Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Gaál Mihály. Lelki Óra

gyár és a régi latin egyházi énekköltészet értékes darabjait, másrészt utat nyisson arra, hogy a magyar és latin énekköltés a német, a huszita és a franczia énekköltéssel gazdagittassék. Mert bár igaz, hogy a XVI. század elején szerkesztett magyar énekeskönyvek főkép Luther énekeinek átültetésével foglalkoztak, de azután, kiváltképen a kálvini reformátiót pártolók, inkább a zsoltároknak latin és magyar melódiákra szerkesztését ápolták, mig végre e század elején a Szenczi Molnár Albert által 1607-ben kiadott franczia zsoltárokat tették kánonukká, s még a reformátió diadalénekét, az „Erős várunk"-at is kihagyták. Ezen iránynyal szemben a német és tót hitsorsosokkal érintkező ágostai hitvallásnak előszeretettel fordultak a főkép Németországban nagy virágzásnak induló egyházi költészet remekeihez, s ezeket előbb kisebb gyűjteményekben bocsátották közre, melyek közül legnevezetesebb a „Zengedező Mennyei Kar" czimen Lőcsén 1696ban megjelent énekes könyvecske. Ezen kis — összesen 132 éneket magában foglaló — könyvecske egy-két énekkel megtoldva, számtalan kiadást ért, mig 1735-ben egyszerre több mint száz énekkel bővíttetett. De teljes e gyűjtemény csak 1743-ban lett, mikor „Uj-Z

enge dező Mennyei Kar" czimet vett fel. A második kiadás, mely 1770-ben Frankofurtumban új előljáró beszéddel látott napvilágot (s mely azután Landerer által hű utánzásban számtalanszor kiadatott) az első kiadástól valószínűleg csak a Toldalék 28 éneke által különbözik. Azért mondom valószínűleg, mert a második kiadásból bőven akad mindenfelé az országban, de az első kiadás vagy lappang, vagy egészen elkallódott. Ezen énekes könyvhöz előmunkálatnak kell tekintenünk az értekezésem cziméűl irt énekesköny vet, mely szintén azt az irányt szolgálta, hogy az egyhangú, kevésbbó lendületes eddigi melódiák szebbekkel felújíttassanak, s necsak a német, hanem a cseh-morva énekköltés virágai is átültettessenek a hazai talajba, sőt a latin énekköltésnek népies része, mely a helvét hitvallásuak által mellőztetett, visszahódittassék. Az akkori irodalmi szokás szerint a mű czélját és tartalmát már a czimben is ki kellett fejezni. Ime a hosszú czim: „Az egy idvözitő áldott Úr Jézus nevében az igaz idvösség útjára mutató és szent penitentia-tartásra serkengető magyar Lelki Óra, vagy oly egész énekeskönyv, a melyben nemcsak a Gradualisból, Arany-Lánczból, Halotti könyvecskéből és Psalmusokból sok fogyatkozásuktól megtisztított és jó rendbe szedett énekek mind egy summában béfoglaltatnak, de sok német, cseh, és deák nyelvekből is, ennek előtte nyomtatásban nem láttatott, buzgósággal teljes új isteni dicséretek is feltaláltatnak : mostanában legelőször ilyen formában maga magyar hazájának lelkiépülésére világosságra kibocsátott M. Sartorius János, rozsnyóbányai szentirásmagyarázó ifjú, és ezen hires akadémiában tanuló magyaroknak hites ephorusa, Yitembergában nyomtatta Hake János 1730. esztendőben." Jeligéje : üeo et Patriae ! A mű ajánltatott Róth Mihály aranysarkantyús vitéznek Sárosban, Szirmai Tamásnak, az evang. Statusok országgyűlési követének. D e ssewffi Tamásnak Homonna stb. urának ós dr. H o m b a c h e r János sárosmegyei főorvosnak, mint Sartorius patronusainak. A rövid „Előljáró beszéd "-ben szól az éneklés fontosságáról, azután igy folytatja: „Hogy azért ezen lelki jóban valamennyire te is részes lehess, kedves magyar Hazám ! ime ezen régi különféle könyvekből összeszedett és sok új dicsérettel megszaporittatott Énekes könyvet lelki hasznodra kibocsátottam. Ebben a szent munkában mely sok veszélyek és fogyatkozások ostromlották fejemet, az én Istenem legjobban tudja s látja, ós a ki velem hiven fáradozott F á b r i Gergely osgyáni ifjú L u t h arics Péter urammal helyesen megmondhatják." Az összesen 438 ének javarésze az 1696. évi Zengedezőből van átvéve (mindössze 10 hagyatott el.) Az a Graduál, melyre Sartorius hivatkozik, lehet az 1636. évi gyulafehérvári énekes könyv, Keserűi Dayka János és Katona ref. lelkészek gyűjteménye, mert a Lelki Órát megelőzőleg az ágostai hitvallásnak csak két külön, a helvét hitvallásuak által igénybe nem vett, énekkiadványa volt, t. i. az 1696. évi Zengedező és az 1694. évi Brewer Sámuel által kiadott lőcsei énekes könyv, de ezek Granduálnak nem nevezhetők. Sőt ez utóbbi lőcsei énekeskönyv, melyből a Zengedező sok fordított éneket átvesz, a fehérvári Graduálra, mint forrásra hivatkozik, a Lelki Óra pedig sok oly fordított éneket közöl, mely a Zengedezőben nem, hanem csak az 1694-iki lőcsei énekeskönyvben foglaltatik. A mi végre a Psalmusokat illeti, azok