Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Gyűlések - Egyetemes gyűlés

tése rendezésének szükséges voltára, s ez tlieologusaink létszámának országszerte tapasztalható apadása. Egyházkerületünk, hogy az apadást s a lassankint mutatkozó segédlelkész hiányt megszüntesse. theologusok segélyezésére 1892-ben 1000 frtot szavazott meg. Daczára annak, hogy ezen segéllyel a theologusok teljesen ingyenes élelmezést nyernek; daczára, hogy e segélyezés nincs kötve jeles, sőt még csak jó bizonyítványhoz sem : a tlieol. száma nem éri el azt a szamot, mely szükséges volna arra. hogy elegendő segédlelkészünk legyen. A baj tehát nem ott volt, a hol az orvosszer alkalmaztatott, hanem lelkészeink és •segédlelkészeink fizetésének túl szerény voltában van, mely a talán hivatottakat is visszariasztja a lelkészi pályára lépéstől, különösen akkor, midőn a különféle állami szolgálat terén gyors és fényes előmenetel csábítgat. Ha saját erőnk, illetve erőtlenségünk nem engedi, hogy segítsünk, igyekezzünk oda hatni, hogy a törvényhozás minél előbb komoly és elhatározó lépést tegyen az 1848. XX. t. cz. életbeléptetésére s az ezen t. cz. megvalósítása után nekünk járó anyagi segítséggel javítsunk a segédlelkészek helyzetén is, hogy az a néhány év, melyet iskolai tanulmányaik bevégzése után az egyház szolgálatában töltenek, ne legyen jövőjükre bénító, de anyagi gondoktól függetlenül készíthessék el magukat a gyakorlati lelkészet nemes feladatának megvalósítására. Hazánk, A protestánsok kérelmeiről ir „egy református." ..A protestantisnmsnak két főoszlopa volt. A kötelességtudás és a íarizeismus gyűlölete. Ezek hanyatlásával párhuzamosan hanyatlott ereje is, mig oda jutottunk, a hol ma állunk. Az állami segítségbe vetjük minden reményünket, holott bizonyos, hogy ez nem fog ránk erkölcsi megújhodást, szerezni. Pedig erre van szükségünk és arra, hogy a vezetők e tekintetben példát mutassanak, föláldozva anyagi javaik egy részét is, ha kell, annak az egyháznak javáért, a melyre állítólag oly sokat adnak." Magyar állam, Érdekesen nyilatkozik : „Nemzeti eszme és protestantismus" czim alatt. Valósággal a protestantismus Magyarországon ma már nem is felekezet, hanem egy politikai törekvés, mely évszázados fejleményeiben a hazafiságot és a szabadelvűséget a maga számára tudta konfiskálni. tőlünk katholikusoktól nemcsak elvitatta a hegemóniát, de a szó szoros értelmében proskibált is minden katholikus törekvést. Mi ultramontánok, reakcionáriusok vagyunk mindenképen, ők pedig vitézei a szabadságnak s kizárólagos birlalói a hazafiságnak. Bóma felé még csak egyesek sem haladnak, levén a katholicizmus Magyarországon enervált elannyira, hogy protestantizáló papokat és világi katholikusokat seregszámra találunk, ellenben az intelligenczia s a magas társadalmi osztályok körében a megtérésnek csak néhány eseteit sem látjuk. Angliában és Németországban a hatalmas állami protestantizmussal szemben diadallal hóditja vissza a lelkeket a katholicziznius, nálunk aposztata papokkal, unitáriussá lett elvált házasfelekkel, a protestáns politikát szolgáló világi katholikusokkal van telve a közpálya és az értelmiség. Szomorú jelenség ez és csakis oda vezethető vissza, hogy a protestantizmus ügyes politikájával össze tudta magát forrasztani a nemzeti eszmével. Megvalljuk, irigyeljük a protestánsok e reájuk szerencsés, reánk annál keservesebb politikáját s lia új irányt kell vennie a kath. politikának, a győzelemre csak az az út van, melyet Pázmán Péter követett legelsőnek: a magyarságnak, a magyar hazafiságnak kultusza. Pázmán Péter a nemzeti szellem és irodalom felköltésével vezette vissza a hitüktől elpártolt főurakat. nemeseket és velük a föld népét. Sajnos, hogy utána a kath. politika intézői elhagyták e ió utat s a magyar hazafiságnak kultuszát átengedték a protestánsoknak, kik vallási sérelmeiket, felekezeti czéljaikat a nemzeti ügyhöz kapcsolva, a nikolsburgi és linzi békekötésekben, úgy az 1790 —91-iki, az 1840-es évek országgyűlésein, mint 1868-ban és a legutolsó óvek kodifikációjában is érvényre juttatták törekvéseiket és pedig a kath. egyház jogainak, a kath. hivők lelkiismereti szabadságának sérelmével. Tették és tehették pedig mindezeket azért, mert őket a hazafiságnak és a szabadság kultuszában a katholikusok hivatalos vezérei mellőzni nem akarták. Az a szerencsétlen politikai iskola, mely szolgálatokkal akarta magát Bécsben kedveltté tenni, volt oka első sorban vereségeinknek. Mert ugyan ki is adna az alázatos katholikusok szavára akkor, mikor egy bátrabb, élelmesebb másik fél a nemzet nevében emel követeléseket. — Igy forrott össze századok alatt a protestantizmus a nemzeti eszmével a katholikusok helytelen politikája folytán s igy leszünk vesztesek mindannyiszor ezután is, ha a nemzeti eszmét a protestánsok kizárólagos birtokául hagyjuk. Megtanulhattuk volna a históriából, hogy Bécsben a katholicizniust csak eszköznek tekintették s a mikor alkudni kellett a nemzeti eszmével, megalkudtak a katholikusok rovására. — Háromszáz esztendőnek eseményeiben van niegirva e sorokhoz a bizonyítás, fegyelme teljesen fel is bomlott, azért mindig hatalmas marad a protestantizmus, inert ha hite nincs is, lia a dogmák helyett a szabadelvüségben találja is a maga „sákramentumait," azért mégis hatalom, szinte ellenállhatatlan politikai hatalom a nemzeti eszmének általa. „Alig, Ev, Lutherische Kirchenzeitung • a sociáüs kérdéssel foglalkozik a mennyiben az a lelkészt is érdekli s igen ügyesen jelöli meg azokat a pontokat, a melyeket a lelkész ezen a téren hasznos működést fejthet ki a nélkül, hogy hivatásának körét túllépné. ..Most minden teli van a sociális kérdéssel. Alig lehet valami másról hal-