Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Temető - Fábry János

igenis látom az anyagi kárt, melyet az új törvények nekünk hoztak és mindig jobban fognak hozni és látom az állam kötelességét is, a végromlástól megóvni azt az egyházat, mely a szabad eszméknek mindig szülőbölesője és azok védője volt, azt az egyházat, melynek az állam szabadsága annyit köszön és melynek elveszte halálos sebet ütne az állam testén is. Maga az állam érdeke kivánja tehát, hogy a prot. egyház legyen életerős és hathatósan működhessen tovább a szabadság érdekében. Mindig erősebben hangoztatjuk tehát a 48-i törvény végrehajtását. En ez alatt nem értem azt. mit tudtom szerint sokan értenek, hogy t. i. az állam secularizálja az összes egyházi vagyont, bármiféle egyházé is legyen az és aztán dotálja az egyes egyházakat a szükség és az állani, vagyis jövőmenő kormányok és többségek belátása szerint. Isten óvja ez országot e csapástól ! . . Isten mentse a prot. egyházat is attól, hogy az állam fizetett hivatalnokai legyünk. Ha szegénységünkön máskép nem lehet segíteni, mint függetlenségünk feladásával, akkor inkább maradok szegény ember, de szabadságomat oda nem adom." Sárospataki lapok. A biblia eredeti szövegének nyelvéről és annak tanulásáról irván, ezt mondja: „Tapasztalaton nyugvó erős meggyőződésem, hogy sem nem szükséges, sem nem lehető, tehát felesleges időtöltés a leendő papokat az ó-testamentomi héber és ujtestamentomi görög nyelvvel elfoglalni és foglalkoztatni. Őszintén és minden tartózkodás nélkül nyilvánítom, saját tapasztalataimból és az élet igazolásából, hogy ez az egész bibliai nyelv elsajátitás a theol. ifjúra nézve csupán kényszerzubbony, melyet igen nagy örömmel és a legkevesebb kár nélkül vet le, a mint a vizsgán túlesik.

u TEMETŐ. Az iglói ág. hitv. ev. egyház közönsége mély fájdalomtól telt szívvel jelenti szeretve tisztelt lelkészének nagytiszteletű F á b r y János úrnak XHI. szepes-városi tiszteletbeli főesperesnek, életének 76-ik és lelkészkedésének 45-ik évében 1896. deezember hó 10-én szélhűdés folytán történt gyászos elhunytát. Fábry János emlékezete. A papi régi gárdának sorai mind inkább ritkulnak. Mindég kisebb azok száma, kik a hazai theologiai intézetek látogatása után, több éven át a német egyetemeken gyűjtöttek magoknak tudományt és tapasztalatot és kik azután hazakerülvén valamely előkelő házban nevelői állásban működtek és igy léptek azután a községbe, hol biztos kézzel, bő sikerrel és áldással építették az isten országát. Azok közé, kik ily úton jártak és igy működtek, tartozott boldogult Nestorunk és barátunk Fábry János is. kinek temetéséről jövünk. Évek előtti betegeskedésétől szabadulván, most megint jobban is egészségesnek érezte magát. Halála napján decz. 10-én rendes foglalkozását végezvén, baráti körben legvidámabban társalogván, lakását az esteli órákban felkereste és minden előjel nélkül nyolez órakor a lépcsőn holtan összerogyott, mint a villámcsapástól sújtva, szélhűdés következtében meghalt. Temetése nagy, őszinte részvét közben, vasárnap decz. 13-án ment végbe. A lelkészi lakból, melyen gyászlobogó lengett, a koszorúkkal díszített koporsó a dalárda szép énekétől kisérve, a diszes templomba vitetett. A gyászoló közönség között ott volt Zelenka püspök, Csiskó kassai lelkész, a XIII. és a tátraalji esperesség majdnem minden lelkésze, a város hivatalai, tanintézetei képviselői stb. Eövid ének után Justh S. J. a XHI. városi esperesség főesperese fellépett a szószékbe és emlékbeszédében ecsetelte a boldogult érdemeit az egyház, az esperesség és a társas életben is. Eövid terén és összhangzatos ének után Weber Soma ugyanazon esperesség alesperese az oltár előtt visszapillantott a kedves halott főbb életmozzanataira : ebből a következőket idézzük: Fábry János Frigyes született Leibiczon 1821, nov. 23-án. Atyja János vala, posztós, anyja Katalin szül. Kálix. Elemi oktatást nyert szülőhelyén, innen meglátogatta a késmárki, miskolczi és eperjesi tanodákat, mely utóbbiban a hittani tanulmányokat is hallgatta. A szokásban levő candidaticumot Tiszólczon tette le Jozeffy Superintendens előtt és egy évi nevelősködés után különösen a hittani, bölcsészeti és történelmi tudományok elsajátítására meglátogatta a berlini, greifswaldi és jenai egyetemeket. 1846-ban hazájába visszatérve legelőször is Eperjesen, ezután Iglón nevelősködött, el nem fogadván az e közben az eperjesi collegiumból érkezett meghívást az első osztály tanári állomására. 1852-ben jul. 15-én megválasztá őt Igló — miután lelkésze Pákh Mihály superintendens fogságba vitetett — második lelkészül s megbízta őt a felsőbb leányosztálybani tanítással. Felszenteltetett ez évben a tiszakerületi akkori adminiszrátortól Reitz Sámueltől Rőczén. 1852-ben megnősült és négy gyermeknek szeretetteljes atyja lőn. A lelkészi hivatalon kivül az esperességben is szerepelt. 1862. —1883. a XIII. városi és tátraalji esperesség özvegy-árva nyugdíjintézetének pénztárosa, 1862. 1870. a XIH. városi esperességi jegyzője és ugyanazon esperesség levéltárnoka; 1865—1868.