Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Kovács Sándor. A kuruczvilág kültő asszonya

Ettől fogva zavartalan P e k r y é k boldogsága ; nem vet rá árnyékot sem a mult emléke, sem a jövő aggodalma. Gyermekeik felnőttek s szeretetök újra egyesiti, összeforrasztja a szülők szivét. Viszonyuk ismét oly benső, odaadó, mint egykor, házas életök első éveiben, a mikor ifjak voltak s inkább megálmodtak, mint elképzelték a jövőt. Még egy nagy csapást el kellett viselnie Pekrynének, egyetlen fia halálát, a kit reménykedve, aggódva nevelt. Leányai azonban megmaradtak körülötte, hogy üde ifjúságukkal megaranyozzák édes anyjuk utolsó éveit. Ezek az utolsó évek ismét sok szenvedéssel próbálták meg. R a butin császári tábornok egy évnél tovább fogva tartotta Szeben várában, hogy Pekryt elpártolásáért megbüntesse. A fogságban szélütés érte, annyira elerőtlenedett, hogy halálát várta, de mégis fölgyógyult. Midőn fölépült, szép énekben .adott hálát Istennek jóvoltáért. Oh hogy f'dliassalc hálákat Néked édes Jézusom, En megváltó Krisztusom, Ki az halál kapujából Kihoztál, seaitségem, Jézus én reménsésem ! Az te gyógyító szent kezed Elbágyadt tagaimat Orvoslá fájdalmiraat, Midőn azoknak soksága Szintén lenyoma engem . . . Jézus én reménségem ! Te nem adtál az halálnak, Életben megtartottá', Jóvoltodbúl megaldál ; Tömlődbe szedvén könnyemet Megvigasztalál engem .... Jézus, én reménségem! Ne hagyj el kérlek engemet, Légy ez után is velem Mind holto i ig s én szivem Egyedül téged óhajt-on Jézus, édes szerelmem Jézu.--, én reménségem !*) A sanyarú fogságból Pekrynét a fejedelem .szabadította ki ; egy osztrák főtisztet adott érte cserébe. Pekry né szép levélben köszönte meg Rákóczinak, hogy „fejedelmi kegyességével terhes s országos gondjai között is róla, méltatlan s alázatos szolgálójáról, úgy vele együtt keserves rabságot szenvedő szegény gyermekeiről megemlékezett." Melynek is alázatos engedelmességgel való megszolgálására csekély házammal együtt alázatosan kötelezem magamat s életem fogytáig kívánom s Istenemet kérem, hogy az Nagyságod fejedelmi székét tegye állandóvá s erősítse édes hazánk s elfogyatkozott nemzetünk örömére s életét hosszú időkre terjessze, sok hasonló nyomoru*) Ezt az éneket adta elő felolvasás után a theol. hallgatók kara. Dallama Shlubokosti Srea Meho. (Oh én bűnös jaj mit tegyek!) ságban levő igaz híveinek oltalmokra s vigasztalásukra." Kiszabadulása után Beszterczére költözött P e k r y n é leányaival. Onnan kisérte figyelemmel a nemzet élet-halál harczát. Az imént idézett levél elárulja, hogy Petrőczy István leánya hű maradt gyermekkora hagyományaihoz, a nemzeti ügyé volt egész lelkesedése s megdobbant szive minden diadalhir hallatára. Férje, bátyja, vejei Rákóczi zászlói alatt küzdöttek, a szabadságnak igazi hősei voltak. Szidónia egyenlő remény nyel ós félelemmel várta a harcztéri tudósításokat, mint honleány és családanya. Egy izben Pekryt ellenségei gyanúsították a fejedelem előtt, hogy vissza akar térni a császári zászlók alá. Rákóczi a megdöbbentő h irt csupán Bercsén y iv e 1, legmeghittebb barátjával közölte. Bercsényi válasza megragadó és hű jellemrajza Petrőczy Kata Szidóniának. „Pekry n valóban búsulok, noha ebségét nem tudom ; de talán lehet oly reménség — utolsó — hozzája : felesége, ki regnál rajta, okos, jó aszszony, jó lelkű s jó magyar, (én tudom) fordit rajta." íme egy kurucz generalis, a ki felett odahaza ínég kuruczabb generalis regnál. Felesége hatása volt-e, vagy igaz meggyőződése szülte, — de Pekry nem ingadozott soha s fejedelmét, hazáját hiven szolgálta. Az országszerte tisztelt matrónának élte alkonyatán még egyszer bújdosóvá kellett lennie. A zsibói csata után Erdély megint a császáriak kezébe esett s Pekry családostul Moldvába menekült. Idegenek közt ülték meg karácsony ünnepét, de ez a bújdosás nem tartott sokáig. A jövő év tavaszán már Huszton laknak, a fejedelem várában, a hol nem érhette őket senmii támadás. Mivel Erdély a szabadságharcz végéig a változó hadi szerencse koczkája maradt, nem tért vissza többé állandó tartózkodásra, hanem Szatmárban, Mármarosban. Beregben élte le utolsó napjait. Ezen a tájon Rákóczi bereg-szentmiklósi kastélyában érte a halál, 1708. október végén, 50 éves korában. Özvegyen hagyott férje félesztendő múlva követte. Mind a ketten a liuszti ref. templomban találtak csendes nyugodalmat. Pekry Lőrinczné lelke emelkedettségénél, tiszta idealismusánál fogva ennek a kornak egyik legérdekesebb alakja, egy kivesző faj utolsó példánya. Hazaszeretete, vallásához való hűsége oda emeli őt a nagy fejedelem, Rodostó számüzöttje mellé, a kinél semmivel sem kisebb. P e kryné nő, a kinek eleme nem a harcz, a viszonyokkal való elszánt tusakodás, ereje inkább a lemondás, a szenvedés keresztjének békés hordozása, — de rokonok s egyenlők abban, hogy egyik a kor férfi eszményének, a másik a kor nőideáljának megtestesítője. Körülöttük az emberek jórésze már nem érti őket; Szidóniát férjétől