Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Homola István. Péchy Tamás

„Mély megilletődéssel s a veszteség fájdalmától leverten jöttünk a tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület képviseletében búcsúzni, vagyis inkább visszaadni azt a búcsúlátogatást, melyben csak a minap Te részesitettél minket, közgyűlésileg együttvoltakat, Megdicsőült Halott, kinek elhunytával gyászba borult családod s elárvult egyházkerületed egyiránt igy zokoghatnak a zsoltár szava szerint: „Megszűnt a mi szivünknek öröme, elesett a mi fejünknek koronája? Abban a felejthetetlen búcsú-pillanatban aggódva vettük ugyan észre, hogy már nem annyira a testi erő hozott közénk, mint inkább a lélek sejtelemszerű vágya : még egyszer látni s fogadni azoknak szeretetét, ragaszkodását és hódolatát, a kiknek hűségében nem csalatkoztál soha ; mégsem hittük volna, hogy oly hamar válik végrendeleteddé e szavad, mellyel tanácskozásunkat megnyitád : „Áldom az isteni gondviselés kegyelmét, mely megengedte, hogy hosszú pályám elborult alkonyán é g egyszer megjelenhettem önök között s hivatkozva azon élettapasztalatomra, hogy az ember legdrágább kincse a vallás, még egyszer kérhetem arra, hogy a hazaszeretet mellett ápolják hiven egyházunk szeretetét." Ime szent fogadást teszünk megdicsőült szellemedre, hogy megtartjuk e végrendeletedet : hőn szeretjük a hazát s hiven szolgáljuk a Krisztus anyaszentegyházát ! E két eszmény : haza és egyház, — ez kölcsönözte meteorszerű életpályádnak a fényragyogást ; e két eszménynek emeltél szivedben Te is oltárt, melyen utolsó lehelletedig hűséggel áldoztál. Az u. n. nagy időkben, a nemzeti ébredés örökké dicső hajnalán, ifjan szállottál táborba harczolni a haza függetlensége s szabadságaért. Majd aztán tudásoddal, ékesszólásoddal a honfiak legjobbjainak hitével, lelkesedésével, kitartásával munkálkodtál az alkotmány helyreállításán ; mig a nemzet ós a király növekvő bizalma az állami magaslatok legkiválóbbjaira emelt. De Téged ott fent sem tántoritott meg a szédület, ott is hű maradtál eszményeidhez : hazádhoz s egyházadhoz ; — a jellem ós az elv tiszta, nemes, önzetlen idealismusához ; — törhetlenül és következetesen vallott meggyőződésedhez. A honfiúi kötelességérzeted még az utóbb kinosan jelentkezett testi ^erőtlenség felett is győzedelmeskedett, a mennyiben a nemzet tanácsában mindvégig bölcs Gam á 1 i e 1 k é n t hallattad intő s óvó szavadat. Hazafiúi érdemeidet a történelem örökitendi meg; ám a haza nemtője bizonnyal most is itt áll ravatalodnál, hogy ráhelyezze a nemzet hálájának s kegyeletének hervadhatlan koszorúját. Szivünk legszebb, legüdébb virágaiból fonott koszorút hoztunk mi is koporsódra, egyházkerületünknek az Urban elhúnyt világi vezére, ki tündöklő életpéldáddal megmutattad, hogy a hazaszeretet az egyház szeretetével, az államérfiúi gondok az egyházi közszolgálattal, a magas műveltség a vallásossággal nemcsak nem ellenkeznek, de kölcsönösen kiegészítik egymást, mint olyanok, melyeknek harmóniáján egyedül épülhet fel az ember valódi szellemi ós erkölcsi nagysága. A Te nagyságodhoz azokon kivül még egy nemes tulajdonság járult hozzá kiegószitőleg, t. i. családfői gyöngéd szereteted, hűséged, gondosságod. Minélfogva ravatalodnál, 69 évre terjedett életpályád ez előttünk sötétlő határdombjánál, szintúgy elmondható az a rövid, de a legnagyobb méltatást jelentő szó, melyet az evangyéliom szerint a Grolgotha ' keresztjénél ama pogány százados a kiszenvedett Idvezitőről mondott : „Bizony ez ember igaz volt." Óh miért is van halál, enyészet, mulandóság, hogy el kell vesztenünk emberi nemünk legjelesbjeit is, a kiknek világitó életszövétnekük biztató fényt vet a létért való e sivár földi küzdelemre ; — sa kiknek életpéldájából oly jól esik látni, hogy mégis van eszmény, hit, — van egy magasabb erkölcsi világrend, van mennyei üdvösség?! — Hiába! — Az irás szava szerint: „Elvégeztetett dolog az emberek között, hogy egyszer meghaljanak; azután pedig Ítélet 1 ó s z e n. " Meg kell tehát keresztyónileg nyugodnunk Istennek e tanácsán is, melynélfogva levette a megboldogultról gyötrelmeinek keresztjét s megadta neki az örök élet üdvét. Idvezült szelleme még egy utolső ölelésre tárja ki karjait felétek megszomorodott családja, rokonok, barátok és részvevők. De viszont a vesztes s megilletődött szivekből feléd is búcsú-sóhaj emelkedik, Idvezült Halott, — adjon az édes hazai föld honfiúi hű szivednek csendes nyugodalmat s a halhatatlanság dicsfényébe öltözött emléked legyen áldott, — áldott örökké. Ámen." A temetés alkalmával elmondott imák és be-