Evangélikus Egyház és Iskola 1897.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Kovács Sándor. A kuruczvilág kültő asszonya
híveknek egyelőre tartózkodó álláspont ajánltatik az egylettel szemben azért, mert az egyházi főhatóság felügyeleti jogát alapszabályaiban ignorálja. Ezen körleveleket a „Cirk. Listy" áprilisi száma terjedelmes, sok helyen kövér betűkkel megrakott vezérczikkben bonezolgatja, bírálgatja s az azokat kibocsátó püspök urakat elitéli. Az E. A. §§-ai közül, melyekre a püspök urak hivatkoznak (3. 87. 114. 150.) a c-zikkiró szerint egy sem vonatkozik az egyletre ; de azt az egyet mégis beismeri, hogy a püspök urak közül Balti k püspök ur a legügyesebb kezelője a paragrafusoknak, a mennyiben ő csak a 3-ik §-ra s különösen a 150. §. s. betűjére hivatkozik, mely utóbbi igy szól : Az egyet, közgyűlés ..szemmel tartja az egyet, gyáminíézetet és más egyet, jellegű egyház intézetek és társulatok tevékenységét." Ezen idézésről a czikkiró beismeri, hogy mégis nyom valamit. Erezték az egyházi felügyeletnek s az egyletnek az alkotmány keretébe való beillesztésének szükségét magok az alapítók is s keresték is a felügyeletet. De hol? A nyitrai egyházmegyénél. A nyitrai egyházmegye 1896-ik évi szept. 16-án megtartott gyűlésének 19-ik jkvi pontja így hangzik: „Azon előterjesztett kérdésre, vájjon a nyitrai egyházmegye a köznép számára erkölcsi tanulságos iratok kiadása czéljából tágabb körű ev. közönség által alapítandó missiói egylet védnökségét el nem vállalná-e? — az ehm. gyűlés ez idő szerint érdemlegesen nem felel, hanem a belmissió fontos ügyét úgy a lelkészeknek, mint Krisztus tiszta evangelioma barátjainak komoly tanulmányozásul ajánlván os saját érdeklődését ezen jó ügy iránt kifejezvén : az egylet tüzetesebb megismerése czéljából, azon értekezlethez, mely az egylet megalakulása ügyében Rózsahegyen tartatni fog, kiküldi M o c k o János alesperest és B o d i c z k y Mihály krajnai lelkészt/' Xe vegye tehát a czikkiró oly annyira zokon a püspök uraknak, a midőn tulajdonképen ugyanazt kivánják, a mit az alapítók is — csakhogy elhibázott irányban — szükségesnek véltek : a midőn az egyetemes egyházon kívül felállítani szándékolt egyetemes jellegű egylettel szemben egyelőre tartózkodó állást foglaltak el s tartózkodást egyházmegyéiknek is ajánlottak s annak az egyet, egyház keretébe való beillesztését sürgetik, mert a nyitrai egyházmegyét egyetemes főhatóságnak el nem ismerhették. Tegyenek eleget a formának s ne nyomják reá az egyletre a mint az szokásuk, előre is az exelusivitás bélyegét s megalakulhat az egylet, melyet a püspök urakkal együtt mindannyian szükségesnek és üdvösnek tartunk. — Békesség legyen velünk és közöttünk ! Az eperjesvárosi és vidéki (magyar-tót) ág. hitv. evang. egyház május hó 16-án tartotta lelkész választó gyűlését, a melyen négy jelölt közül 40 szótöbbséggel L i p t a y Lajos volt eperjesi, jelenleg losonezi segéd-lelkész választatott meg lelkészül. Bándjf Endre lévai lelkész f. hó lS-án vezette oltárhoz Oziglan Amáliát Bakabányán. Azon küldöttségben, mely Pozsonyban ő felsége előtt tisztelgett az ág. hitv. evangélikusok nevében, mintegy százan jelentek meg ; a dunáninneni kerület, valamennyi egyházmegyéje képviselve volt és pedig a nyitrai a helyettes egyházmegyei elnökség Moczkó J. és Si m ko J. által, a treneséni szintén a helyettes föesperes Ri esz K. által. Vajha előjele lenne ez annak, hogy az őszi kerületi gyűlésen már nem lesz jelentés törvényellenes távolmaradásról ! Halálozás. Vicia Lajos csanálosi ev. lelkészt f. hó 8-án temették el nagy részvét mellett. Értesítés. Föl hiv om a külföldi egyetemeken tanuló eperjesi hitjelölt urakat, hogy az eperjesi collegiumnál lévő s külföldre szóló többrendbeli f ösztöndíjnak elnyerése czéljából leckekönyveikkel j s lehetőleg látogatási bizonyítványaikkal ellátott' kérvényeiket e hó végéig hivatalomhoz beterjeszteni szivesek legyenek. Eperjesen, 1897. május 12-ikén. Dr. Szlávik Mátyás, a collegium e. i, igazgatója. IRODALOM. Magyar hírlap, „A második gravámen a protestáns és a zsidó felekezetek küldöttségeinek adott válaszokról szól. Nem arról, hogy a katholikus klérus a többi felekezetek küldöttségeitől külön sorban és jóval előttük tisztelgett. Ezt megmagyarázza a primás személye. Azt is jól ismerjük, hogy a katholikus hivők számbeli többsége elégséges megmagyarázója az elsőségnek. Az ellen sincs szavunk, ho^y a felség válaszaiban nyoma legyen annak a fiúi szép ragaszkodásnak, melylyel a király, mint az ország első katholikusa, az ő egyháza iránt viseltetik. S végre azt se kérdjük: mivel érdemelték meg a zsidók azt a közvetett kételkedést, melyet a királyi válasz éppen az ő hűségük tekintetében kifejez, amikor csak a jövőre reméli, s nem máról tudja, hogy a zsidók hű és hasznos polgárai e hazának? A zsidók már megszokták az efféle intelmes jóindulatot s végre is mindössze egy esztendeje, hogy recipiálták s harmincz éve, hogy emancipálták őket. De a protestáns egyházakat több mint száz esztendeje, hogy véglegesen recipiálták, s éppen ötven éve, hogy a katholika vallás megszűnt államvallás lenni. Mit jelent hát s az 1791-iki és 1848-iki törvényekkel hogy fér meg az a fölvilágosoclottan türelmes, az az üldöztetések ellen való megvédést biztositó hang, amely nem ma először lengi át a protestáns felekezeteknek mondott királyi válaszokat? Lehet, hogy a ceremóniás mester orthodox spanyol érzése sze•••
