Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Gömöri egyházmegyei közgyűlés

idő szerint is vele ellenkezőket. A díszes közönség sorában ott láttuk Münnich Aurél orsz. képviselőt, Breuer esperes, felügyelőt s dr, Szlávik M. eperjesi coll. igazgatót, az új lelkész volt tanárát. A vidéki papságot egyedül Di an is ka András lőcsei lelkész képviselte. A főgymn. tornacsarnokban rendezett banketten elhangzott pohárköszöntők hangulata arra enged következtetni, hogy a máris szerzett erkölcsi tőke alapján a szép készültségéről, evangy. hithűségéről s prot. buzgóságáról ismert lelkész rövid időn ki fogja egyenlíteni a még itt-ott fölmerülő ellentóteket. Éhez sok erőt, türelmet ós kitartást a kegyelem istenétől is ! Ez ellentéteknek alapja egyedül a lelkész fiatalságában keresendő. H.-Vécsén f. hó 4-ikón tartotta a hegyaljai ág. hitv. ev. tanitóegylet f. óvi rendes közgyűlését, melyen az egylet tagjai csaknem teljes számban vettek részt. — Emelte a gyűlés fényét Z elenka Pál püspök úr jelenléte is. — Ugyanazon alkalommal lett átvéve a vállalkozóktól nevezett egyházközség teljesen új lelkészi laka s iskolája. — A szellemi munka után az összes jelenlevők Kovács Andor asztalának voltak szivesen látott vendégei. KÜLFÖLD. Luther Sírja. Köstlin dr. hallei tanár, az ismert Luther-életiró érdekes fejtegetéseket közöl Luther sirjának és földi maradványainak holléte felől. Már régebben kifejezte azt a gyanúját, hogy Luther csontjai esetleg nem pihennek a wittembergai vártemplomban, hanem mint a monda tartja, a schmalkaldeni háború alkalmával elszállították. Most a tudós történész abban a helyzetben van, hogy határozottat mondhat Luther sirja felől. Közli ugyanis, hogy 1892. február 14-én egészen titokban felásták a wittembergi vártemplomban Luther sírját és holttetemét ott feltalálták. A templom restaurálása alkalmával a koporsót eredménytelenül keresték s ez arra a mende-mondára adott alkalmat, hogy a holttest nincs is ott. Ez a dolog nem hagyott nyugtot két az építésben rósztvett építésznek s elhatározták, hogy bizonyosságot szereznek maguknak a dologban. Február 14-én ugyanazon a helyen, ahol már egyszer hiába keresték a koporsót, ásni kezdtek. Két méternyi mélységban végre egy koporsóra akadtak. Ez nem feküdt mint Melanchtoné, körülfalazott üregben, hanem magába a földbe volt helyezve. A fedele egészen össze volt törve. A koporsó alkatrészei fából és ólomból állottak : a koporsó kétségkívül faláda volt, melynek belseje pléhvel volt kibélelve, hogy a holttestet megóvja. A fa egészen elkorhadt, az érczlemez összetörött, különben azonban meglehetősen jó karban volt. Belül megtalálták a keresett •csontokat, „szabályszerűen elhelyezve" eléggé épen. Ruhának nyoma sem volt már. A két felfedező mindent becsukott, a mit kinyitott, a földet visszahányta és mindent úgy helyreigazított azonnal, hogy működésüknek nyomát még senki sem vette észre. IRODALOM. Religio. ;,Hogy ily farkasok be ne kerüljenek a juhok közé, hogy megkeresztelt hitetlen és pogány lelkűek ne zavarhassák a hivek munkáját az autonomia kiépítésében, mulaszthatatlanul meg kell tenni azt, a mit a hivek közvéleménye már huzamosb idő óta hangosan követel, hogy t. i. az autonomiai képviselők nyilvánosan, együttesen, templomban, letegyék a nicaeai, trienti ós vatikáni hitvallást. Sőt megválasztása előtt minden világi képviselőjelölthöz mindenek előtt egyenesen azt a kérdést kell intézni, hiszi-e az egyház említett hitvallását, s természetesen, hajlandó-e arra a kongresszust megnyitó isteni tisztelet alatt nyilvánosan esküt tenni? E nélkül az elővigyázat és gondoskodás nélkül nem ezek a pogány és protestáns gondolkodású szerencsétlenek lesznek minden bajnak az okai, ha az autonomiai kongresszusba bekerülnek, hanem azok, hanem mi hivek, mi leszünk az okai, kik őket az autonorniába bebocsátottuk és ott pogány és protestáns szellemben tombolni engedtük, erre nekik bebocsátásuk által alkalmat szolgáltattunk." (Ezek a vezetők elfelejtik buzgalmukban, hogy a tridenti meg vatikáni zsinat határozatai Magyarországon nincsenek is törvényesen kihirdetve. tehát nem is kötelezők, sőt tilosak !) Hazánk. „Még mindig lefelé haladunk a lejtőn, a melyre az egyházpolitikai törvényjavaslatok szőnyegre hozatala óta léptünk. A magyar egyházak közül az, a melynek éppen történelménél fogva nem volna szabad a kormánytól semmiféle beavatkozást sem tűrnie ügyeibe, megfeledkezve önmagáról s múltjáról, erőnek erejével közreműködött a lelkiismereti szabadság államosításánál s most, az első hibás lépés következményeképp már oda jutott, hogy jövőjét is elveti magától s kínálja fizetésért az államnak magát és életét. Megbízható forrásból ugyanis a következőket irjás: Egy körlevél indul útra az ág. hitv. ev. szegény lelkészekhez, körülbelől a következő tartalommal: „Segíts önmagadon!" Ez annyival is szükségesebb a szegény lelkészekre nézve, a kik eléggé észrevehették, hogy a püspökök, felügyelők, ós a gazdagabb lelkészek, úgy a papi fizetés rendezését ós lelkészi választások szabályozásánál, mint az egyetemes nyugdíjintézet megalapításánál, csak a maguk érdekeit tartják irgalmatlanul szem előtt, azt prédikálván a szegény lelkészeknek : „keressétek az Isten országát", hogy nekik annál több jusson a földi országból ! Ha a köriratot az ág. h. ev. lelkészek többsége aláiria, egy