Evangélikus Egyház és Iskola 1896.

Tematikus tartalom - Értekezések, beszédek, kérvények stb. - Név nélkül: - Az új lap

Hiszen azt a segélyt adhatnák egyenesen a meglevő lapnak, hogy árát lejebb szállíthassa, egyenesen megtehetnék azt hivatalos közlönynek a hivatalos közlendőkre nézve, szabad kezet hagyván a szerkesztőnek a lap irányának meghatározására. Csakhogy épen e b b e n van a bökkenő ! Azt mondják, a lap a központban jelenjék meg, Budapesten. Ámde Budapestet az evang. egyházra nézve, lap szerkesztésénél csak felületes felfogás mondhatja központnak. Központ az egyetemes gyűlés idején, máskor nem; központ a püspökök székhelye. — Kérdem, jobb lesz a falusi pap czikke, ha Budapesten nyomják a lapot, nem Orosházán? Jobban lesz a szerkesztő értesítve minden vidéki gyűlésről, ha a tudósítást Budapestre kell küldeni, nem Orosházára? A szerkesztő Budapesten nincs az egyházi érdekek nagyobb hatásának kitéve, mint Pozsonyban, vagy akárhol ; értesüléseit levelekből, vagy hírlapokból meriti mindenütt. Egy tekintetben nagyobb befolyásnak lenne kitéve a szerkesztő Budapesten, mint másutt : azok befolyásának, kik mint hivatalnokok laknak Budapesten. Az „iránva dó k ö r ö k " könnyebben s u g a 1 m a z h a t n á k és irányozhatnák. Csakhogy ez a lap irányának, önállóságának r o v á s á r a történnék ! Az egyház érdekében sürgetni kell a 1848. XX. törvény szellemének megfelelő gyors intézkedést, ezt most a kormány n e m szívesen 1 á t j a, azért akarnák Budapestre : b e f o J y á s u k alá vinni a lapot, azért akarnának segélyt adni neki, hogy a segély elvonásának fenyegetésével minden szabad véleményt bele fojthassanak. Beszéljünk őszintén : e z- a czél! Az ,.Evang. egyház és iskola'- folytonosan emlegette méltányos követeléseinket, az egyházak segélyét, a lelkészi fizetések rendezését; ezt akarják elhallgattatni! Emlegette a lap világi nagyjaink közönyét, beszédekben elhangzó tevékenységét: ezt a vádat kell elnémítani! Ne a lelkészeket igyekezzenek méltóságos uraink lelkesíteni, hanem saját magukat; a szegény lelkész a maga szegény fizetéséből is járatja is, olvassa is a lapot, hanem nagyjaink nem is pártolják, természetesen nem is olvassák, de azért a gyűléseken ők viszik a szót, mintha az egyház helyzetét ők ismernék legjobban. Ne a Luthertársaságot és egyetemes gyűlést lelkesítsék méltóságos uraink áldozatra, hanem egymást, s tessék a maguk zsebébe nyúlni, nem a máséba, ha politikai érdekeiket is szolgáló egyházi lapot akarnak kiadatni ! Legyen már vége az olyan szereplésnek, hogy az egyházi gyűlésen nagy hévvel indítványokat adnak be az 1848-i törvény foganatosítására, az állami segély fölemelésére, stb, IM ort az egyházi gyűlésen ez a népszerű; s ugyanazok a törvényhozásban nem szavazzák meg a hasonló czélű indítványt, — nem szavazzák meg, mert ott meg ez népszerű. Legyen már vége az egyház terén, az egyház rovására űzött politizálásnak; a ki az egyházat akarja szolgálni, szolgálja azt komolyan minden téren, teljes erejével. Legyenek meggyőződve uraink, hogy az ő egyházi szereplésükről csak egy vélemény van a lelkészek között politikai pártkülönbség nélkül : tiszteljük és kérjük is működésűket, de sem az egyház sürgős szükségeinek, sem a saját befolyásuknak nem megfelelő a komolyság és eredmény, melyet tapasztalunk tőlük. Nem beszédek. ígéretek, indítványok kellenek az egyháznak, hanem lélek, áldozat, segély. Ha uraink az egyházi irodalmon lendíteni akarnak, s ha azt kívánják, hogy a munkálkodó lelkész-író jutalmát is lássa szorgalmának: ne a lelkészeket sarkalják, ne lelkesítő szóval fizessék ki a küzködő írókat, hanem pénzbeli támogatással ; de mig azt látjuk, hogy előfizetőnek sem tudjuk a legtöbbjét megfogni, addig nein tarthatjuk „lelkesedésüket" elég komolynak. Azt már sokszor hallottuk nagvjainktól, hogy : „előre!'" azt szeretnők már hallani, hogy: „utánam !"' Az ellen azonban, hogy akár a Luthertársaság pénzét, akár az államsegélyt új lap kiadására fordítsák : határozottan tiltakozunk. Azok más czélra vannak szánva! Azok felhasználását gyűléseink számon fogják kérni. Ha meglevő közlönyeink nem díjazhatják munkatársaikat, s az fáj nagy urainknak : tegyenek róla. Minden felügyelő — Mecenas legyen? óh nem! Csak egy példányra fizessen elő, magas a gyülekezet részére. A lelkészekben van akkora ügyszeretet, hogy kis dijjal is megelégednek. Ha nem elég magvasok közlönyeink czikkei : tegyenek