Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Kis-honti egyházmegyei közgyűlés

ső-Nána, Kölesd, llzd, Sár-Szent-Lőrincz, Bikács, Györköny, Paks, Duna-Földvár, Sár-Szent-Miklós kerülnek sorra. Pakson szept. 12-én egyszersmind a templomszentelési ünnepély is meg fog tartatni. A dunáninneni ág. h, ev. egyházkerület f. é. közgyűlését Pozsonyban tartja szept. 6—10-ig, esetleg 11-ig. A ker. gyámintézet gyűlése szept. 8-án lesz. VálaSZ, Tisztelettel alulirthoz intézett nyilt válasz jelent meg ezen becses lap 31. számában, aláirva Brózik úr által. Nyilt válaszának sorai oly szenvedélyesen hangzanak, hogy csodálkozva kérdem : hova fog ez vezetni'? A szenvedély nem jó segédje az újságírásnak, ez sokszor nagyítja a betűket s még olyat is olvas ki belőlük, a mi bennök absolute nincsen. E becses lap 29. számában közvéleményt csinálni nem akartam, a nemzeti párt actióját védelmembe nem vettem, programmot nem adtam, azon egyházközségekről, a melyek Klimo-Beniczkyra szavaztak, gyanúsítással nem szóltam — s lám', ön mégis ezt olvassa ki belőle. Igenis védtem azon égyházakat, a melyek önök jelöltjeire nem szavaztak s melyek az „Ev. Egyház és Iskola" 28. számában megjelent „Túróczi dolgokczikk által meg voltak támadva, (Túrán, N.-Jeszen) megemlítve T.-Prónát, Neczpált (a hol mégis rám szavaztak.) Záturcsát én egy szóval sem emiitettem. Hiszen talán tudja ön, hogy Ruttkán sok lipóczi és szuesáni munkás is dolgozik: ezekről beszéltem én, a kik az ellenem beadott panaszra is csak kényszerítve irták alá magokat. Hogy én — mint esperesjelölt — programmot adtam? Nem biz én. Az én programmom az én 20 évi lelkészi működésem : a közéletben előforduló ellentétek az egyházi téren való kibékitése egyházunk felvirágoztatása czéljából. Ezen programmot én senkinek nem adtam s csak most beszélek róla, a midőn látom, hogy 9 szavazatom daczára is találnak módot hivataloskodásom meghiúsítására. Hogy az „Ev. Egyház és Iskolád-bán miért szóltam hozzá nyilvánosan a dologhoz, azt czikkemben nyíltan és világosan meg is jegyeztem s nem is sejthettem, hogy rektifikálásommal önt annyira dühbe hozom. Czikkemnek egész tendentiája azon csupa : „mint hallom " szavak felhasználásában rejlik, melyekkel engem a 28. számú czikkező a közönségnek prezentál. De se baj ! Most már látom, hogy még más rosszabb dolgokra is el kell készülnöm azért, mert volt bátorságom a jelöltséget elfogadni s nemcsak az újságokban való meghurczolás, de talán még lelkészi teendőimtől való elmozdítás is vár reám ad majorem ecclesiae glóriám, a mint azt legalább választások és személyem ellen beadott felebbezések és panaszok benyújtói kívánják. Barátom ! Ha indiscret lennék, idézném most január havában hozzám intézett levele sorait, a melyekben megnyugvással említi jelöltségemet — de minek? Körmöczbánya polgármesterének kedvéért, a ki egyszersmind jóltevőjV (s a kinek felügyelősége csak egyszer volt, még pedig saját egyházbeliek részéről, megtámadva, a kik is azt állították róla, hogy leköszönt, ez által akarván Halasa turáni felügyelőségétől való eltiltását ellensúlyozni) szívesen megbocsátom nézete megváltoztatását s. azért személyemről nem szólok, s jó barátok maradunk. Menjünk most már át azon „paktumra," az én kora- s halva született gyermekemre. Abból, a mit ön róla beszél, mindenki meggyőződhet, hogy köztünk a paktum valóban lehetetlen. A túróczi esperesség eddigi s most is bebizonyult többségének volt talán joga, hogy „a küzdelemben az oroszlánrészt magának követelje" — ha t. i. a felügyelő az az oroszlán, a mely állásról különben egy úr azt állította, hogy az csak ötödik kerék a kocsinál. De önök mind a két jelöltet saját pártjukból kivánták s az mégis semmiféle paktum. S most jövök ad fortissimum, a miről ugyan nem szívesen beszélek, de ön kezdte. Önök tehát azt akarják, hogy a „világi magyar hazafiasan érző elem régi jogaiba visszahelyeztessék?" Talán azok is olyan „szerzett jogok," mint azé a nemes felügyelő úréi, a ki azért nem akar ősi birtoka után egyházi adót fizetni, mert neki szerzett jogai vannak a nem fizetésre?" Bocsásson meg testvér úr, de az egyház nem ismer sem parasztot, sem nemest, sem urat, sem szolgát, mert az Úrban egyenlők vagyunk.*) Igaz ugyan, hogy egykoron Túróczban is voltak híres nemes családok, a melyeknek tagjai nemcsak hogy egyházakat, templomokat, ele papot ós tanítót is a sajátjukból tartották fenn; a templomban nemcsak czimeres padjuk volt, de példaképen szorgalmasan is látogatták az isteni tiszteletet, a kik nem magok csinálták maguknak a confessiót,**) de a szt. írás és hitvallásunk olvasásában gyönyörködtek. Hisz nemrég olvastam egy mostani atheista nemes úr nagyatyja fiához intézett levelét, mely csupa zsoltárszavakból áll s annyira szép, hogy szebbet egy theologus sem írhatna. Vagy tessék csak elolvasni M o c k o János „nemes irók az ev. egyházban" czimű művét s öszszehasonlitani a mostani nemességet az akkorival. Ezen és ilyen szellemű nemességet jogaiba viszszaállitani közülünk is mindenkinek szent kötelessége volna, mert az akkori nemesség nemes volt a hitében, buzgóságában s cselekedeteiben egyaránt. De a mostani nemességnek sem vagyok én *) Hogy az egyházi felügyelőtől én is „Zsinati Törvényeink 59. §-a értelmében megfelelő mivel tség et, de öszszekötve ugyanott emiitett vallásossággal feltételezek, többször bebizonyítottam. **) Talán emlékszik arra, hol és kitől hallottuk ezt a jelszót ?