Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Magyari. Néhány őszinte szó a lelkészi fizetések tervbe vett új összeírása alkalmából

alap acceptálását látták leghelyesebbnek, S hogy tényleg csak ez a helyes, a kik gazdálkodással foglalkoznak, azok igazat adnak. A lelkészi föld a mi termést ad, azt munka nélkül nem adja; tehát mivel a munkaváltság. vagy szolgálmány, mint jövedelem külön tétel alatt felveendő, a termés értékének megbecsülésénél az igazságnak megfelelően levonandó ; — nemkülönben a trágya értéke is, mely a föld termőképességét emeli. Hát még a vetőmag, a gabna piaczra viteli dija, nő- és férficselédtartás stb. kiadások, miket a gazdálkodásnál nélkülözni nem lehet! Ugy hogy ha mindezeket számba vesszük, a lelkésznek nem marad több, mint a mit a kataszt. tiszta jövedelem feltüntet egyszeresen, vagy sokat mondok: kétszeresen! És nem szabad elfeledni azt sem, hogy annak a lelkésznek, kinek sem ötödéves, sem semmiféle pótlék nem jár, (mint egyéb anyagi tekintetben szerencsésebb hivatalnokoknak) a földbirtok úgy szólva egyedüli jövedelemforrása s igy annak értékét túlmagasan felvenni, kétszeresen méltánytalan dolog. Az egyháztagok terménybeli járuléka értékének megállapításánál már könnyebb a helyzet s a 10 évi átlag felvétele itt a tényleges valóságot jobban megközeliti, mint a földbirtokjövedelemnél. Igaz, hogy átlagot véve fel, jöhet egymás után több év, mikor a termény értéke jóval alul lesz az átlagos értéken. Ezzel az eshetőséggel úgy lehetne számolni, hogy az összeirás alkalmával 5 vagy esetleg 10 év közül a legkisebb terményár vétetnék alapul; igy alig jönne év, mely a hivatalos felszámítást a javadalom rovására meghazudtolná. S ha talán igy anyagi előny háromolnék a lelkészekre, 10 évben 1—2-szer előforduló magasabb gabonaár idején, kárpótlás lenne ez azért, hogy ők semmiféle pótlékot nem élveznek. Ami a stóla felszámítását illeti, mivel a felekezetnélküliség, illetve a szektáskodás terjedése folytán közeleg az az idő, mikor az egyház jól felfogott érdekében, ettől a jövedelem forrástól búcsút kell vennünk, jó lenne az új összeírásnál a siólát teljesen figyelmen kivül hagyni. Lehetnek már is gyülekezetek, melyekben (pl. Miskolcz) önkénytes adománnyá változott a kötelező stóla, valamely magasabb szempont iránti hódolatból. Városon az úri nép, meglehet — de nem bizonyos — ad annyit, mint a kötelező stóla idején; faluhelyen ellenben, ha e helyzet elő áll, majd csak — megköszönik a tisztelendő úr szívességét! De meg 1895. okt. 1. óta e jövedelemforrás évről-évre fokozatosan apad. Kik népesebb gyülekezetben szolgálnak, azok veszik észre legjobban. Sok halálozási, esketesi stb. adat van már 1895. okt. 1. óta az állami anyakönyvbe jegyezve. Az ezekre vonatkozó kivonatokat a felek onnét veszik, 10 év múlva — ha még életben lesz a kötelező stóla illeték — a mit kótlek, — Vá-ére devalválódik a mai értéknek. Ezek azok a szempontok, melyek a lelkészi fizetések összeírásánál, ha méltányosak akarunk lenni, egy és más tekintetben irányadókul szolgálhatnak. Mert tagadhatlan, hogy változott helyzet, változtatott eszközöket használhat csak czélja elérésére. E tárgy : a lelkészi fizetések rendezése, — annyira actualis, annyira égető kérdése az egyháznak, hogy saját jól felfogott érdekében nem térhet felette napirendre, annyival inkább nem, mert ez időszer int az állam is jóakaratot mutat az egyház iránt, segédkezet nyújt a rendezésnél, mennyire anyagi ereje engedi. Actualis voltánál fogva szólottam e tárgyhoz azon hitben, hogy több lelkésztársam nézetével találkozom. És igy távol tőlem a szándék is, hogy az intéző köröknek tanácscsal szolgáljak. Ennél sokkal kisebbnek érzem magamat. Kiknek kezébe ez ügy letéve van, megtalálják azok maguk is e kérdés megoldásánál a helyes utat, módot bizonnyal; mert hisz ők is — szivükön viselvén az egyház javát, — érzik mélyen, hogy e fontos ^érdés helyes megoldása áldás lesz az egyházra, ha anyagi nehéz gondok nem bénitják meg munkakedvüket, nem törik meg akaraterejüket azoknak, kiknek hivatása, hogy az i d ealórt lelkesedjenek s lelkesítsenek! A lelkészi fizetés rendezése leend a legradikálisabb orvosszer a theologushiány megszüntetésére is. hogy ne kelljen a „

Heils-Armele" mintájára nő theologusra gondolnunk ! MAGYARY, kapolcsi lelkész, zalai számvevőszéki e. elnök. Jegyzőkönyv, felvétetett a dunántúli ág. hitv. evang. egyházkerületi lelkészegyletnek Pápán 1897. évi augusztus 25-én tartott alakuló közgyűléséről. Főtisztelendő ós méltóságos püspök úrunk már régebb idő óta foglalkozván egy kerületi lel-