Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Ábray Lajos. Ünnepi beszéd 1897. március 15-én

lelkészi karunk abnormalis anyagi helyzetét s keresi a módozatot, mellyel e baj, ez égető szükség orvosolva lenne, gyülekezeteink, főleg azonban lelkészi karunk helyzetének, anyagi jólétének javitására ; ,.azt hiszem : indokolnom is felesleges, mert hiszen milliókról vagyon szó, a melyeket prot. szegénységünk előteremteni képtelen, itt csak is a hatalmasabb, az erősebb fél, az ugyanazon czélokért küzdő hatalmasabb munkatárs, az állani segíthet, még pedig első sorban is a lelkészi javadalmak korszeiű rendezésével, a gyülekezetek szükségleteinek összeirásával, vagyis hogy röviden fejezzem ki, az 1848. 20. t. cz. mçnnél előbbi életbeléptetésével, a mi egyszersmind hatalmas lépés, előrehaladás lenne a különiböző hazai vallásfelekezetek, főleg azonban nekünk protestánsoknak a szó valódi értelmében vett egyenjogositása, egyik vagy másik felekezet ,alapnélküli suprematiájának megdöntése felé. Sokat tehetnének e tekintetben világi nagyjaink, országos képviselőink, kik bizony velünk együtt érzik a bajokat, hátrányokat, egyházi legfőbb hatóságaink, addig zörgetve, addig sürgetve, mig méltányos igényeink ki nem elégittetnek, jogos követeléseink meg nem hallgattatnak. Róni. kath. testvéreink nem átallanak reversalisokat követelni, a retrogád irány, a revisió s felekezeti látszólagos érdekeik, jogaik megvédése érdekében s annyit talán mi is megtehetünk, kiket soha önző érdek, felekezeti szűkkeblűség nem vezetett, hanem mindenkor a közjót, a haladás fel nem tartóztatható kerekeit s mindenek felett édes hazánk jólétének, virágzásának vágyát ápoltuk keblünkben, hogy meggyőzni, bajunk iránt együttérzésre, sebeink orvoslására birni, buzditani törekedjünk nagyjainkat." Szabad sajtó, „A programmbeszédek évadján a vallás- és közoktatásügyi államtitkár mondotta amaz örvendetes üzenetet : „A kisebb javadalmazású protestáns lelkészek fizetésének 800 frtra leendő kiegészítésére nézve a törvényjavaslat készen van." Száz meg száz szegény protestáns pap keblében dobbant fel édes reménységtől a szív : íme észrevettek már minket is, ügyelnek ezután már mi reánk is, nem leszünk árvák . . . Felsarjadzik a reménység kiszáradóban levő bokra sziveinkben, élni fogunk, ha nem is úgy, mint fenséges hivatásunk megkívánná, de nem szeméten, koldusbottal kezünkben. A legilletékesebb ajakról hangzott el az örvendetes izenet -— igaz, hogy csak programmbeszédek évadján — de hittük, de reméltük, hogy a fórumén, az ország színe előtt is ünnepélyesen fog igéret tétetni amaz örvendetes izenet felől. Csalódtunk. Mint a hogy csalódtunk mi máiévszázadok óta annyit és annyiszor. Lezajlott a képviselőházban a knltuszbudget tárgyalása és mélységes hallgatás volt amaz örvendetes izenetről. Semmi biztatás, semmi igéret, még csak nem is emlegettek ott minket." Protestáns egyh, és isk. lap. ,A miniszter által kimondott eszmét, hogy a felső oktatás törvény utján szabályoztassék, s ennek folytán minden vallásfelekezet lelkészképzése az egyetemeken lehetővé tétessék, mi elvben helyeseljük, mert közművelődési, nemzeti és egyházpolitikai szempontból mind egyházainkra, mind hazánkra nézve fontos vívmánynak és erkölcsi nyereségnek tartjuk a theologia egyetemre való bevitelét, a mint ezt már ismételten kifejtettük." Magára a tervezetre, — t. i. hogy Budapesten a r: k. és gör. kel., Kolozsvárott pedig az egyesült protestáns és a gör. kel. román theologiai kart akarja a miniszter felállítani, — a következő megjegyzéseket teszi: „Tartózkodás nélkül kimondjuk, hogy ezt a megosztást határozottan helytelennek tartjuk, minci elvi, mind czélszerüségi tekintetből. Elvi szempontból hibás dolognak tartanok, hogy a magyarországi két prot. egyháznak, ha theologiája egyetemre kerül, a budapesti egyetemen hely ne adassék. Ez mellőzés és hátratétel volna a magyar protestantismusra nézve, mely értelmi súlyban ós számbeli erőben mindjárt a római kath. egyház után áll, nemzeti szempontból pedig az elsők között foglal helyet. A magyar protestantismust tudományos képviselet és arányos központi erő nélkül hagyni az ország első egyetemén, a nemzet tudományos és irodalmi központjában : ez érzékeny szellemi megrövidítése, mintegy tervszerű leszorítása volna a prot. egyháznak és tudományosságnak. Ez nem volna a jogegyenlőség és a jogviszonosság megvalósítása ránk nézve. De czélszerű sem volna ez az elhelyezés. A két prot. egyház negyedfél millió hívéből csak mintegy hat és fél százezer, tehát az elenyésző kisebbség lakik a Királyhágón túl, a nagy többség Budapestet kapja közelebb. Itt van a prot. egyházak legfőbb testületeinek, az egyetemes conventnek gyűlési helye ; itt laknak a két egyház legtekintélyesebb világi tisztviselői, gondnokai, felügyelői, tanácsbirái. Bizony nem volna előnyös, sőt határozottan káros lenne, ha Budapestet protestáns theol. kar nélkül hagyná az ország törvényhozása. Ezért nagyon ajánljuk a miniszternek, vegye komoly figyelembe az itt kiemelt nehézséget és aggodalmakat, tegye beható consideratió tárgyává ezt a sokoldalú és a felekezeti érzékenység miatt bizony nein könnyű kérdést, és részesitse a két protestáns egyházat bár annyi jóban, a mennyit a gör. keleti egyháznak szán, melynek mindkét egyetemünkön theologiai fakultást igér " Sárospataki lapok, „A lelkészi fizetések küszöbön álló állami rendezése" czim alatt a következőket mondja : az országgyűlést megnyitó királyi trónbeszéd reform-törvényjavaslatok közül a prot. egyházat, és különösen minket, lelkészeket, azon törvényjavaslat érdekel közelebbről, a mely az államsegély fokozatos emelése által, a bevett val-