Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Bella István. Válasz

coi n petetiájába bevont engem is, s velem logikailag azon száz meg száz testvért, a kik az agencla-kérdésben a püspöki törvényes intézkedéssel szemben az engedetlenség álláspontjára nem helyezkedtek. Menjünk tovább. Egy ablaktalan sötét alföldi erősségből egy puska elsült, golyója fülein melleit sivított, hangját hallottam, a körüle forgó személyek zsivaja fülemet érinté, csak a puskát kisütött személyt nem láttam. Most azt mondják, hogy a puska magától sült el, hát legyen, de nem lehet tagadni, hogy a golyó meg a lőpor Liptóban készült. A mint „értesültünk, igy kezdődik második bekezdése a „gyávaságnak." Janoska a liptói kilencz lelkész nevében ha tudniilik mind a kilencz avval egyetért zokon veszi, hogy a „gyávaságot" érdeme szerint megbecsültem, védekezvén a ..gyávasági" czikkben hangoztatott dicshymnusát a kilencz lelkésznek valódi értékére leszállítottam, kimutattam, hogy a kilencz lelkész „bátorsága" nem sokban különbözik az öt lelkész „gyávaságától", mondom, ez fáj neki. De még is feltűnő, hogy a 'kilencz lelkész között azok, kik előtt e czikket szóba hoztam, a czikk megjelenésének indokát, rugóját, keletkezésének törtenetét nem találták jónak, a czikkben foglalt meggyalázásokat, sértéseket legalább is sokallani — hát nekem ne fájjon?! Es nagyon különös, hogy míg Janoska tettleg oltalmába fogadja a „gyávasági" czikket, az alatt színleg, szóval, a gyermekkel való minden rokoni összeköttetést eltagadja ; mert hát a gyermeknek nagyon éles, mérges foga van, melylyel tulajdon szülőinek is ártalmára lehetne ; azért azt mondja a többiek nevében, ők még keresztvízre sem tartották a gyermeket, ők ártatlanok, és én ócsároltam őket. De én J'an o s k a czáfolgatásai' ellenében most is fentartom állításaimat. Igaz, hogy a „későbbi nyilatkozat" 3-dik pontja, azon sophistikailag készült híd. melyen a kiloncz lelkész fegyverrel ugyan kezében, de mégis visszavonult. Tessék azt kinyomatni, hogy az érdeklődő körök lássák, kinek van igaza. Hogy a kilencz állhatatos aláíró ellen a további eljárás beszüntettetett, annak oka a 3-ik pontban, és azon körülményben rejlik, hogy a liptói egyházmegye, meghajolván a törvény előtt, követeket küldött az egyházkerületi gyűlésre." és nem azért, hogy „a férfias magatartást az ellenfél is többre becsüli a felénk meghnnyászkodásnál." — A ki más színben tünteti fel a»4<%ot, az tudtommal valótlant állit. Majd késftlTbi czikkemben még rájövök ez ügyre, s lia egy magas állású úrtól engedélyt kapok arra. hogy magán levelét közölhessem, fényt fogok deríteni, és a közönség is látni fogja, miért lett egyszerre csend és béke a tiszai kerületben. Nekem ugyan nincsen kifogásom az ellen, hogy a liptói kilencz lelkész ily potom áron dicsőséget aratott, de már ahhoz igenis van hozzászólásom, hogy aki ez ügyben eleitől fogva őszinte állást foglaltam el, se közvetve, se közvetlenül pellengérre ne állíttassam. Fentartom tovább azon állításomat, hogy reám erkölcsi nyomást gyakoroltak, nem ugyan az értekezleten, hanem az értekezlet megtartása s jóval az előtt is. A nagyt. liptói főesperes úr tudna erre kimerítő fölvilágosítást adni; de úgy hiszem, hogy a jó ügy érdekében hallgatásba fogin erülni. En bevalloni hibámat, hogy engedtem a pressziónak, mondván : ámbár nem látom be, hogy miért kellene az agendaváltoztatás kérdése miatt az egyházmegyei hatósággal szemben az engedetlenség álláspontjára helyezkedni, mindazonáltal, ha mind a tizennégy lelkész a nyilatkozatot aláírja. az aláírók közt én is leszek. Mondom ez hiba volt tőlem, de ezt a hibát a későbbi nyilatkozattételnél óvakodtam megcselekedni. Tehát én azt sem mondhatom, hogy nézetem ez ügyben változott, mert meggyőződésem mindig az volt, hogy kár ezért az egyház békéjét háborgatni. Hiába lobbantja szernemre Janoska. hogy nem voltam logikus, következetes, hogy ez nem paphoz illő eljárás. Mert eljárásom sokkal férfiasabb, következetesebb, mint Jánoskáé, a melyet tanúsított a passiv resistentiával á tiszai kerület irányában . Janoska az egyházkerületek arányosítása óta élőszóval és „Oir. Listy" útján írásban mindig a mellett küzdött, hogy a volt dunáninneni kerületnek volt ismert esperessógei ne küldjenek követeket egyházkerületi gyűléseire azon kerületeknek, a melyekhez a zsinati törvény által csatoltattak. Ez ismert tény, nem is merem feltenni Jánoskáról, hogy ezt tagadásba akarná venni. Czikkei fonalán menve, azt hitte volna az ember, hogy ez a következetes úr soha sem békül ki azon gondolattal, hogy követeket kellene küldeni a kerületi gyűlésekre és ez által az új viszonyok elismeréséhez járulni.