére kötelezi, a melyekkel több tekintetben rokonok a szóban levő iskolai bizottságok kötelességei. A törvény s a javaslat utasítását véve