Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Barsi egyházmegyei törvényszék

zódó, de csillapítani meg sem kísérlett izgatottság ürügye alatt az ülést feloszlatta, — hogy az általa ismételten idézett 23. §. világos rendelete ellenére az ülés felfüggesztésének és feloszlatásának okait s panaszát intézkedés végett a felsőbb egyházi hatóság elé nem terjesztette, — mindmegannyi vétség, mely az alkotmány 324. §. c) és d) pont­jai alá tartozik; — d) az ügyiratoknál 8. sz. a. fekvő nyilatkozatában gúnyos párhuzamot vonván püspöke és a saját eljárása közt, tiszteletlenséget követett el egyházi felsősége iránt (324. §. g) pont); — e) a vizsgálóbíróhoz intézett 19. sz, levelében megjelenését egyszersmindenkorra meg­tagadván s fegyelmi ügyét eleve üldözésnek, poli­tikai tendentiosus pernek, törvényes bíróságát -ellenségnek jelezvén, melynél igazságot nem talál­hat, ismét tiszteletlenséget és nagymérvű engedet­lenséget tanúsított egyházi felsősége iránt; — f) mindezen vétkes cselekmények és mulasztások tervszerüleg összefüggenek s ennélfogva közös jellegük, a szándékosság, közvetlen czéljok nem lehetett más, mint a kerületen való képviseltetést meghiúsítani, jogtalan és törvénytelen elégtételt adni Zoe h Pálnak és Dohnányi Lajosnak és az általok képviselt, bennök személyesített s az egyház békéjét veszélyeztető irányzatnak; közve­tett, további czéljok: a szenvelgett vértanúság olcsó dicsősége ; a benső rugó, az indító ok pedig — a bírónak ezt is kötelessége felkutatni — amaz államellenes törekvés, melynek fogalmát ez a szó fejezi ki : panslavismus. — Ez adja kezünkbe a lélektan segítségével a kulcsot ama rejtélyhez, hogy Minich Jaroslav, a jogtudor, az ügyvéd, a kiváló műveltségű ember, mint egyházmegyei másodfelügyelő, az egyházi vétségeknek ilyen hal­mazába temetkezhetett. — A bíróság magasabb szellemi képességeit, a törvényekben való hivatá­sos jártasságát és azt, hogy válság közepette vévén át az egyházmegye kormányzását, az átla­gosnál nagyobb erély kifejtésére, példányszerű törvény tiszteletre és hivatali kötelességeinek kiváló hűség és lelkiismeretességgel való teljesítésére vállalt erkölcsi kötelezettséget, súlyosító körülmé­nyeknek tekintette. — A vétségek halmaza, a vádlott vétkes cselekvőségének azon súlyos követ­kezménye, hogy az egyházmegye alkotmányos jogai gyakorlatától, érdekei képviseletétől meg lett fosztva, egyházai és lelkészei pedig azon veszély­nek kitéve, hogy a kerülettől és a kerület útján élvezett anyagi támogatástól elesnek, és a kiemelt súlyosító körülmények eléggé indokolják, hogy vádlott, ki a vizsgálat alatt hivataláról lemondott, a reá alkalmazható legsúlyosabb fegyelmi bünte­téssel, egyházi és iskolai 'hivatalok viselésére való képtelenné nyilvánítással illettessék.— Krizsan Zsigmondot, mint helyettes esperest és mint egy­házmegyei jegyzőt, a 324. §. c) és d) pontjaiban körülírt törvényszegés és kötelesség mulasztás vétségei mindkét minőségben, azonfölül helyettes esperességi minőségében hivatalos kötelességeinek nagyobbmérvű elhanyagolása is terhelik. — Mind­ezek saját beismerése alapján állapíthatók meg. — Beismerte, hogy mint helyettes esperes az összehívó tárgysorozatából a kerületi gyűlésre kül­dendő képviselők választását szándékosan hagyta ki, mert az egyházmegye által e tárgyban előző­leg hozott határozatok behatása alatt állott. — Inditó okai, czélzatai nem lehettek mások, mint dr. Minich Jaroslavnak, kivel tudatosan, terv­szerüleg működött közre abban, hogy az egyház­megye a kerületen képviselet nélkül maradjon. — Mint egyházmegyei jegyző is élt az alkalommal, hogy dr. Minich et törvénytelen eljárásában hű­ségesen támogassa s ezt az eljárást lehetőleg a törvényesség látszatával leplezze. — A hit alatt kihallgatott Riesz Károly lelkész, Michnay Albert egyházfelügyelő ós H ein le in Emil he­lyettes lelkész vallomásaiból kitűnt, hogy a jegy­zőkönyv II. és XVIII. pontjai, tehát épen azok, melyek az összes gyűlési határozatok megsemmi­sitését vonták maguk után, nem hű kifejezései a gyűlés akaratának ; mert daczára, hogy a jegyző­könyv II. pontja alatt foglaltakat minden felszó­lalás, vita és a gyűlés megkérdezése nélkül csu­pán maga dr. Minich Jaroslav jelentette ki, úgy iktatta jegyzőkönyvbe azokat, mint a gyűlés köz­akarattal, egyházilag hozott határozatát. — Ki­tűnt, hogy a XVIII. pontban valótlanságok foglal­tatnak, mert az többségről és a tanácskozás csen­des vezetését lehetetlenitő izgatottságról tesz emli­tést, holott szavazás nem történt, a kihallgatott Riesz Károly, Michnay Albert és H ein lein Emil pedig azt vallják, hogy a többség minden valószínűség szerint a képviselők küldése mellett lett volna, s azt állítják, hogy a zajt egyszerű elnöki rendreutasitással meg lehetett volna szün­tetni. — Krizsan Zsigmond bevallja, hogy a II. pontot dr. Minich indítványa szerint szer­kesztette, de arra már nem emlékszik, hogy a XVIII. pontot ki szerkesztette. — Mindezek két­ségtelenné teszik, hogy jegyzői kötelességét nem végezte lelkiismeretesen, mert vagy készséges esz­közül szolgált a törvénytelenségek elkövetésére, vagy nagyon befolyásoltatni hagyta magát. — Az előzmények nem hagynak fenn kétséget, hogy az alternatívának melyik része áll. — Mint helyettes esperes következő esetekben hanyagolia el hiva­talos kötelességeit: — a) a kerületi törvényszék fegyelmi eljárást rendelő határozatát, melyet neki a püspök 1896. decz. 23-án dr. Minich Jaros­lavnak és Varga Jánosnak leendő kézbesítés vé­gett leküldött, csak febr. 20, illetve 22-ikén s csak a püspöktől jött megintő levél vétele után szolgáltatta kézhez; — b) Thurzó Dániel egy­házmegyei ellenőrt az egyházmegyei közgyűlésnek hivatalból tagját, a közgyűlésekre meg nem hívta ;

Next

/
Thumbnails
Contents