Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Zsilinszky Mihály megnyitó beszéde az arad-békési egyházmegye közgyűlésén

és nem követése a baj. De ha kissé gondolkozni kezdünk a tagadhatatlan tény jelenségei felett, lehetetlen eltagadnunk, hogy a mi egyházunknak is van része a baj létrehozásában. Nem kivánok egyes lelkészekről és gyülekezetekről szólani; minden szernrehányási szándék nélkül kivánom az ügyet sine ira et studio szemügyre venni. Es kérdezem önmagamtól: vájjon ezen mi alföldi evang. nagy gyülekezeteinkben kellően van-e gondoskodva a nép erkölcsi és vallási vezetéséről? vájjon éppen a köznép nagy tömege nincs-e elhanyagolva és elfeledve a vezetésre hivatott, szellemileg és anyagilag áldottabb helyzetben levő intelligentia által? Es e kérdésekre nem merek tagadólag válaszolni. Látom, hogy gyülekezeteink lélekszámra örvendetesen szaporodnak; de a lelkészek száma marad a régi; 4, 5, 6 ezer, sőt több lélek is esik egy lelkészre, aki a legjobb akarat mellett sem képes hiveivel egyénileg foglalkozni. Látom, hogy a templomok és más közművelődési helyek épitésének száma éppen nincs arányban a palotaszerüen épülő vendéglők és mulató helyek számával. Látom, hogy nem gondoskodunk eléggé a népnek lelki táplálékáról, valláserkölcsi tartalmú és jellemképző, tanulságos olvasmányokról ; látom, hogy az ilyenek kiadására hivatott társulatot éppen azok nem segitik, sőt működésében éppen olyanok akadályozzák, akiknek hivatali kötelességük és magasztos hivatásuk volna a valláserkölcs terjesztése ! Lehet-e csodálkozni, hogy ily körülmények között a hónapokig munka nélkül lézengő, de mégis tudvágyó s lelketlen bujtogatok és erkölcstelen önző emberek áldozatává lesz? Az olvasni szerető és tanulni vágyó rész felkeresi a politikai, úgynevezett polgári és olvasó köröket, melyekben ismét magára hagyatva, lelki vezér nélkül, teljesen tájékozatlanul olvassa a nem éppen neki való politikai lapokat, melyek nem az igazat, nem a nemeset, nem a szépet, hanem csak sensatiósat, az érdekeset keresik, melyek tele vannak mindenféle elöljárók és hivatalnokok való és költött bűneivel, a vallás és egyház káromlásával, rablások és öngyilkosságok históriáival, társadalmat és közrendet felforgató eszmék dicsőítésével és — ami leginkább megragadja lelküket, önsorsuk borzalmas leírásaival ! Az a szegény jó nép nem is sejti, hogy akik ezt irják, azt pénzkeresésből, önérdekből teszik. Ami szegény parasztunk azt hiszi, hogy ami nyomtatva van, az mind' igaz is ; az ő nézete szerint nem mernék irni, ha nem volna igaz ! — Ilyen olvasmányok mételyezik meg népünknek lelkét, mely nem ismeri a. politika rugóit és a sajtó romlott elemeit. Az ilyeneket olvasó tájékozatlan nagy tömeg minden művelt kabátos emberben, saját elöljáróiban és gazdagabb polgártársaiban ellenséget lát, mert csak rosszat olvas felőlük ; kezdi hinni, hogy azok az ő adóját zsebre rakják, az ő vérét kiszivják és őt lenézve, a teherhordó állatok sorsára juttatják. Aki az emberi lélek természetét ismeri ésaki ezeket a jelenségeket komoly figyelmére méltatja, kénytelen elismerni, hogy a mi jó népünk nagyon ki van szolgáltatva olyan ámitóknak, akiknek sem országuk, sem hazájuk ; akik a magárahagyott tömegben kész és alkalmas anyagot vagy eszközt találnak saját czéljaik szerinti zavarok: előidézésére. Uraim, semmi sem történik ok nélkül. Anéppel foglalkoznunk és érintkeznünk kell, ha aztakarjuk, hogy farkasok és rókák zsákmányául ne essék. Menenius Agrippának régi meséje a gyomorról és az ellene fellázadt tagokról ma is sokat megmagyaráz. A nép éhes, de nem csupán kenyérre, hanem szellemi eledelre is. Ne vonjulr meg tőle ezt az eledelt. Adjunk neki alkalmat ésmódot arra, hogy lelkét művelhesse, hogy vasárnapját ne a korcsmákban, hanem a templomban tölthesse ; kövessük az angolok példáját, akik társadalmilag gondoskodnak arról, hogy a szegény nép az evang. igazságai helyett ne legyen kénytelen a bűn igéit hallgatni. A nép mindenütt tudvágyó és kíváncsi, elégitsük ki azt iskolával

r tanítással, felolvasással ; adjunk kezébe jó könyvet, mely lelkét művelje és ne nézzük közönnyel azt a lassú pusztítást, melyet a nép házához vitt rabló istóriák okoznak. Merem állítani, hogy a fenyegető socialismus nagyobb veszedelemmel fenyegeti az evang. egyházat és annak valláserkölcsi életét, mint az. állam közgazdasági érdekeit. De azt is merem állítani, hogy e bajokat az ajánlgatni szokott minden gyógyszerek mellett leginkább csak a keresztyén egyház képes gyökeresen megorvosolni; az. az egyház, mely hirdeti és megvalósítja a szereteten alapuló testvériséget; mely vallásos alapon terjeszti a valódi műveltséget, mely megbecsüli és jutalmazza a munkát, mely ajánlja az alázatos-