Evangélikus Egyház és Iskola 1897.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, indítványok stb. - Czékus László. Az utolsó események Bethlehemben

3-ik vasárnapján aztán felolvastam néhány érzéÍiijiyebb részletet a kérvényekből s pár buzdító szóval felhívtam őket az adakozásra. És íme, az adakozás megindult, — eleinte lassan, kelletlenül -— mint tavasz felé, mikor még nincs nagyobb ereje a napnak — a hóolvadás, de a karácsony közeledtével mind jobban erősödött az a nap, mely a szivekről olvasztja a közöny jégkérgét s mind sűrűbben s nagyobb örömmel hozták a könyörülő részvét, a hiltestvéri szeretet áldozatfilléreit. Az özvegy szerényen bekopogtat s leteszi szives adományát, de kér, hogy nevét ne hirdessem ki, mert ő nem tudott többet hozni. A szegény napszámos, benső örömtől piruló arczczal hozza el egy-egy napi bérét. A jobbmódu gazdák nem sajnálják többé forintjaikat, azt mondogatva : „ennél jobb czélra nem adhatnák." Es ime, mire vasárnap délután újra összeült a presbyteriura, számba venni az áldást s eljuttatni rendeltetése helyére, — már nem láttam mást, mint azt a boldog mosolyt, melyet a jó tett varázsol az ember arczára. Örültünk, boldogok voltunk, hogy örömet szerezhettünk testvéreinknek, a kiket bár nem ismerünk, de sorsuk meghatott, részvétre indított. Befolyt 58 frt, melyből Sikátornak juttattunk 10 frtot, Dunaföld várnak 10 frtot, Szabadkának 10 frtot, Ó-Becsének 10 frtot, Hatvannak 7 frtot, Hertelendyfalvának 2 frtot, a Kőszegen felállítandó leánynevelő intézetnek 3 frtot, a theol. Otthonának Pozsonyban 2 frtot, a váczi siketnémák intézetének 1 frt 55 krt s 45 krt postadíjra. íme. ezért volt nekem a csúf időben is szép és boldog karácsonyom. De még másért is ! Nagyon érdemes hálás szívvel megemlékeznem erről is. Ugyanis karácsony szt. napján, Sárosdról. róm. kath. vallású uraságunktól, gr. Esterházy Bélától egy levelet kaptam, melyben arról tudósít, hogy 50 frtot adott a postára, melyet nevében az ev. iskola növendékei közt karácsonyi ajándékul, azoknak érdeme szerint —• osszak ki. Legyen kedves a Mindenható előtt ezen szives áldozat! s ő adjon a hazának sok ilyen fenkölt szellemű derék főurat, akkor bizalommal nézhetünk egy boldog jövő elé! H. Gr. IRODALOM. Szabad sajtó, „Századokon keresztül szolgáltuk a hazát, századokon keresztül vért és életet áldoztunk e nemzet jólétéért, mindenünket a mivel rendelkeztünk, közelebbről az utolsó darab kenyerünket is odaadtuk és pedig önként zúgolódás nélkül adtuk oda a magyar államnak, mert kérte, mert azt mondta : szükséges, liogy a haza oltárára letegyük ezt az áldozatot is. És mi, bár éhezünk bár rongyoskodunk, de hívek maradtunk a szegénységben, a nyomorban is az ősi erényhez.. Most már azt hiszszük, itt az ideje, hogy gondoljunk magunkra is; itt az ideje, hogy csakugyan tegyünk valamit azért a boldog új esztendőért, melynek eljövetelére századok óta várunk, dp a mely még ma is ott késik valahol a jövő beláthatatlan ködében. A társadalomnak minden osztálya lelkesedéssel karolja fel a maga ügyét és munkálkodik, hogy minden tagja boldogabb új esztendőt érhessen ; csak a protestánsok nem tudnak, vagy nem akarnak egyesült erővel lépni arra a térre, hol jobblétük érdekében a siker biztos reményével dolgozhatnának. Az egyik kerülni akarja a politikát s nem látja be, hogy egész szervezetünk egy reánk nézve nem mindig kedvező politika szolgálatában áll. A másik nem ismeri el a sajtó hatalmát, nincs reá szüksége, nincs reá pénze, de azért egy napig se tud élni hírlap nélkül s utolsó filléreivel támogatja azokat a vállalatokat, melyek reánk nézve nemcsak idegen, de sok esetben éppen ellenséges káros czélokat szolgálnak." Sárospataki lapok, ..A millennaris esztendő végén : a teendőket sorolja fel. Meg kell csinálni a felekezetek közt az igazi egyenlőséget. „Ha a magyar állam a szabadság és egyenlőség elveire építette alkotmányát, a mit az 1848-i törvényhozás szelleme minden kétséget kizárólag mutat, úgy nem tűrheti meg, hogy egy felekezet, kabár az számbeli túlsúlyban van is, eminens közjogi kiváltságokkal birjon s a többiek mintegy tűrt felekezetekként szerepeljenek mellette. . . . Nagy hiba volt tehát az eddigi kormányoktól s nagy hiba lenne a jelenlegitől, ha a vallási téren az egyenlőtlenséget továbbra is fentartani akarná s elodázná magától azt, a mit nem a felekezetiesség, de a tiszta igazság és méltányosság követelnek, t. i. az egyenlőség keresztülvitelét a felekezetek közjogi állásában s a vallási téren fennálló privilégiumok megszűntetését. . . . Nem lenne-e méltányos, úgy a miként a nádor és koronaőrök vallásánál bizonyos viszonosság van megállapítva, az előbbit ma helyettesítő ministerelnök vallására nézve hozni valami, szintén a viszonosságot meghatározó szabályt? . . Állami jelentőségű tényéknél, lia egyházi segédkezés szükséges, részesüljön abban minden egyház.'" Kérelem. A tisztelt olvasókat tisztelettel kérem : kegyeskedjenek az előfizetést mentül előbb megújítani,-