Evangélikus Egyház és Iskola 1897.
Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Weber Samu. Kiváló uraink, mint egyházunk oszlopemberei
Tizenötödik évfolyam. 13. szám. Orosháza, 1897. pprilis 1. Előfizetés dija : Egész évre . . ö frt. Fél évre ... 3 „ Negyed évre 1 frt E»0 1er. IÍ2V szám ára kr. MEGJ ELENIK .MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó VERES JÓZ Hirdetés dija: Egész olüal . . « frt Fél oldal . ... 4L „ Negyed oldal . . Ö „ Érvnél kisebb . . l ,, liélveií külön 30 kr. Kiváló világi uraink, mint egyházunk oszlop-emberei, — Opposita jiixta posita magis elluoescunt. — Háladatos, emelő feladat volna egyházunk történelmében a világi urakkal közelebbről foglalkozni. kik tudományukkal, buzgóságukkal, befolyásukkal és vagyonukkal egyházunkat támogatták, virágzóvá és tekintélyessé tették. Mindezek kipuhatolása és méltatása, egyházunk történetének legfényesebb lapját képezné. En csak a S^epességre vetek ez irányban visszapillantást és csakis egynehány kiváló alakra akarok figyelmeztetni, az összes érdemesek méltatása e téren egész nagy könyvbe sem férne. Már a világi urak tanulmányozása is egyházunkkal rokonszenvezett és élénk összeköttetésben állott és maradott vele. Ugyanazon külföldi egyetemen tanultak, hol papnövendékeink vizsgákra készültek. Rendesen a theologiai tanfolyamra is beiratkoztak, theologiai disputátiókban részt vettek és azokat, kik tanári, vagy papi pályára készültek, barátjaiknak és collegának tekintették, mely viszony fennállott, lia haza kerültek, életfogytig és a sirig. Th eökölj Miklós L. báró Késmárkról 1604-ben Heidelbergában tanult és nyilvánosan értekezett, mely beszéd nyomtatásban is megjelent: „Oratio de nobilitate, scripta et publice habita, in solenni illustris et antiquae Heidelbergensis Academiae conventu, V. die Septembris Anno Da Chrlste nobls sapIentlaM. = 1604. Hogy milyen szellemben és irányban tanult a világi úr, már a Chronostikonból is kitetszik : Krisztus adj nekünk bölcseséget ! T he ö k ö 1 j István 7 évig tanult német egyetemeken vállvetve nem egy kiváló theologussal. Ily elődök után csak természetesnek fogjuk találni, hogy Th eökölj Imre egyháza iránti szeretetében fegyverrel is megvédte szent hitét, érette feláldozván szerencséjét. szabadságát és életét. Thurzó Imre gróf Bethlenfalvárói (Szepes), Wittenbergában tanulván, a rectorsági fokot is elérte és különösen a szónoklat mesterségével behatóan foglalkozott. Két munkát ez irányban is aclott ki 1615-ben: „Horae primae exercitationum oratorium, quas cornes Emericus Thurzo de Arwa .... et rector academiae Wittenbergensis .... inter nobilissimos doctissimosquc aliquot juvenes Wittenbergae habuit. anno christiano MDOXV." ; és 1616-ben: „Thurzo Emericus Cornes rectoratus acaclemicus, idest, orationes, quas, cornes Emericus Thurzó de Arwa . . . rector hactenus academiae Wittenbergensis . . . offeieij caussa publice habuit, Wittenbergae anno MDCXVI." E hét és egy fél ivnyi negyedrétü munkát János György szász választó fejedelemnek ós atyjának Thurzó György nádornak ós örökös főispánnak ajánlja, ki a zsolnai zsinatban 1610-ben, 10 vármegyének ós a szepesváraljai zsinatban 1614-ben Szepes- és Sárosmegyének egyházait szervezte, biztosabb alapra fektette és méltatlan támadások ellen hathatósan védelmezte. A fia Imre, apja György nyomdokán járt, Wittenbergában protestáns hú szellemben tanult és itthon is igy működött élete fogytáig. P a 1 o c s a y Horváth János ősrégi szepesi családból, még most is fennálló Nedeczvárból származván, nem elégedett meg az itthon szerzett "tanulmányaival, hanem szintén külföldre és pedig Padua egyetemére ment, hol nem csekély volt a theologusok száma. Azok között forgolódott, élt és egy művet is adott ki: „Mnemosyne historica de quatvor summis imperiis, quadraginta et novem, et de regibus Hungáriáé decem et quatvor,