Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Gömöri egyházmegyei közgyűlés

idő szerint is vele ellenkezőket. A díszes közönség sorában ott láttuk Münnich Aurél orsz. képvi­selőt, Breuer esperes, felügyelőt s dr, Szlávik M. eperjesi coll. igazgatót, az új lelkész volt ta­nárát. A vidéki papságot egyedül Di an is ka And­rás lőcsei lelkész képviselte. A főgymn. tornacsar­nokban rendezett banketten elhangzott pohárkö­szöntők hangulata arra enged következtetni, hogy a máris szerzett erkölcsi tőke alapján a szép ké­szültségéről, evangy. hithűségéről s prot. buzgó­ságáról ismert lelkész rövid időn ki fogja egyen­líteni a még itt-ott fölmerülő ellentóteket. Éhez sok erőt, türelmet ós kitartást a kegyelem iste­nétől is ! Ez ellentéteknek alapja egyedül a lelkész fiatalságában keresendő. H.-Vécsén f. hó 4-ikón tartotta a hegyaljai ág. hitv. ev. tanitóegylet f. óvi rendes közgyűlé­sét, melyen az egylet tagjai csaknem teljes szám­ban vettek részt. — Emelte a gyűlés fényét Z e­lenka Pál püspök úr jelenléte is. — Ugyanazon alkalommal lett átvéve a vállalkozóktól nevezett egy­házközség teljesen új lelkészi laka s iskolája. — A szellemi munka után az összes jelenlevők Kovács Andor asztalának voltak szivesen látott vendégei. KÜLFÖLD. Luther Sírja. Köstlin dr. hallei tanár, az is­mert Luther-életiró érdekes fejtegetéseket közöl Luther sirjának és földi maradványainak holléte felől. Már régebben kifejezte azt a gyanúját, hogy Luther csontjai esetleg nem pihennek a wittem­bergai vártemplomban, hanem mint a monda tartja, a schmalkaldeni háború alkalmával elszállították. Most a tudós történész abban a helyzetben van, hogy határozottat mondhat Luther sirja felől. Közli ugyanis, hogy 1892. február 14-én egészen titokban felásták a wittembergi vártemplomban Luther sírját és holttetemét ott feltalálták. A temp­lom restaurálása alkalmával a koporsót eredmény­telenül keresték s ez arra a mende-mondára adott alkalmat, hogy a holttest nincs is ott. Ez a dolog nem hagyott nyugtot két az építésben rósztvett építésznek s elhatározták, hogy bizonyosságot sze­reznek maguknak a dologban. Február 14-én ugyan­azon a helyen, ahol már egyszer hiába keresték a koporsót, ásni kezdtek. Két méternyi mélység­ban végre egy koporsóra akadtak. Ez nem feküdt mint Melanchtoné, körülfalazott üregben, hanem magába a földbe volt helyezve. A fedele egészen össze volt törve. A koporsó alkatrészei fából és ólomból állottak : a koporsó kétségkívül faláda volt, melynek belseje pléhvel volt kibélelve, hogy a holttestet megóvja. A fa egészen elkorhadt, az érczlemez összetörött, különben azonban meglehe­tősen jó karban volt. Belül megtalálták a keresett •csontokat, „szabályszerűen elhelyezve" eléggé épen. Ruhának nyoma sem volt már. A két felfedező min­dent becsukott, a mit kinyitott, a földet visszahányta és mindent úgy helyreigazított azonnal, hogy mű­ködésüknek nyomát még senki sem vette észre. IRODALOM. Religio. ;,Hogy ily farkasok be ne kerüljenek a juhok közé, hogy megkeresztelt hitetlen és po­gány lelkűek ne zavarhassák a hivek munkáját az autonomia kiépítésében, mulaszthatatlanul meg kell tenni azt, a mit a hivek közvéleménye már huza­mosb idő óta hangosan követel, hogy t. i. az au­tonomiai képviselők nyilvánosan, együttesen, temp­lomban, letegyék a nicaeai, trienti ós vatikáni hit­vallást. Sőt megválasztása előtt minden világi kép­viselőjelölthöz mindenek előtt egyenesen azt a kér­dést kell intézni, hiszi-e az egyház említett hitvallását, s természetesen, hajlandó-e arra a kongresszust megnyitó isteni tisztelet alatt nyilvánosan esküt tenni? E nélkül az elővigyázat és gondoskodás nélkül nem ezek a pogány és protestáns gondol­kodású szerencsétlenek lesznek minden bajnak az okai, ha az autonomiai kongresszusba bekerülnek, hanem azok, hanem mi hivek, mi leszünk az okai, kik őket az autonorniába bebocsátottuk és ott pogány és protestáns szellemben tombolni enged­tük, erre nekik bebocsátásuk által alkalmat szol­gáltattunk." (Ezek a vezetők elfelejtik buzgalmuk­ban, hogy a tridenti meg vatikáni zsinat határo­zatai Magyarországon nincsenek is törvényesen ki­hirdetve. tehát nem is kötelezők, sőt tilosak !) Hazánk. „Még mindig lefelé haladunk a lej­tőn, a melyre az egyházpolitikai törvényjavaslatok szőnyegre hozatala óta léptünk. A magyar egyhá­zak közül az, a melynek éppen történelménél fogva nem volna szabad a kormánytól semmiféle beavatkozást sem tűrnie ügyeibe, megfeledkezve önmagáról s múltjáról, erőnek erejével közremű­ködött a lelkiismereti szabadság államosításánál s most, az első hibás lépés következményeképp már oda jutott, hogy jövőjét is elveti magától s kínálja fizetésért az államnak magát és életét. Megbízható forrásból ugyanis a következőket ir­jás: Egy körlevél indul útra az ág. hitv. ev. sze­gény lelkészekhez, körülbelől a következő tarta­lommal: „Segíts önmagadon!" Ez annyival is szükségesebb a szegény lelkészekre nézve, a kik eléggé észrevehették, hogy a püspökök, felügye­lők, ós a gazdagabb lelkészek, úgy a papi fizetés rendezését ós lelkészi választások szabályozásánál, mint az egyetemes nyugdíjintézet megalapításánál, csak a maguk érdekeit tartják irgalmatlanul szem előtt, azt prédikálván a szegény lelkészeknek : „keressétek az Isten országát", hogy nekik an­nál több jusson a földi országból ! Ha a körira­tot az ág. h. ev. lelkészek többsége aláiria, egy

Next

/
Thumbnails
Contents