Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Temető - Breznyik János

vallásirtó, a hatalom érdekeinek szabadságot, egyéni jogot és becsületet, milliók testi és lelki javát gondolkozás nélkül feláldozó kormányrendszerek nem lehetnek végeredményében más következményei, mint a Caseriok, A cciaritok és Gollik merényletei." — (Hát a spanyol kormány és nép ilyen? Lám pedig az elég katholikus! Mi jogon hánytorgatják hát máskor a r. kath. lapok, hogy az anarchia a protestantismus szülöttje?!) Religio. »Még meg sem indult jóformán a dolog, máris világi részről, a ..Magyarország"-ban, megkezdődött, mondjuk ki, az egyházat kormányzó Szent-Lélek ellen való tusakodás. Mert, kérem szépen, politikával foglalkozó minden rendű és rangú világi uraink ! méltóztassanak jól vigyázni, nehogy a nagy nehezen újra megindult autonomiai mozgalmat újra meddővé tegyék, eredménytelen vajúdássá zsugorítsák össze, szűkkeblű, a kath. egyházba nem való, nem illő ellenzékieskedéssel a püspöki karral szemben. Nem a politikusoknak, nem az államférfiaknak, egyáltalában nem a világi hiveknek szól, hanem csakis a püspököknek az isteni szózat, hogy őket tette a Szent-Lélek az egyház élére kormányozni. A püspököknek szól egyesegyedül az apostoli vezérelv: „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, melyen titeket a Szentlélek püspökké tett, az Isten anyaszentegyházának kormányzására, a melyet maga vérével szerzett." Ennek a szentséges szent isteni vérnek felemlítése sz. Pál apostol ajkain kettős isteni fenyegetést rejt méhében. Az anyaszentegyház szerzésének isteni ára, a keresztfán kiontott isteni vér, számon fogja kérni a püspököktől is, ha nem vigyázva jól magukra és az egész nyájra, az isteni letéteményt kárt szenvedni engedik; de számon fogja kérni a világi hivektől is, hogyha Krisztus egyházának szellemétől idegen szellemben, ók a Szentlélek által tett püspököknek az egyház kormányzásában akadékoskodni mernek, avagy talán az egyház ügyeinek intézésében az Ítélés és határozathozatal jogát a püspököktől megtagadni és annak magukhoz való ragadását megkísérelni merészelik. Ezt a nagyon komoly figyelmeztetést azért tartjuk mindjárt az autonomia ügyében megindult felszólalások kezdetén szükségesnek, mert ime a „Magyarországában valaki már áskálódni kezd a püspöki tekintély iniciativájának joga ellen. Az illető czikkiró ugyanis állítólag azt hallotta, hogy a püspöki karban az a vélemény kezd előtérbe lépni, hogy az autonomiai tevékenység sikerének biztosítása végett a kongresszus összehívása előtt szükséges lesz a kormánytól határozott felvilágosításokat követelni a következő kérdésekre nézve: 1. Átadja-e a kath. alapokat és alapítványokat az autonómiának? 2. Mily kegyúri jogokat tart fenn a felség számára? E kérdések tisztázása nélkül a püspöki karban érlelődő vélemény szerint bajos dolog, sőt talán koczkázat lenne a kongresszus összehívásába belebocsátkozni. A ..Magyarország" czikkirója azt mondja, hogy ezt a felfogást „politikai körök" a püspöki kar részéről akadályozásnak, akadékoskodásnak veszik. Alább a „politikai köröket" az érdekes czikkiró már kiszélesíti a legszélesebb „világi katholikus körök"-ké. . . . Vagyis ott vagyunk ismét, a hol az első autonomiai kongresszuskor voltunk, hogy a mi világi katholikusaink egy része sehogysem tud katholikus szellemben élni és gondolkodni, a minek hogy mily ádáz következménye lehet, annak csak Isten az előrelátója. Azt mondja a „világi körök" igazán világiasan gondolkodó czikkirója, hogy a fenti kérdéseket ne a püspöki kar állítsa fel feltételül, hanem hagyja a dolgot a kongresszusra. Szeretnők tudni,'miért ne lehetne megtenni a püspöki karnak magának azt, a mit ő az egyház érdekében szükségesnek tart? Mivel több, mennyivel felsőbb egy kath. autonomiai kongresszus egy püspöki konferencziánál? Számmal több lehet, de sjílylyal, tekintélylyel bizonyára nem. Valami kongresszusi felsőbbségről és világi majorizálásról pedig jó lesz nem álmodozni. Az egyház ügye a püspök kezében van az illetékes kézben. Oda tette az Isten: ott fog az eldőlni. Világi hiveinknek a püspöki karral versenyző része pedig hagyjon fel a katholikus ötleteivel, ne akarja az egyházat kormányozni. Ez nem keresztény, nem katholikus elv; ez a protestáns egyéni önkény beerőszakolása a katholikus egyházba. Ennek az Isten szelleme is ellene fog szegülni, az igaz hivek millióinak lelke is ellene fog támadni, . . S ha már itt vagyunk az autonomiai kongresszus föltételeinek vitatásában, hát kötelességünk figyelmeztetni világi híveinket, hogy nemcsak a kormánnyal, de maguk a világi hivek egy részével szemben is, garancziák szükségesek az egyháznak, hogy nem fognak újra az egyház szellemével való tusakodás útjára lépni, mint az első kongresszuson némelyek tették. Ennélfogva talán nein lenne fölösleges úgy a választókra, mint a választhatókra nézve minősítést felállítani, hogy Judások, Juliánus apostaták és Voltairek ne mondhassák azt, hogy ők Krisztus hivő lelkeit képviselik. Ennyit most csak általában." — Ez érdekes nyilatkozatra csak az a megjegyzésünk, hogy mihaszna követelnek a katholikusok olyan autonomiát, mint a protestánsoké, ha olyan nem kell nekik! Kath. autonomia a püspökök föltétlen akarata szerint, a püspökök pedig a pápa akarata szerint, autonomia pedig a pápa kedve szerint — képtelenség! TEMETŐ. A selmeczbányai ág. hitv, ev. lyceum tanári kara mély fájdalommal jelenti, hogy Breznyik János