Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Ünnepélyek - Ó-Kér

vetkezők olvashatók: „Örökre fogjuk-e tűrni minden ellenmondás nélkül a modern élet kétségét és csúnyaságát? Az élet, a melyet a mindenható istenek a fényért és örömért teremtettek, 19 század alatt borzasztó pokollá változott ! Azon naptól kezdve, a melyen a názáreti Jézus megfeszíttetett, a tanítványok a keresztet dicsőitették s a halálos kínok koronája az élet symboluma lett! Lelkünknek emelkedése, testünknek élvezetei azon kerékbe töretnek, a melyre mi rabszolgák magunk kötöttük magunkat, a helyett, hogy lánczainkat leráznók s felemelnök szemünket a világossághoz, szépséghez és szeretethez!" Ez a felhívás mindazokhoz intéztetett, a kik „nem hisznek azokban a komor vallásokban, a melyeknek aléltsága 19 század év óta naponként napfényre kerül s a kik a régi műveltség szép és vidám életét újra vissza óhajtják!" Nem sokára megérjük, hogy Párisban embereket is fognak áldozni a „mindenható régi isteneknek," mint a hogy az a modern Babylonban illő is volna. IRODALOM. Debreczeni prot, lap. „Tisza K. indítványa alakjában került szőnyegre konventünkön a lelkészi javadalmak kiegészítésének s ezzel kapcsolatban az állami dotationak kérdése. Szerencse, hogy egyházunk e kimagasló oszlopembere szükségesnek találta napirendre hozni ez égető kérdést a konventen, miután már sem a közélet, sem a sajtó teréről leszorítani azt többé nem lehetett. Szerencsének tartjuk ezt annyival inkább, mert éppen az indítványozó egyénisége biztosítékot látszik nyújtani arra nézve is, hogy e lépésünk az államnál sem marad kivánt eredmény nélkül.... Legalább 1200 frt fizetési minimum, a nagyobb egyházakban pedig a teendők mértékében, a költségesebb életigényekhez, s a szükséges reprezentáláshoz képest magasabb fizetési fokozatok, vagyis beillesztése a lelkészi pályának az értelmiségi keresetágai közé s a javadalomnak a helyi viszonyokhoz s a hivatás fontosságába való alkalmazása, a fizetés rendezésnek az egész vonalon, nemcsak a legalsóbb fokon való keresztülvitele lett volna, nézetünk szerint, a inai idők sürgős feladata." Protestáns pap, Helyzetünkről nyilatkozik. „Szegény egyházaink a terheket alig bírják. Az elszegényedés országszerte mind-mind nagyobb mérveket ölt. Az uralkodó merkantilismus folytán már a falusi egyházakban is észlelhető ama körülmény, hogy egyes emberek magukhoz ragadják a vagyont, mig a nagy többség lába alól kikopik a föld. A socialismus az elszegényedésnek indult föld népe közt mind inkább-inkább terjed. Az anyagi nyomor megingatja a hitet; a magyar nép, különösen a magyar protestáns földmivelő nép kedélyvilága kezd ijesztő mérvben, ijesztő irányban megváltozni. És az, a mi segíthetne rajtunk, az 1848. XX. t. cz. megvalósítására a szalbadelvü nemzeti államkormánynak nincsen sem kedve, sem bátorsága. A protestáns intelligentia kevés kivétellel nagyon keveset törődik egyházával. . . . Addig, mig a protestáns papság szegénységgel küzd, a mig annak jajkiáltása a nagyoknál süket fülekre taláf, a mig a prot. egyház nagynevű világi fórfiai szégyellenek a papi pályára .lépni, de mint állami méltóságokat viselő főtisztviselők nem szégyellenek az országos ünnepélyeken az esztergomi prímás segédleteként szerepelni, a mig azok, kik soha anyagi szükséget nem érezve, még csak sejtelemmel Sem birnak a prot. papság és egyház nyomoráról, addig hiába minden panasz, siralom és jajszó!" Hazánk, „Szász Domokos kolozsvári püspöknek a zilahi választókerület papjaihoz és tanítóihoz intézett körlevele érdekes okmány lesz arra nézve, ki egykor e haldokló század hanyatló közviszonyainak bírálatát teszi majd életének feladatává. Érdekes irat ez, nem csupán azért, a mi benne van, hanem talán még inkább azért, a mi belőle hiányzik. — Szász Domokosnak nincs egy szava azok ellen a jogtalan és erkölcsellenes üzelmek ellen, a melyekkel „az érdemben gazdag vezérférfiú." ama bizonyos zászlót diadalra juttatá, nem inti és nem is intette papjait arra, hogy ez ellen a korrupczió ellen foglaljanak állást és pedig legelszántabban és legmakacsabban akkor, ha olyan helyről indul ki, a honnan az elmúlt és jóformán elfeledett idők hagyományai szerint az ellenkezőt vártuk. Ö és társai úgy látszik azt hiszik, hogy ha elhagyják azt az alapot, melyen a magyar protestáns egyház három évszázad viharaival daczolva is megállott, lia a meggyőződés ereje helyett az opportunizmust, a függetlenség szeretete helyett a szolgai érzelmeket viszik be az egyházba, szolgálatot tettek, mert a kínálkozó előnyöket el nem szalasztják, Pedig épen az ellenkező áll s Tiszáék politikájának gyümölcsei már is érednek. — Ez nagy szerencsétlenség nemcsak a protestánsokra, hanem magára a nemzetre is, mert ha a szabadságszerető és függetlenségre vágyó polgárok száma megfogy, szaporodni fognak a kényuralom eszközei." ÜZENETEK. P. Gy. Máskor is örömmel ! —• G. M> Az ének a jövő számra maradt. — Sz. M. Megkaptam, mentül előbb!