Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Lelkészválasztások - Tompa Mihály

Protestáns egyházi és iskolai lap, A párbérrendszer reformja gyanánt ezt az eljárást ajánlja : „Ha az állam bennünket segélyezni akar és ez a segélyezés a valódi czélját, a lelkészi fizetések biztosítását bizonyos összegig 600, illetve 800-írtig el akarja érni: akkor ennek úgy kellene lenni, hogy a mely lelkésznek a fizetese papiron megéri a minimum 600 vagy 800 frtot, az valóban meg is legyen. Ez pedig a párbérfizetés-rendszerben úgy lehet meg bizonyosan, lia p. o. én a .180 frt fizetéshátralékom kimutatását valamely egyházhatósági hivatalnak beadom, az a kimutatott hátralékösszeget nekem az állam által adandó segélyezési alapból készpénzzel kifizeti; az adósaimmal pedig ő bánjék, ezektől ő szedesse a hátralékokat úgy. a hogy jónak látja a segélyezési alap kasszája részére, az én veszteségem nélkül. A. lelkészeket és presbvteriumokat felelősség terhe alatt lehetne kötelezni arra, hogy a lelkészi fizetés-hátralékokat minden évben záros határidő alatt beadni tartoznak. Az egyházmegyék szervezetében lehetne valamely hivatalközeg, a ki a segélyezést közvetítené, ugyanennek lenne teendője az évenkinti hátralékkimutatásokat bekövetelni, valamint azokat az államközegekkel is végrehajtatni." Nincs más mód az igazi gyógyításra nézetünk szerint, mint félretéve minden foltozás javaslatot: a törvényhozástól nyomatékosan követelni az 1848. XX. szellemének megfelelő intézkedést; egyházi gyűléseink folytonosan követeljék ezt fölterjesztésekben, egyházi nagyjaink pedig a törvényhozásban sürgessék ezt — de komolyan! Evang, egyházi szemle, A belmissióról irván, kijelenti: ..Hő óhajunk, hogy confessionk álláspontján, egyházunk tanaival és nézetével megegyezőleg létesüljenek hazánkban a belmissio intézményei. A belmissio hivatása a keresztyén egyletek létesítése és vezetése. . . . Mily sok üdvös, magasztos intézmény nem valósulhat meg nálunk az egyházunkban dúló szerencsétlen belharcz miatt és a „semmiféle" theologia uralkodása folytán. Mily felette kívánatos, hogy az egyházszerető positiv eleinek egyesüljenek, hogy a politika kizárassék és az evang. uralkodjék egyházunkban." Helyes beszéd, kár hogy a belföldi evang. tótok nem vették szivükre, s ar. kath. néppárttal szövetkeztek, előbbre tevén nemzetiségi érdekeiket és politikai czéljaikat az egyházi érdeknél ! Sárospataki lapok. Felpanaszolja, hogy a hivatalokban nagy ünnepeken és vasárnapon is folyik a hivatalos munka, s lehetetlenné teszi, hogy a hivatalnok is mehessen templomba ; továbbá a r. kath. templomokban katonaság, tűzoltóság, hajdúk diszőrség gyanánt szerepelnek. Ez ellen fel kellene szóllalni a felső egyházi hatóságoknak. A konventtől megvárná azi is, hogy a ref. papságnak az ezredévi kiállításra való feljutását megkönnyítse. Az államot követhette volna a jó példában a ref egyház is. Zivataros múltjának legnemesebb alakjait szintén megrajzoltathatta volna és sokszorosíthatná; legkiválóbb intézményeinek képeit összegyűjthette volna és terjeszthetné iskolai emlékajándék gyanánt. Oebreczeni prot. lap. A hittanhallgatók létszáma apadásának kérdését fejlesztvén, javasolja, hogy a tanulmányt lehető olcsóvá kell tenni, a tanulmányi rendet úgy kell átdoldozni, hogy egyes, egymáshoz közel álló studiumokat a tanításnak intensivebbé tétele által esetleg összevonni, egyes tantárgyaknak egyszerre több osztály által is hallgattatásában osztályösszevonásokat létesíteni lehessen ; könynyiteni kell a segédlelkészek helyzetén, jobb fizetéssel, szolgálati pragmatikával; biztosítani kell végre a lelkészeknek is jobb fizetést. ÜZENETEK. W. \B. Mutatványul küldtem. Bizony jó lenne a felügyelőket legalább ilyen pártolásra megnyerni. Honnan ismerje a szegény lelkész, tanító, gondnok az egyház ügyeit, a fölvetődött terveket, ha nem is olvashat egyházi lapot? Igazán szégyen, hogy a sok felügyelő közül csak 30 járatja a lapot, a szegény lelkészek pedig a kis fizetésből is tudnak arra valót maguktól megvonni. Pedig „egyenlő joggal és felelősséggel* kormányozzák az egyházat ! De — nem egyenlő ügyszeretettel és gonddal ! Arról a bizonyos választásról s az állítólag elkövetett vesztegetésről még nem kaptam tudósítást. A vesztegetést nem szabad tűrni, az mindnyájunk erkölcsi tekintélyét eltemeti! Annak nem szabad irgalmazni! — Wl. N. Csalc a következők fizettek elő a mult évben : dr. Schrei- ner K., Sopron, lvéler Napoleon, Budapest, Bodó Lipót, N.-Szelezsény, Beniczky Árpád, Lázi, dr. Zsi linszky Endre, B. Csaba, dr. Haviár Gyula, Szarvas, Kalenda János, Nagyszombat, Radó Kálmán, Budapest, Busbak Adám, Losoncz, dr. Meskó László, Nyíregyháza, Bolla Mihály, Budapest, Szontágh Pál, Horpács, dr. Ajkay Béla, Kisfalud, Fabiny Theofil, Budapest, Okolicsányi Gyula, Budapest, br. Prónay Dezső, Budapest, Ihász Lajos, Hathalom, Bánó József, Budapest, Haviár Dániel, Szarvas, Kubinyi Géza, Budapest, dr. Laurovics János, Nagylak, Rohonyí Gyula, Újvidék, Kovácsilc Samu, Léva, gr. Degenfeld Lajos, Szirák, Sántha Zsigmond, Losoncz, Gömbös Géza, Sárvár, dr. Matuska Péter, Budapest, Mikolay Mihály, Szarvas, dr. Bikádi Antal, Orosháza, lvrálik Lajos, Budapest. A többit — megnyerhetnék lelkészeik, ha ug}

ran