Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Egyetemes szabályrendeleti bizottság

922 frt 25 kr., ápolási dijakból 185 frt, ajándé­kozásból 211 frt folyt be az egyesület pénztárába; tőke vagyona 6232 frt 49 kr., mely a gyülekezeti presbyterium által kezelt M ü n k e r Anna-Krisztina­féle diakonissa alapítvánnyal együtt 13,341 frt 89 krra emelkedett. A működő két diakonissa nővér nemcsak a gyülekezet kebelében, hanem annak körén kivül is teljesítette nehéz, de magasz­tos hivatását: 41 beteget 98 és 12 napon s 222 éjjelen át ápoltak s e mellett a hivek között 696 beteglátogatást végeztek. A nővérek által vezetett vasárnapi és csütörtöki áhitatossági összejövetelek kezdenek tért hódítani s különösen a gazda pol­gár leányok részéről folyton fokozódó látogatott­ságnak örvendettek. Enyhíteni a nyomort, vigasz­talni a csüggeteg sziveket, könnyíteni a szenve­dés keresztjét : magasztos hivatás ! Bárha mások is követnék ama hajadon példáját, ki megértette e szózatot: „A mester jelen van és téged hí" s életét az Úr eme áldásos, benső gyönyört s tiszta boldogságot nyújtó szolgálatának szentelendő, mint növendék belépett a diakonissza intézetbe. A tisza-vidéki ref, lelkészi kör tagjai különö­sen sérelmesnek találván egyházunkra nézve a szülőknek gyermekeik követendő vallására nézve megegyezhetését, illetve a mit az ezt meg­engedő törvény eredményezett, — a reversális és lélekhalászás korának most már szentesítve föl­támadását, másfelől egyházunk anyagi bajait nem látván orvosolva a lelkészi fizetések 600, majd 800 frtra tervezett állami kiegészítésével, határo­zatilag kimondták, hogy óhajtják az 1868. évi LIII. t.-cz. visszaállítását és az 1848. évi XX. t.­cz. életbeléptetését, s erre felhívják az egyetemes lelkészi értekezlet figyelmét. — Ezenkívül elhatá­rozták, hogy egy lelkészi árvaház felállítása s egy nőtanitókópezde szervezése iránt indítványt ter­jesztenek a szatmári egyházi értekezlet elé. BaláZSfalváil legutóbb tanácskozásra gyűltek egybe Mihályi Viktor érsek meghívására Pá­vel Mihály nagyváradi, Szabó János számosúj­vári ós Radu lugosi püspökök az autonómia dol­gában. Hosszú ós beható tanácskozás után egy­hangúlag abban állapodtak meg, hogy az autonó­mia ügyétől távol maradnak, nem választanak s erről bő megokolással értesítik V a s z a r y her­czegprimást, szükség esetén a kormány útján ő felségét és a pápát. A részvétel azonban kizárva nincs, ha az autonómia ügyében a görög-katholikus egyháznak már korábban tett fölterjesztésekben és memorandumokban hangoztatott óhajtását figye­lembe veszik. A balázsfalvi érsek hivatalos lapja az Unirea megerősíti e híreket, sőt hozzáteszi, hogy a görög-katholikus román püspökök külön autonómiát követelnek. Templom szentelés Szarvason, A szarvasi ev. egyháznak, imént felépült, gyönyörű szép góth stílű templomát, július 4-ón szentelte fel Sár­kány Sámuel bányakerületi püspök úr. A lélek­emelő ünnepély iránti általános érdeklődést meg nem zavarta a nyár legnagyobb munkája: az aratás. A 23,000 lelket számláló egyháznak apraja­nagyja igyekezett jelen lenni az évtizedek óta várt nagyjelentőségű ünnepen. Akiket a templom be nem fogadhatott, azok megszállották annak kör­nyékét, együtt énekelve a bent levőkkel a felszen­telés alkalmára külön nyomatott szent énekeket. A vidékről sokan eljöttek a testvérek örömében részt venni, különösen a békési egyházmegyéből ; de képviselve volt a csanád-csongrádi egyházme­gye is Petrovics Soma esperes, valamint Moj­zsik Lajos szentesi felügyelő által. A békési egy­házmegye, élén Veres József esperessel, az ösz­szes egyházakból több számú küldöttel vett részt az ünnepélyen. Ott voltak Orosházáról: Veres József esperes. Bulla Sándor felügyelő, Csiszár Mihály gondnok, T 0 b a k István, Tót-Komlósról : Csermák Kálmán lelkész, H a ­viár Lajos felügyelő, kir. főmérnök, Hor­váth Béla tanitó és a gondnoki hivatal, Csor­vásról : Freitag János lelkész, Bánfalváról : Okályi Gr. Adolf lelkész, Nagy-Szénásról: KI ár Béla lelkész, Kondorosról: Keviczky László lelkész, dr. Ha viár Gyula felügyelő, a gondnok és 6 kiküldött — s azonkívül számosan, mint a kik régi anyaegyházuk minden dolga iránt érdek­lődnek. Az ünnepélyt megelőző estén érkezett a nagy napnak illustris vendége a főpásztor, a ki előre kijelentette, hogy tekintettel a nagy munka­időre, nem kiván semmiféle — ily alkalomkor szokásos — nagyszabású fogadtatást. Ez el is maradt, s a nagyon szeretett főpásztor tiszteletre­méltó, rokonszenves személyét a vasút állomásnál Placsko I, lelkész fogadta üdvözlő beszéddel a fogadtatásra megjelent tanitói kar és egyháztaná­csosok élén. A püspök úrral egyidejűleg érkezett az egyházmegye esperese Veres József is s a kiváló vendégek az egyház két temploma hatal­mas harangjainak zúgása közt bevonultak a vá­rosba végig a főutczán a régi templom felé, hol a püspököt Áchim Ádám érdemült főesperes fogadta lelkész-lakába vendégül. Az ünnepély a régi nagy templomban vette kezdetét reggel 7 órakor kezdődő istenitisztelettel, melynél az oltári functiót Achim Ádám lelkész végezte, a szószék­ről pedig, az ünnepre előkészítő rövid beszédet mondott — a rendes epistolai szt. leczke alapján Keviczky — kondorosi lelkész. Ezen isteni tisz­telet után megindult a sokaság a város másik végén épitett új Sionhoz. Előállván a fogatok, a lelkészi kar is a püspökkel ólén vonult az ünne­pélynek tulajdonképeni színhelyére. Ott nemsokára a megszűnt harangzúgás után a főajtónál meg­csendült püspökünk ajkán az áhítatos antifóna, melyre visszhangzott a templomból a tanitói kar válasza. A kapu megnyittatott, az orgona átható

Next

/
Thumbnails
Contents