Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Jelentés a soproni gyülekezetben gyakorlatba veendő belmissiókról

Tizenötödik évfolyam. BVAH6. 22. szám. Orosháza, 1897. június 3. ÉS ISKOLA. Előfizetés dija : Egész évre . . ö frt. Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 frt £»0 kr. Egy szám ára 12 1er. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő ós kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal Fél oldal. . Negyed oldal Ennél kisebb Bélyeg külön . H frt • - * „ • ® » 1 , 30 kr. Jelentés a soproni evang. gyülekezetben gyakorlatba veendő belmissióra vonatkozólag. Főtisztelendő és Méltóságos Püspök Úr. Szeretett Főpásztorunk ! „Viseljetek gondot azért magatokról és az egész nyájról, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével keresett.A nagy apostol ezen szelid, de mégis komoly figyelmeztetése nein csupán a hajdani Efesus elöljáróinak szólt, — megszívlelendő, elmélkedésre serkentő alapige gyanánt szolgál az ma is, és kiváltképen napjainkban minden egyes evangyélionii lelkipásztornak. „Vigyázzatok, azt kiáltják!" Ez lett ismét a Sión őreinek korszerű éneke s a megfelelő fohászt a zsoltárdalnok adja ajkainkra : „Kérlek, Uram, tarts meg most, kérlek, Uram, adj jó előremenetelt most!" A közel múltban életbeléptetett új egyházpolitikai törvények, a polgári házasság, az állami anyakönyvvezetés, a felekezetnélküliség, az 1868. 53. t. cz. 12. §-ának eltörlése s a gyermekek vallására vonatkozó újabb intézkedések, ha még annyira a korszellemből folyó és szükségparancsolta alkotások is azok, egyházunk beléletét nagyon is közelről érintik s a lelkészt, aki azoknak lankasztó, bomlasztó hatásával szemben az egyház tekintélyét, benső erejét s a hivek lelki ós testi üdvének, boldogulásának munkálásában nélkülözhetetlen voltát megóvni s bebizonyítani akarja, fokozott tevékenységre, éber vigyázásra s buzgó imádkozásra sarkalják. Az igehirdetés hathatós eszköz ugyan még ma is Istenországának terjesztésére s méltán képezi istentiszteletünknek középpontját, de a jó pásztornak a tévelygő juhokról sem szabad megfeledkeznie, kik az evangyélioni éltető legelőjét megvetik s álutakon keresnek üdülést, a szegényeket, a betegeket, az elaggottakat, a szenvedőket, együgyüeket és árvákat is szivén kell hordoznia, kiket a mindennapi élet keserves gondja, az inség és nyomor, ezerféle baj és csüggedés tesz siketekké a harangok templombahivó szózatával szemben, neki hiven gondot kell viselnie, hogy a reá bizott lelkek közül csak egy is el ne veszszék. S ime, ha mindezt fontolóra vesszük, a belmiss7iónak végtelen nagy és dicső mezeje tárul fel szemeink előtt. „Az aratásra való gabona bizony hogy sok, ele az arató kevés." A soproni evang. gyülekezet kebelében az atyáktól örökölt ősi hitbuzgóság s evangyéliomi vallásosság — Istennek legyen hála — még ez ideig nem apadt ki, az új egyházpolitikai törvények és intézkedések hiveink vallás-erkölcsi életére — meggyőződésünk szerint — semminemű káros befolyást nem gyakoroltak, sőt azt mindinkább fokozódó szent lángra lobbantották. A legnagyobb lelki örömmel s Isten iránti buzgó hálával és magasztalással tehetünk ugyanis tanúbizonyságot, hogy a templombajárók száma az utóbbi években nem hogy fogyott volna, hanem inkább folyton emelkedő szaporodást mutat< Igy a legközelebb muít hetekben is az egymásután oly sűrűen eső ünnepek és vasárnapok alatt tágas templomunk délelőtt úgy, mint délután, a szó szoros értelmében folyton zsúfolásig megtelt áhitatoskodókkal. A keresztyén adakozó szeretet sem hidegült meg a szivekben, a minek hangosan szóló bizonysága a többek között a magánalapítványokból tetemes költséggel berendezett templomi fűtés és az áldásos diakonissza egy le:, melynek szent czéljaira özv. M un ker Anna Kr. úrnő 8000 frtos alapítványán kivül egyes hitbuzgó