Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Raffay Sándor. A hit bibliai képekben

aki magának kincset takar, az Istenben pedig nem gazdag." (Lukács 12, 20—21.) A szenteskedés és az igaz, önzetlen hit két ellentétes pólus, találkozás lehetősége nélkül. Egyiknek élete, a másik halála, A hit tehát nem olyan könnyen megszerezhető valami, mint első tekintetre látszik, úgy, hogy nagyon is igaz a mondás: „Nem minden, aki azt mondja : Uram, Uram ! megy mennyországba." (Máté 7, 21.) Az igaz hit Isten ajándéka (Eph. 2, 8), a léleknek gyümölcse (Gal. 5, 22) s bizonyos mértékig mindig lemondás, mely egyúttal fölemelő diadal. (I. Ján. 5, 4.) Egy gazdag ifjú ment egy izben Jézushoz. Tudta, hallotta már, hogy az a csodálatos rabbi az emberek üdvösségét munkálja és örök életet igér. Milyen kedves és kivánatos dolog is volna az, ha itt a földön kényelemben élve, gazdagságban dúskálkodva, midőn elköltözik a másik világra, ott is zavartalan boldogság lenne csak osztályrésze. Gazdagság a földön, boldogság az égen, ugyan ki ne óhajtana magának ilyen sorsot ! A gazdag ifjú is erre vágyott. Annál inkább, mert — úgy tanulta, úgy hitte — elég ha a Mester által megszabandó jótetteket elvégzi, ami gazdagsága mellett nehezére sem esik. és elnyeri az örök boldogságot. Azt hitte, hogy a mennyek országa bármi áron, bármily módon megvásárolható. A balgatag ember! Azt mondja neki Jézus : élj úgy amint azt az Isten akarata megszabta. Es a gazdag öntelten bizonygatja, hogy e tekintetben benne nincsen semmi fogyatkozás. Amint látszik tehát már előbb is csakugyan komolyan készült az üdvösség elnyerhetésére. Megtett mindent, amit Isten törvénye kívánt, de azt az egyet, amit a Jézus kíván, hogy a mennyért lemondjon a földről, hogy hitét ne egyes jó cselekedetekkel, hanem telies odaadással, egy élettel pecsételje meg, nem volt képes megtenni. Azt olvassuk róla : „Mikor pedig az ifjú e beszédet meghallotta, megszomorodva elment, mert sok jószága volt." Csoda-e, ha azt mondotta rá az Úr: ..Könnyebb a tevének átbújni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába." (Máté 19, 16—24.) A világ szeretete tehát a hitnek nagy akadálya. Pedig a hitetlenség és a világ szeretete a a legtöbbször karöltve jár. A holt tenger mellett egy emberalakú kőoszlop látható. Azt tartják, hogy ez a Lótlmak sóbálványnyá vált felesége. Hogy miért vált sóbálványnyá? — Tudjuk, hogy Sodorna és Gomora bűneinek özönét megsokalta az Úr. Kimondotta felette az Ítéletet: pusztuljanak el e városok minden lakosukkal együtt a földnek szinéről ! Csak az egyetlen Lóthot, e kegyes férfiút szánta meg az Úr. Miért büntesse őt mások bűneiért, hiszen egy igaz miatt inkább száz gonosznak is megkegyelmezne. Meginti hát, hogy feleségével s lányaival együtt meneküljön, de útközben hátra ne nézzenek, mert aki az Űr Ítéletét látja, meg kell halnia. Lóthnak szintén kegyes felesége kíváncsi asszony volt. aztán szerette is a földet, az édes otthont, a hol puha fészket rakott, nem tudott attöl egy könynyen megválni, de meg nem is igen hitte, hogy az Isten azokat a víg, szép városokat csakugyan el fogja pusztítani. Hátranézett tehát és abban a pillanatban sóbálványnyá vált. (I. Mózes 19, 1—26.) Az az oszlop a világ szeretetének, a kétkedő hilnek és a kíváncsiságnak, megannyi emberi gyarlóságnak örök intő jele. Bizony a hivő embereket is elfogja néha a kételkedés. Ott van előttünk a példa Zakariásban, (Lukács I. r.) Dicső papi nemzetségnek nagy tekintélyű sarja, maga is pap. Megvénhedett feleségével együtt a nélkül, hogy Isten legnagyobb áldásának, édes gyermekeknek örülhetett volna. Megnyugodott, nem zúgolódott, hiszen az Isten adhat s elvehet. Hűséggel, panaszló hang nélkül szolgálja Urát, Istenét. Most is ott van a templomban, az Úr szine előtt. A népért jóillatokkal áldozik az Úrnak. Es az Ur szivesen fogadja Zakariás áldozatát, sőt mert soha ellene nem zúgolódott, mert hűséges volt, angyalával azon Ígéretet teszi neki, hogy fiú gyermeke születik, ki nemcsak neki, hanem az egész Izraelnek, sőt Isten nevének is dicsőségére válik. Es aki soha az Úr szavában és ígéretében nem kételkedett, aki mindig oly erősen hitt, most el nem tudja hinni, miként lehetne az, hogy nekik, az elaggott embereknek még gyermekük lehessen. És mert hite megrendült, mert kétkedni tudott az Ur ígéretén, megnémult és néma maradt mindaddig, mig szemeivel meg nem győződhetett róla, hogy az Isten Ígérete mindig igaz, azért szavában föltétlenül hinni kell. Nem igy Ábrahám. 0 hitt és nem kételkedett. Pedig ha valakinek, neki volt oka kételkednie. Azt igérte neki az Isten, hogy fiában Izsákban megáldja őt és magvát megsokasítja az egész földön és nagygyá, hatalmassá teszi. (I. Mózes 15. r.) Örült Ábrahám az Ígéretnek ós hitt Istenének. Egyszer azonban azt a parancsot kapja az Úrtól, hogy ami előtte legkedvesebb, legdrágább a világon, áldozza fel neki a fiát. Az öreg Ábrahám szamarára maga mellé ülteti Izsákot és viszi fel a hegyre, hogy kiontsa fiának vérét, mert az Úr úgy kívánja. (I. Mózes 22 r.) Nem értheti ugyan, miként áldhatná meg őt gyermekében az Úr, ha elveszi tőle, hogy miként sokasíthatná meg az ő magvát az egész világon, ha nem lesz gyermeke, de hiszi törhetlen bizalommal, hogy Isten minden beszéde és Ígérete szent és igaz. Es e minden áldozatra, föltétlen lemondásra is képes hitéért lett ő a „hivők atyja." (Róm. IV.)