Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Laukó Károly. Nyugdíjintézetünk

Nyugdíjintézet, n. Ugy vagyunk mi ev. papok ezzel a nyugdijintézeti tervezettel, mint az utas, ki nap-nap után mérhetlen síkságon bolyongva megszálló helyet keres, hol fáradalmai után megpihenhessen. Ha végre a messze távolban, ott, hol az ég a földre borul, egy ködös pontot lát, feléje siet. A ködös pont kiszélesül s magasba nyúló csúcsok jelzik, hogy ott csakugyan nyugvóhely, falu vagy város vagyon. Prot, papságunknak, negyedfél százados bolyongás után, most némi nyughely Ígérkezik. Lássuk : mennyi e nyughelyen a szállásbér és mit kapunk érte? Mert hát reánk, szegénysorsú prot. papokra nézve ezek a legfőbb kérdések. Megbirjuk-e az áldozatot s nyerünk-e ennek az áldozatnak és fontos közszolgálatainknak megfelelő tisztességes nyugdijat vagy segélyt? A tervezet szerint még semmi esetre sem nyerünk! De oly aiapos ós világos az indokolás, hogy most, ezt a keveset is el kell fogadnunk. Hadd lássa a köz egy ház és a nemzet, hogy mi így is liiven munkálkodunk, küzdünk s tűrünk tovább, — várván és bízván abban, hogy az állami intézők majd minket, 650 szellemi munkásból álló nemzeti hadsereget is néznek és becsülnek legalább annyira, mint a külföldről importált amaz egyetlenegy apamént, a melyért 180,000 frtot a közelmúlt napokban fizettek le ! A nyugdij tervezet, számot vetve az anyagi és mathematikai nehézségekkel, 400 frt nyugdijat, 200 frt özvegyi ellátást s az árváknak perczentualis neveltetési járadékot ígér s ezért a tagoktól 60 frt belépési dijat, 28 frt évi járulókot s ugyanily czimen minden egyházközségtől egy-egy lelkész után 12 frtot, vagyis : egy tag után évenként 40 frtot kiván. Igaz, hogy megeshetik, sőt a tapasztalat igazolja is, hogy papjaink jórésze jóval túléli az élet delét, az 50 évet, sőt sokaknak, a biblia mértéke szerint a 60 avagy 70 esztendő sem bénítja meg lelkipásztori munkaerejét. Tehát a 25, 40, sőt 50 évig működő pap remélhető nyugdijára ugyanannyi éven át fizettetik az évi 40 frt ; vagyis azért, hogy „elöregedése" esetén legfölebb egypár éven át élvezzen 400 frt nyugdijat, vagy özvegye, szintén pár évre (mert ezeknek kiskorú árváik már nem igen vannak) 200 frtot: 30 év alatt pap és egyháza befizet — kamatos-kamatokkal együtt — 3500 frtot, 40 év alatt 7000 frtot! Igy, ilyennek biz ez a nyugdij és segély csekély is, drága is ! de mégis több, mint semmi, mert melyik pap és egyház tenne le évenként 40 frtot kamatos-kamatozásra — ha nem muszáj ? Lám, ha eleinknek s egyházközségeinknek eszükbe jut vala hajdan, hogy e czélra alapul néhány forintot letesznek s ahoz évenként egyház és lelkész kötelezett összeggel járultak volna : ez lenne ám az adott helyi nyugdijalap s a mi fő, minden egyházközségnek lenne egy tekintélyes t ő k e v a g y o n a, mely ha akkorára nőne fel, hogy annak kamatai a papi nyugdíjigény födözésére elégségesek s ha azután időközönként nyugdíjazandó nem lenne: annak jövedelmeit az egyházközség saját czéljaira üdvösen használhatná fel! Mert az is bizonyos, hogy sok egyház van, melyben 40—50 év alatt sem fordul elő paphalál. Az én egyházközségem 105 éves s egy paphalottja volt. az is 52 évig szolgált. Kiszámítottam, hogyha egyházam alakulásakor letett volna 100 frtot s ahoz évente egyház és lelkésze együtt 40 frtot — nem is számítva a gyűjtéseket, adományokat és hagyományokat — ez 67o kamattal (régiclőktől máig átlag többre is tehető) 50 év múlva 13,500 frt tőkévé nőtt volna fel ! Mily szép e g y h á z k ö zségi vagyon volna ez, melynek jövedelme 810 frt. Ennyi lett volna 50 év után az esetleg munkaképtelen lelkésznek helyi n y u g d i j a, vagy elárvult családjának ellátási illetéke, — utóbb pedig több és több ! Én megkedvelvén ezt az eszmét, a millenáris év emlékére létesítettem egyházközségemben ilyen helyi nyugdij- és segélyalapot, melyhez az egyház évi tiszta jövedelmének lOVo-jával járul. 1000 frt alapom már van, és habár a netalán utánam maradó özvegy és árvák még csekély segélyt nyerhetnek, de örömmel gondolok arra, hogy utódaim, vagy már első utódom is, mind áldani fogják a millenáris év nagy és jótékony alkotását ! Azok már nem áhítoznak az egyetemes papi nyugdij után, — az egyháznak pedig lesz egy tekintélyes, elidegenithetlen alapvagyona s paróchiájának homlokzatára felírhatja a vigasztaló igét: „Hagyd el a te árváidat, én eltartom, — és a te özvegyeid én bennem vessék reménységüket."