Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Czuppon Sándor. Állam s az autonom egyházak

reá nem levén, elég fedezetre az évi járulék, úgy hogy bizton vehető ennek a nyugdij tőkének hatvány os hatványban növekedő kamataiból jó rész lesz felhasználható a tanitói államosításra, — teszünk-e ismételten hathatós lépéseket a 15 kros kellemetlen kultúr adó megszüntetése ellen? Avagy csak az ellen, hogy azt ne az autonom jog adta kultur adóval kelljen szednünk felelősségünk terhe alatt? Elég közege van az államnak, miért ruházza ránk annak beszedését ! ? A közigazgatás államosítása küszöbön van. Azt közvetlen követendi, mihelyt az államra nézve általunk autonom egyházak által önanyagi erőnk gyengítésével megkönnyittetik, — az iskolák államosítása. Azt kérdezik — önanyagi erőnk meggyengítésével ? ! Az 1893. évi XXVI. t. cz. alapján ott, a hol törvény rendelte érvek alapján kérhetik és kérik, az állam napról-napra egészíti ki a tanitói fizetéseket 400 frtra. Hogy a tanitói fizetések 400 frtra kiegészíttessenek, az régi kívánságunk, az helyes, az jogos, az méltányos, az igazságos, sőt igazságos volna, ha osztályozva, ha több a tanuló, a több tanulóval való vesződség után többre egészíttetnék ki. A ki ez ellen szót emelni mer, mikor a legegyszerűbb írni tudó, s irásmásolatokat készítő ifjú is keres annyit, az lelketlen, a nevelés iránt érzéketlen, igazságtalan ember. Nem ez ellen! Nem is ez ellen, — noha nem helyeselhető, hogy Esau lencséjéért jogot kiván, azt, ha 60 frton túl halad a kiegészítés, a megerősítés esetleg elmozdítás jogarát kezébe tartja — ha — nem csau a kiegészítést, illetve bevallást kiván ó mód ellen szólok én! Szólok, mert közéignek az esperesi gyűlések, s hívom fel szerényen a figyelmet e szerintem az autonom egyházakra oly nagy horderejű kérdés megszivlelésére. A tanitói fizetést igazán bevallani kell. Bevallani kell tényleges valójában, mert hisz a nyugdij bevallási iv ezt már ellenőrzi. Bevalljuk a tanitói fizetést tételről-tételre felbecsülten, kimutatva az alapokat, hogy miből ered. Feltüntetjük az alapokat, úgy, mint iskola alapokat! Ez a mi nagy tévedésünk. A tani. tói nyugdij bevallásnál a fent idéztem törvény és az azt követő miniszteri rendeletek, a kántor^ zetést elkülönítették a tanitói fizetéstől, s azt mondják: „a tisztán tanitói illetményhez a szét nem választható jövedelem fele része hozzá adatván, az igy nyert összeg szolgáland úgy a kirovás, mint a nyugdij igény megállapításának alapjául." Az egyes gyülekezetek, szeretve tanítójukat, az ő érdekében nyugdij igényüket csorbitni nem akarván, vettenek fel oly minimális öszszeget kántori teendőkért, — a minek csak az államosítás után látandjuk siralmas következményét, sőt több helyet tudok, hol a tanitó gyülekezetének szives jóváhagyásával, messze jövőbe hirtelen nem gondolva, — hivatkozott az idézett törvény 8. §-ára, kérte az egész fizetést tanitói fizetésnek tudni be. Avagy kérdezem, ha az iskolák s a tanitói kar államosítva lesz, pedig csak idő, s rövid idő kérdése, az itt-ott megállapított kántori teendőkért, hol kapunk énekvezetőt, orgonistát? hát a hol meg sincs állapítva, mert megfelejtkeztünk e komoly gondolatokról, — mert felsőbb tanácskozás-szülte utasításokat nem vettünk, mit csinálnak gyülekezeteink, mit híveink? új kultúr adót nem bírnak! Avagy hiszszük azt, hogy a protestáns vallású tanitók megteszik? A teher mindenkinek teher, — még annak is fizetésért vállalt teher lesz, a ki különösb hivatás érzettel képesített az orgonasipokat harmóniai egészszé szivérzelmén át újjai hegyével úgy egyesíteni, hogy hivő nép zsolozsmája arra áhítattal dicsőítse áldó Istenét! Ha mi most autonom egyházak a tanitói nyugdij bevallási alapra helyezkedve, a hol a tanitói fizetések a 400 frtot meg nem haladják, kérjük a kiegészítést, azon ősi fundusokat avagy kegyes testatiokat, mint iskola birtokot tüntetjük fel, azzal eljegyeztük az államosítás idejének bekövetkezésére olyannak, a mit kezeinkből kiadni tartozunk. Szerintem, — lehet hogy tévedek, felvilágosítást jobb véleményre szívesen veszek, — de egyetemes egyház vagyunk, az egyház egyetem gyülekezeteiben, vagy helyesebben — a gyülekezetek maguk teremtették saját létező alapjukat, az iskola nem különálló az autonom egyházak kebelében, az maga is a gyülekezeté, a gyülekezetéből tartatik fenn az iskola, azóból fizettetik a tanitó csak ép úgy, mint a lelkész, — az iskolának magának semmije sincs, minden a gyülekezeté, minden a gyülekezetből indul ki. A tagosítás mikor az egyes községekben létesült, nem papi, nem tanitói birtokot mértenek ki, hanem kimér-