Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Kund Sámuel. A tanítói nyugdíjalapra beszedendő 15 kros járulék kérdéséhez

A tudósítás czélja felmagasztalni Achim Ádámot, befeketíteni Veres Józsefet. Most már a kiadott jegyzőkönyv alapján lehet ellenőrizni az állitások igaz vagy hamis voltát: most már itt az ideje megvizsgálni a tényt, keresni az igazságot személyekre való tekintet nélkül. Csak ez a czélja e soroknak. ..Az egyházmegye működési körébe szerencsésen bevont ujabb s igy a körülményeket nem ismerő tagok sehogy sem tudták megérteni s még kevésbbé elfogadni azt az indítványt, hogy egy hivatalnok ellen csak azért (!!), mert közvizsgán bemutatott statisztikai adatok összegezésében 10-el hibázott, fegyelmi eljárás indíttassák." Ha az uj tagok nem ismerik a körülményeket: miért akarnak mégis szóvivők gyanánt szerepelni azok ellen, akik meg alaposan ismerik az ügyeket?! A körlelkészi jelentés szóban forgó pontja pedig szóról szóra igy hangzik: „Az éven kint megrótt hiányokkal jelent meg most is K. I., kinek iskolája messze elmarad a többitől. Ennek oka a tanítóban található, kinek nagy gondatlanságáról tanúskodik m é g vizsgálati kimutatása is ; kiírja ugyanis, hogy beirt növendéke van 100; ezek közül szeptemberben 40, októberben 48. novemberben 19, deczemberben 3 iratkozott be; csakhogy ez már 110-re rug; mikor az adatok helyesbítését kértem, akkor meg azt jelentette, hogy szeptemberben 32, októberben 56, novemberben 9 iratkozott be. A ki saját anyakönyvéből hivatalosan ily megbízhatatlan kimutatásokat állit ki Írásban: annál nagyon alacsony fokon áll a kötelességérzet." — Tehát nemcsak azért indítványoztak ellene fegyelmi vizsgálatot, mert az összegezésnél 10-et hibázott, hanem „az é v e n k i n t megrótt hiányok miatt", mert az esperesség 1895-iki gyűlése azt határozta, hogy „haladéktalanul fegyelmi vizsgálat indítandó az olyan tanító ellen, ki h a n y a g s á g s vétkes kötelességmulasztás folytán két egymást követő évben a tanításban kellő eredményt felmutatni nem képes." Ezen tanító ellen pedig — nem is említve régebbi bajait — már 1892-ben a fegyelmi vizsgálat megindítását elrendelte az esperességi közgyűlés; 1893-ban „a fegyelmi eljárás törvényes módon haladéktalanul foganatosítandó ", 1894-ben „a fegyelmi eljárás törvényes módon haladéktalanul foganatosítandó" ; 1895-ben ,,a közgyűlés K. I. tanító ügyét az egyházmegyei consistorium elnökének további intézkedés végett haladéktalanul beterjeszteni határozza, püspök ur méltósága egy közvádló kinevezése iránt értesíttetvén". Ennyi határozat daczára az elnökség semmit sein tett (talán mert Veres Józsefet illető elégtételről volt szó) s ilyen előzmények után ismételtetett a fegyelmi vizsgálatra vonatkozó indítvány. A ki ezt nem tudta: miért szól a dologhoz oly nagy ferdítéssel, hogy csak az összegezés elhibázása miatt kívánta valaki a fegyelmi vizsgálatot?! Fel lehet ilyent tenni okos emberről okos embernek? Ilyen ferdítés következik a tudósításban több is. Veres József esperesi jelentésének „erős megjegvzései a közpályán évek sora alatt érdemeket szerzett férfiú ellen reactiot keltettek, nem csak a szivekben, de szavakban is és érdemei a támadt vitából mint a convex lencséből megnagyobbítva kerültek ki." Ezen vád alapját is jó ismerni. A min. leiratára a püspök meghagyásából záros határidő alatt kellett válaszolni Szarvasnak is, az esperesnek is. Erről szól a jelentés ezen pontja: „Sajnálattal bár, de mégis kénytelen vagyok fölemlíteni, hogy Achim Ádám igazgató lelkész ur késedelme kellemetlen helyzetbe sodort engem a püspök úrral, a püspököt a miniszterrel szemben, mert azok, mikor a válasz a határidő lejártakor be nem érkezett, ismételten megsürgették azt ; ez is e r e d m é n y nélkül telvén el, végre a miniszter 14 napot tűzött ki záros időül a püspöknek; a mártius 16-án Szarvasra küldött min. átiratra többszöri sürgetés, kötelességre, törvényre való hivatkozás, a helyi felügyelő közbenjárásának kikérése daczára is az április elején már meghozott végzést csak jul. 18-án tíidtam kézhez kapni. Hasonló késedelmet tapasztaltam a közalap összeírásánál is, a mit végre is csak az uj igazgató lelkész küldött meg jul. 4-én." Ez volt a „támadás", melyet ,.az elismerés győzelmesen vert vissza s melyből A. Á. érdemei megnagyobbítva kerültek ki." Ilyen eljárást elismerés csak olyanok részéről érhet, kik kényelmesnek tartják a határozatok végre nem hajtását, a rend teljes elhanyagolását, s a kik az uj esperesben igen kényelmetlennek találják, ha pontosságot követel. Mulasztásait azonban annál nagyobb készséggel lesik; maga A. Á. p. o. a jelentés felolvasása után felszólalt, hogy az esperesi jelentésben régi gyakorlat szerint fel szokta az esperes említeni, hogy az elhunyt lelkész felett melyik lelkész tartott gyászbeszédet, (ez évben neki egy kedves barátja tartott ilyent s az név szerint nem volt megemlítve ;) pedig tévedt A. Á. ur, mert 1880-ban Kemény József, 1881-ben G-oldperger J., 1882-ben Zsilinszky Mihály. Petz Gyula, 1888-ban Kosztra T., 1890-ben Szeberényi Gusztáv, 1892-ben Haan L., 1894. Kutlik János, 1895-ben Szeberényi Andor, Sárkány János lelkészek haláláról emlékezett meg Achim A. esperesi jelentése, de egyetlen egynél sem említette föl, hogy melyik lelkész tartotta a gyászbeszédet. Tehát az ő tulajdon „szokása" ellene bizonyít az ő hibát kereső felszólalásának ! Az „Evang. egyházi szemle" tudósítója a hátralevő sorokban is igyekszik még Veresre ütni tehetsége szerint, olyan tárgyat fel sem említ, a minél nem csíphet rajta; pedig érdekes tárgy volt ám a