Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Kovácsi Gyula. Mi a teendő, hogy még kevesebb ne legyen a theologus?

A pénznélküli szegény nép vissza nem jöhet, előre nem mehet, és igy akarva, nem akarva, kénytelen a lelketlen kufároknak dolgozni néhány garasért. Káplánjaink nagyon sok helyütt ezekre a szegény rabszolgákra emlékeztetnek engemet. A principális urak ugyanis nagyon iól tudják, hogy az a szegény kandidátus, lia nem akar más pályára menni, avagy ha az egyházba akar jutni, — kénytelen a káplánságot elfogadni. És sokan találkoznak olyanok, akik a szegény kandidátus ezen helyzetét kizsákmányolják és 50—60 frtot ajánlanak föl neki évi fizetésül, mint valami kocsisnak, de sőt vannak, akik újságban nem átallanak 8 frt 33 krnyi havi fizetésre pályázatot hirdetni! És mit tegyen az a szegény ember? Pénze nincs. Nem mehet se előre, se hátra. Kifogadja tehát, — hisz élni csak kell valamiből ! És hol kell leginkább káplán? A szegény egyházban csakis beteg vagy elaggott lelkész oldalán, ahol azután az irgalmas szamaritánust adja és igy látva a bajt és nyomort, nem is igen kérdezősködhetik a fizetés nagysága után. De leginkább kell káplán a nagy egyházakban, ahol bizony tisztességesen fizethetnék az embert ! És itt mi a sorsa a szegénynek? Nem feleség ugyan, hanem azért fele segítség, de sőt legtöbbnyire a nagy halmaz munka oroszlánrésze őtet terheli. És mégis mi a fizetése? Legtöbbnyire a nagy úr asztaláról lehullott morzsa. És milyen bánásmódban részesül? A principális és segéde közötti viszonynak olyannak kellene lenni, amilyen a viszony az idősebb ós a fiatalabb testvér között. Mégis van ez — néhol; de bizony nem egy helyütt megfeledkezik a principális uram arról, hogy közte és segéde között tulajdonképen csak az a külömbség, hogy neki már parocliiája van, segédének még nincsen, megfeledkezik arról, hogy a káplán az, aki az ő garasos fizetése és nagy munkája mellett hozza be az ő papi fizetése 'V

4 részét a konyhára : és a viszony sokszor olyan, amilyen szokott lenni a viszony a munkaadó ós a munkás között, és nem egy helyütt emlékeztet a régi „Audiat"-ra. Itt szegik szárnyát nem egy fiatal Timotheus lelkesedésének ! p]zen a bajon talán úgy lehetne segiteni, ha az egyházakat három kategóriába sorolnók a papi fizetés és az egyház nagysága szerint, és kimondatnék, mi a kápláni fizetés minimuma a harmadosztályú, a másodosztályú, az első osztályú egyházakban (p. o. ellátáson kivül 200, 300, 400 frt), és szabályoztatnék a principális és a segéde közötti viszony. 3. Ami a pap választás t illeti. A) A pályázatokról. Hiszem, hogy nem egyszer maguk a püspökök se tudnak egy vagy más parochia megüresedóséről avagy betöltéséről, kivált, ha az a parochia nem az ő püspökségük alá tartozik: hogyan tudhatná tehát ezt egy lelkész? Nem egyszer a saját esperességünkben megüresedett állomásokról is csak akkor szerezhettem tudomást, amidőn azok betöltéséről az esperességi közgyűlésen hallottam referálni. Hogyan is lehessen igy azután pályázni valahová? Itt tehát legelébb a pályázatokat kellene szabályozni. Erre nézve, úgy hiszem, jó lenne behozni valamelyik egyházi lapunkat az egyház hivatalos lapjának, ennek meghozatalát minden egyes egyházra kötelezővé tenni és azután minden pályázatot ide kiírni a pályázati föltételekkel együtt. B) A próbákról. Szebb lenne, ha az egyház a jelöltet kiküldöttjei által a saját egyházában keresné föl ós hallgatná meg; de nem lenne praktikus, mivel ez sokba kerülne és mivel igy csakis a kiküldöttek szava és leirása után választhatna az egyház lelkészt. Jobb lenne tehát talán a régi mellett maradni, legalább az egyház látná a kandidáltat, de a kandidált is látná az egyházat. 0) A v á 1 a s z t ás o k r ó 1. Itt sajnos, nem igen .lehet a theologiai tanárokat és a tudományosan művelt intelligentiát az egyházak közé úgy beosztani, hogy ne a bajusz, meg az orr nagysága, hanem talán valamivel magasabb szempontból történjék a papválasztás. Meg kell alkudni a körülményekkel és módot keresni, hogy a választási bajokon „legalább némileg" legyen segítve. Rn azt hiszem, enyhitve lennének a bajok, lia az egyház által esetről-esetre választott, ós a papválasztással megbízott tagok, avagy talán a presbyterium, választaná a lelkészt. Ide talán mégis csak az okosabbja jutna be, aki talán még se nézné a papnál csupán azt, magas-e vagy alacsony? Es lia talán mégis ezt tenné, talán hamarébb lenne hajlandó tekintetbe venni az esperesség képviselőjének a figyelmeztetését, hogy t. i. mire is kell a pap választásnál figyelemmel lenni. -4. Ami a pap fizetését illeti. Az olyan csipri-csupri bevételt, mint p. o.. a kendő, kalács, tyúk, tojás, stb. a fizetés fölszámításánál vagy ki kellene küszöbölni, vagy oly