Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Zsilinszky Mihály megnyitó beszéde az arad-békési egyházmegye közgyűlésén

és nem követése a baj. De ha kissé gondolkozni kezdünk a tagadhatatlan tény jelenségei felett, lehetetlen eltagadnunk, hogy a mi egyházunknak is van része a baj létrehozásában. Nem kivánok egyes lelkészekről és gyülekezetekről szólani; minden szernrehányási szándék nélkül kivánom az ügyet sine ira et studio szemügyre venni. Es kérdezem önmagamtól: vájjon ezen mi alföldi evang. nagy gyülekezeteinkben kellően van-e gon­doskodva a nép erkölcsi és vallási vezetéséről? vájjon éppen a köznép nagy tömege nincs-e elhanyagolva és elfeledve a vezetésre hivatott, szellemileg és anyagilag áldottabb helyzetben levő intelligentia által? Es e kérdésekre nem merek tagadólag vála­szolni. Látom, hogy gyülekezeteink lélekszámra örvendetesen szaporodnak; de a lelkészek száma marad a régi; 4, 5, 6 ezer, sőt több lélek is esik egy lelkészre, aki a legjobb akarat mellett sem képes hiveivel egyénileg foglalkozni. Látom, hogy a templomok és más közművelődési helyek épitésének száma éppen nincs arányban a palota­szerüen épülő vendéglők és mulató helyek számával. Látom, hogy nem gondoskodunk eléggé a nép­nek lelki táplálékáról, valláserkölcsi tartalmú és jellemképző, tanulságos olvasmányokról ; látom, hogy az ilyenek kiadására hivatott társulatot ép­pen azok nem segitik, sőt működésében éppen olyanok akadályozzák, akiknek hivatali kötelessé­gük és magasztos hivatásuk volna a valláserkölcs terjesztése ! Lehet-e csodálkozni, hogy ily körülmények között a hónapokig munka nélkül lézengő, de mégis tudvágyó s lelketlen bujtogatok és erkölcs­telen önző emberek áldozatává lesz? Az olvasni szerető és tanulni vágyó rész felkeresi a politikai, úgynevezett polgári és olvasó köröket, melyekben ismét magára hagyatva, lelki vezér nélkül, telje­sen tájékozatlanul olvassa a nem éppen neki való politikai lapokat, melyek nem az igazat, nem a nemeset, nem a szépet, hanem csak sensatió­sat, az érdekeset keresik, melyek tele vannak mindenféle elöljárók és hivatalnokok való és köl­tött bűneivel, a vallás és egyház káromlásával, rablások és öngyilkosságok históriáival, társadal­mat és közrendet felforgató eszmék dicsőítésével és — ami leginkább megragadja lelküket, önsor­suk borzalmas leírásaival ! Az a szegény jó nép nem is sejti, hogy akik ezt irják, azt pénzkere­sésből, önérdekből teszik. Ami szegény parasz­tunk azt hiszi, hogy ami nyomtatva van, az mind' igaz is ; az ő nézete szerint nem mernék irni, ha nem volna igaz ! — Ilyen olvasmányok mételye­zik meg népünknek lelkét, mely nem ismeri a. politika rugóit és a sajtó romlott elemeit. Az ilyeneket olvasó tájékozatlan nagy tömeg minden művelt kabátos emberben, saját elöljáróiban és gazdagabb polgártársaiban ellenséget lát, mert csak rosszat olvas felőlük ; kezdi hinni, hogy azok az ő adóját zsebre rakják, az ő vérét kisziv­ják és őt lenézve, a teherhordó állatok sorsára juttatják. Aki az emberi lélek természetét ismeri és­aki ezeket a jelenségeket komoly figyelmére mél­tatja, kénytelen elismerni, hogy a mi jó népünk nagyon ki van szolgáltatva olyan ámitóknak, akik­nek sem országuk, sem hazájuk ; akik a magára­hagyott tömegben kész és alkalmas anyagot vagy eszközt találnak saját czéljaik szerinti zavarok: előidézésére. Uraim, semmi sem történik ok nélkül. A­néppel foglalkoznunk és érintkeznünk kell, ha azt­akarjuk, hogy farkasok és rókák zsákmányául ne essék. Menenius Agrippának régi meséje a gyo­morról és az ellene fellázadt tagokról ma is so­kat megmagyaráz. A nép éhes, de nem csupán kenyérre, hanem szellemi eledelre is. Ne vonjulr meg tőle ezt az eledelt. Adjunk neki alkalmat és­módot arra, hogy lelkét művelhesse, hogy vasár­napját ne a korcsmákban, hanem a templomban tölthesse ; kövessük az angolok példáját, akik társadalmilag gondoskodnak arról, hogy a szegény nép az evang. igazságai helyett ne legyen kény­telen a bűn igéit hallgatni. A nép mindenütt tudvágyó és kíváncsi, elégitsük ki azt iskolával r tanítással, felolvasással ; adjunk kezébe jó köny­vet, mely lelkét művelje és ne nézzük közönnyel azt a lassú pusztítást, melyet a nép házához vitt rabló istóriák okoznak. Merem állítani, hogy a fenyegető socialis­mus nagyobb veszedelemmel fenyegeti az evang. egyházat és annak valláserkölcsi életét, mint az. állam közgazdasági érdekeit. De azt is merem állítani, hogy e bajokat az ajánlgatni szokott min­den gyógyszerek mellett leginkább csak a keresz­tyén egyház képes gyökeresen megorvosolni; az. az egyház, mely hirdeti és megvalósítja a szere­teten alapuló testvériséget; mely vallásos alapon terjeszti a valódi műveltséget, mely megbecsüli és jutalmazza a munkát, mely ajánlja az alázatos-

Next

/
Thumbnails
Contents