Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Ábray Lajos. Ünnepi beszéd 1897. március 15-én

lelkészi karunk abnormalis anyagi helyzetét s keresi a módozatot, mellyel e baj, ez égető szükség orvosolva lenne, gyülekezeteink, főleg azonban lelkészi karunk helyzetének, anyagi jólé­tének javitására ; ,.azt hiszem : indokolnom is feles­leges, mert hiszen milliókról vagyon szó, a melye­ket prot. szegénységünk előteremteni képtelen, itt csak is a hatalmasabb, az erősebb fél, az ugyan­azon czélokért küzdő hatalmasabb munkatárs, az állani segíthet, még pedig első sorban is a lelké­szi javadalmak korszeiű rendezésével, a gyülekeze­tek szükségleteinek összeirásával, vagyis hogy röviden fejezzem ki, az 1848. 20. t. cz. mçnnél előbbi életbeléptetésével, a mi egyszersmind hatal­mas lépés, előrehaladás lenne a különiböző ha­zai vallásfelekezetek, főleg azonban nekünk protestánsoknak a szó valódi értelmében vett egyenjogositása, egyik vagy másik felekezet ,alap­nélküli suprematiájának megdöntése felé. Sokat tehetnének e tekintetben világi nagyjaink, orszá­gos képviselőink, kik bizony velünk együtt érzik a bajokat, hátrányokat, egyházi legfőbb hatósága­ink, addig zörgetve, addig sürgetve, mig méltá­nyos igényeink ki nem elégittetnek, jogos követe­léseink meg nem hallgattatnak. Róni. kath. test­véreink nem átallanak reversalisokat követelni, a retrogád irány, a revisió s felekezeti látszólagos érde­keik, jogaik megvédése érdekében s annyit talán mi is megtehetünk, kiket soha önző érdek, fele­kezeti szűkkeblűség nem vezetett, hanem minden­kor a közjót, a haladás fel nem tartóztatható kerekeit s mindenek felett édes hazánk jólétének, virágzásának vágyát ápoltuk keblünkben, hogy meggyőzni, bajunk iránt együttérzésre, sebeink or­voslására birni, buzditani törekedjünk nagyjainkat." Szabad sajtó, „A programmbeszédek évadján a vallás- és közoktatásügyi államtitkár mondotta amaz örvendetes üzenetet : „A kisebb javadalmazású protestáns lelkészek fizetésének 800 frtra leendő kiegészítésére nézve a törvényjavaslat készen van." Száz meg száz szegény protestáns pap keblében dobbant fel édes reménységtől a szív : íme ész­revettek már minket is, ügyelnek ezután már mi reánk is, nem leszünk árvák . . . Felsarjadzik a reménység kiszáradóban levő bokra sziveinkben, élni fogunk, ha nem is úgy, mint fenséges hiva­tásunk megkívánná, de nem szeméten, koldusbot­tal kezünkben. A legilletékesebb ajakról hangzott el az örvendetes izenet -— igaz, hogy csak prog­rammbeszédek évadján — de hittük, de reméltük, hogy a fórumén, az ország színe előtt is ünne­pélyesen fog igéret tétetni amaz örvendetes izenet felől. Csalódtunk. Mint a hogy csalódtunk mi mái­évszázadok óta annyit és annyiszor. Lezajlott a képviselőházban a knltuszbudget tárgyalása és mélységes hallgatás volt amaz örvendetes izenet­ről. Semmi biztatás, semmi igéret, még csak nem is emlegettek ott minket." Protestáns egyh, és isk. lap. ,A miniszter által kimondott eszmét, hogy a felső oktatás törvény utján szabályoztassék, s ennek folytán minden vallásfelekezet lelkészképzése az egyetemeken le­hetővé tétessék, mi elvben helyeseljük, mert köz­művelődési, nemzeti és egyházpolitikai szempont­ból mind egyházainkra, mind hazánkra nézve fon­tos vívmánynak és erkölcsi nyereségnek tartjuk a theologia egyetemre való bevitelét, a mint ezt már ismételten kifejtettük." Magára a tervezetre, — t. i. hogy Budapesten a r: k. és gör. kel., Kolozsvárott pedig az egyesült protestáns és a gör. kel. román theologiai kart akarja a minisz­ter felállítani, — a következő megjegyzéseket te­szi: „Tartózkodás nélkül kimondjuk, hogy ezt a megosztást határozottan helytelennek tartjuk, minci elvi, mind czélszerüségi tekintetből. Elvi szem­pontból hibás dolognak tartanok, hogy a magyar­országi két prot. egyháznak, ha theologiája egye­temre kerül, a budapesti egyetemen hely ne adassék. Ez mellőzés és hátratétel volna a magyar protestantismusra nézve, mely értelmi súlyban ós számbeli erőben mindjárt a római kath. egyház után áll, nemzeti szempontból pedig az elsők kö­zött foglal helyet. A magyar protestantismust tu­dományos képviselet és arányos központi erő nél­kül hagyni az ország első egyetemén, a nemzet tudományos és irodalmi központjában : ez érzékeny szellemi megrövidítése, mintegy tervszerű leszo­rítása volna a prot. egyháznak és tudományosság­nak. Ez nem volna a jogegyenlőség és a jogvi­szonosság megvalósítása ránk nézve. De czélszerű sem volna ez az elhelyezés. A két prot. egyház negyedfél millió hívéből csak mintegy hat és fél százezer, tehát az elenyésző kisebbség lakik a Ki­rályhágón túl, a nagy többség Budapestet kapja közelebb. Itt van a prot. egyházak legfőbb testü­leteinek, az egyetemes conventnek gyűlési helye ; itt laknak a két egyház legtekintélyesebb világi tisztviselői, gondnokai, felügyelői, tanácsbirái. Bi­zony nem volna előnyös, sőt határozottan káros lenne, ha Budapestet protestáns theol. kar nél­kül hagyná az ország törvényhozása. Ezért na­gyon ajánljuk a miniszternek, vegye komoly figye­lembe az itt kiemelt nehézséget és aggodalmakat, tegye beható consideratió tárgyává ezt a sokoldalú és a felekezeti érzékenység miatt bizony nein könnyű kérdést, és részesitse a két protestáns egyházat bár annyi jóban, a mennyit a gör. ke­leti egyháznak szán, melynek mindkét egyetemün­kön theologiai fakultást igér " Sárospataki lapok, „A lelkészi fizetések küszö­bön álló állami rendezése" czim alatt a követke­zőket mondja : az országgyűlést megnyitó királyi trónbeszéd reform-törvényjavaslatok közül a prot. egyházat, és különösen minket, lelkészeket, azon törvényjavaslat érdekel közelebbről, a mely az államsegély fokozatos emelése által, a bevett val-

Next

/
Thumbnails
Contents